(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. április 30-án jelent meg először.)
Elöljáróban talán nem árt rögzíteni, hogy hol is található és meddig is tart pontosan a szolnoki Hősök tere. Amit látásból mindenki ismer, ahol valószínűleg minden szolnoki és Szolnok környéki legalább egyszer megfordult már életében. De a neve és főleg a határai nem mindenki számára világosak. Pedig azt mindenki el tudja magyarázni, hogy az SZTK hol is található.
Egy meghatározás szerint a szolnoki Hősök tere a Baross, a Batthyány és a Budai Nagy Antal utcák által határolt terület. A három utca közül azonban a Budai Nagy Antalt nehéz lehet beazonosítani, hiszen itt egyetlen épület sem található. Ha pontosan meg akarjuk határozni ennek a közterületnek a helyzetét, akkor mondjuk azt, hogy a Madách utcával szemben indul, a Budapest Bank székháza mellett és a Szolnok Plázáig tart. Tulajdonképpen a Batthyány utca sem határolja a Hősök terét, mert az meg csak az SZTK épülete mellett kezdődik. Tehát az a legegyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy a Hősök tere az SZTK épülete és a fő utca közötti parkos terület, aminek nagyjából a közepén ma a Magyar Golgota című alkotás áll.
Őszintén megmondom, hogy mielőtt tudatosan körbejártam volna a teret, azt gondoltam, hogy ismét egy olyan közterülettel lesz dolgom, ahol egyetlen épület van, itt a nevezetes rendelőintézet. A Budapest Bank ugyanis hivatalosan a Baross utcában áll. Mivel házszámot csak a tér másik oldalán lehet találni, azt feltételezem, a Hősök tere 1. szám az az üres telek lehet, aminek a sarkában pár éve a város legrondább lakókocsi büféje áll. Az SZTK a tér 2-4. számú telkét foglalja el, majd ha a Batthyány úti sarkánál a Baross utca felé fordulunk, még találunk három épületet, amelyek a Hősök terén vannak. Az Amadeus Rádió épülete viszont már nem a téren, hanem ismét a Baross utcán áll.
Hogy maga a tér mikor jött létre, sajnos nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy már az előző századfordulón is létezett, igaz, akkor még a szorosan vett belváros határain túl. Így nyugodtan működhetett itt a Vörösökör vagy Rőtökör nevű kocsma, illetve piroslámpás ház és kocsisok találkozó helye. Igazi, városias rangot csak az első világháború után kapott, amikor a három oldalán földszintes házakkal határolt területet az egykori miniszterelnökről, Gróf Tisza Istvánról nevezték el. Az eseményre egyébként öt évvel azután, 1922-ben került sor, hogy a kétszeres miniszterelnököt, aki egyébként ellenezte az 1914-es hadba lépést, elkeseredett katonák meggyilkolták.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy az első világháború szolnoki áldozatainak emléket állító, Szentgyörgyi István szobát éppen ide helyezte a város. Bármilyen meglepő, de ez ugyanaz a szobor, amit jelenleg a Tiszai hajósok terén láthatunk. Történt ugyanis, hogy 1945-ben a várost elfoglaló szovjet csapatok, és minden bizonnyal a velük együttműködő új hatalmasságok ezt a helyet találták a legmegfelelőbbnek a Szovjet hősök emlékműve helyéül. Mivel azonban a hatalmi viszonyok akkoriban még nem merevedtek meg – még két viszonylag szabad választás volt az ország előtt -, és az új emlékművet elbontatni ugyan nem lehetett, de legalább a réginek lehetett másik helyet találni.
Tehát a Szovjet hősök emlékműve lett az 1945-ben átkeresztelt, és azóta Hősök terének nevezett közterület legfontosabb objektuma. Ami talán nem véletlenül, pontosan a Magyar Dolgozók Pártjának szolnoki épületével szemben állt, amit a mai Madách és Baross utca sarkán találunk. A szolnoki 56-os események leírásából az olvasható ki, hogy az emlékművet 1956 októberében lerombolták, és csak 1957. november 7-én építették újjá. Abban persze nem vagyok biztos, hogy a lerombolt és az új építészetileg, képzőművészetileg azonosnak tekinthető-e, de a hordozott üzenet alapján egyértelműen.
Ez is vezethetett oda, hogy az előző rendszerrel együtt ez is eltűnt. Hogy aztán 1994. november 2-án – ötven évvel azután, hogy Szolnokon véget ért a második világháború – felavatták Győrfi Sándor Magyar Golgota című alkotását, ami szándéka szerint a szolnoki Hősök terén a második világháború valamennyi civil és katona áldozatának emléket állít.
