2025.08.27. (szerda)

Utcasoroló (31.): Gutenberg tér

Utcasoroló (31.): Gutenberg tér

Dátum:

Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.

(Nyári ismétlés: Ez az írás 2014. június 5-én jelent meg először.)

Ha jól sejtem, a Gutenberg tér a torkolatnál lévő Zagyva-hídnál kezdődik és a vártemplomig tart. Összesen tizenkét, egymást követő házszám tartozik hozzá, amelyek közül az első hat a folyók felé eső bérházakat jelölik, a maradék pedig – szerintem – a Szolnoki Művésztelepet, illetve az ott lévő műteremlakásokat. Maga a tér bő két évtizede még valamivel nagyobb volt, egészen a templom mögé nyúlt, ám 1992-ben a Vártemplom körüli részt Szent István térnek keresztelték át.

A Gutenberg tér elnevezés is még csak hatvanhat éves, hiszen 1926 és 1948 között Lippich Gusztáv, egykori megyei főispán nevét viselte a terület. Nem véletlenül. Lippich volt ugyanis 1899 és 1905 között a megye első embere, amit többek között arra is felhasznált, hogy Kohner Adolf földbirtokossal a Szolnoki Művésztelep létrejöttét egyengesse. Gondolom, 1916-ban bekövetkezett halála utáni soros utcaátnevezési hullám idején ezért keresztelték át a nevére az addigi Zöld utcát. Ami szerintem egy igazán szép gesztus volt. Az persze már nem teljesen világos, hogy ha 1948-ben el is kellett törölni a volt főispán nevét a város térképéről, miért nem lehetett mondjuk a tér kettévágásakor, a rendszerváltás után visszaadni azt. Azzal együtt, hogy Gutenberggel sincs semmi bajom, csak éppen a város egyik legrégebben lakott, történelmi része valami helyi kötődésű nevet is viselhetne.

A téren ugyanis tényleg szinte minden, a város elmúlt félezer évében fontos eseménynek felfedezhetjük a nyomát. Sajnos az egykori szolnoki várból a felszínen semmi nincs, viszont a Művésztelep kertjében ott az elképzelt vártorony, a teret a Zagyva felől védő kőfalon pedig a várra utaló emléktábla. A török hódoltság a Gutenberg tér 5. számú házzal szemben felállított. úgynevezett török kúttal jelenik meg, míg a Szolnokot is érintő Rákóczi-szabadságharc a 4-es számú ház falán 1953-ban elhelyezett emléktáblán. Az 1848-49-es forradalmat a Damjanich emlékmű testesíti meg, a megyeszékhellyé válás utáni aranykort pedig a Művésztelep. A tér két végén – helyrajzilag persze már nem a téren – az első világégésre és a Tanácsköztársaság következményeire is emlékezhetünk, ha az ezek után felújított Vártemplom illetve az elpusztult Zagyva-híd helyére épített mai átkelőre tekintünk.

A húszas-harmincas éveket az egykori Pénzügyőr laktanya képviseli, amelyik ma gangos bérházként funkcionál a 4. számú telken. A második világháborút követő, Sztálin-barokknak mondott stílust az 5-ös számú lakóház képviseli, míg a hatvanas-hetvenes évek szolnoki iparosodását és városfejlesztését a torkolatban álló, úgynevezett olajos házak jelképezik. Szerintem a Kádár-kori fridzsider-szocializmus is megidézhető, ha a kétezres nagy árvíz után épült, bérházak mögötti védfalon sétálva, az udvarokra beszuszakolt garázsokra vetünk egy pillantást.

Ha pedig azt is megjegyezzük, hogy a Damjanich-szobor közelében az uniós csatlakozás emlékére ültetett fát találunk, akkor azt hiszem, kimondhatjuk: tényleg félezer évet járhatunk be a Gutenberg téren.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok két hídrobbantás között

A szolnoki "szép Tisza-hidat", azaz az első vasbeton közúti átkelőt 1919-ben a románok tették használhatatlanná, nagyjából negyedszázaddal később pedig a németek. A két rombolás között azonban Szolnok fejlődött, iskolák, templomok, gyárak, bérházak, parkok épületek, szobrokat emeltek.

Három kaputorzó

Rejtély, miként élhették túl saját kerítéseik, meg talán az általuk védett épületek pusztulását ezek a szolnoki kapufélfák. Három különböző stílusú és állapotú torzó, amelyek ma már csak jelzik egykori feladatukat. A múló idő amolyan amatőr emlékművekké tette őket.

Utcasoroló (32.): Bajcsy-Zs. u.

Viszonylag rövid, talán nem is szép utca. Ugyanakkor Szolnok egyik kapuja. Ráadásul a párhuzamosan futó három útjával igazi közlekedési csemege. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy névváltozása szorosan kötődik egy történelmi fordulathoz, akkor különösen érdemes róla beszélni.

Utcasoroló (106.): A nagy palóc mesemondó

Biztosak lehetünk abban, hogy Mikszáth Kálmán többször is megfordult Szolnokon. Sőt, talán az sem kizárt, hogy a vonatról leszállva a belvárosban is szétnézett. És akár annak az utcának a végén is járhatott, ami ma a nevét viseli. Igaz, akkor Csuskó vagy Zacskó köz néven ismerték.