A város egyik legszebb panorámáját nyújtó közterülete a Zagyva-híd és a Tisza-híd belvárosi hídfői között derékszögben kanyarodó, lényegében a gát tetején húzódó, mellvédes, viacoloros, alig egy éve megújult sétány. Egyik oldaláról a két folyó találkozását, illetve a szemben lévő partokat csodálhatjuk a kőpárkányra támaszkodva vagy a mögött állva. Attól függően, hogy hol állunk, a régi bölcsőde igazából a Szabadság téren lévő telkének gondozatlan kertje, illetve a csónakház oldala vagy főhomlokzata lehet a hátunk mögött. Azaz helymeghatározási és postai szempontból nem túl lényeges, hogy mi is ennek a közterületnek a neve. Ugyanúgy lehetne a Zagyvaparti sétány folytatása, mint a Tiszaparti vagy éppen a Béres József sétányok része.
Ha azonban a torkolathoz legközelebb állva a mellvéd tetejére pillantunk, egy méretes emléktábla révén megtudhatjuk, hogy A nemzetközi vízügyi együttműködés sétányán állunk. A kétnyelvű tábláról az is kiderül, hogy azt a Fiatal Diplomaták Klubja – azaz a Magyarországon működő nagykövetségek harmincas munkatársai – a Külügyminisztérium, Szolnok városa és a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság állítatta. A mikor és a miért kérdésekre a helyszínen már nem kapunk választ, de az okostelefonok és a Google korában ez már nem okozhat problémát. A táblát a tavalyi Vízügyi világnapon, azaz 2013. március 22-én helyezték el. Apropója pedig a fiatal diplomaták szolnoki látogatása volt, akik a Zagyva és Tisza új, városi védvonal-építkezésének első szakaszát is megtekintették akkor.
Az sajnos sehonnan sem derül ki, hogy a sétány meddig is tart. A józanészre támaszkodva úgy tippelem, hogy a két hídfő lehet a két vége. Még akkor is, ha közben derékszögben kanyarodik a közterület.
Van azonban egy ennél fogósabb feladványa is ennek a van is, meg nincs is neve közterületnek. A Zagyvával párhuzamos részén, lényegében a csónakház sarkától a Zagyva-hídi lépcsőig apró, rézből készült – vagy annak tűnő – lapok vannak a kövezetre erősítve. Ha jól számoltam, akkor összesen harmincnégy darabnak kellene lennie. Persze, már nincs meg mind, aminek oka lehet a nem túl praktikus rögzítés – ami miatt a cipő könnyen beléjük akad -, vagy akár a színesfém voltuk kis. Mindenesetre azok, amelyek még a helyükön vannak, azokon szerintem egy-egy ország nemzetközi betűjelét láthatjuk. Bár őszintén megmondom a PA és az NGR rövidítésekkel kicsit bajban vagyok. Ahogy persze a földre csavarozott ország jelölések okával is.
Először arra gondoltam, hogy a folyóink mellett elhelyezkedő országokra utalnak a kis táblák, de hát ugye a harmincnégy ehhez kicsit sok lenne. Meg aztán se Franciaországgal, se Macedóniával nincs közös folyónk. Így azt kell feltételeznem, hogy a lassan fűvel is keretezett kis táblácskák azokra az országokra utalhatnak, amelyeknek a fiatal diplomatái annak idején, a mellvéden lévő emléktáblát elhelyezték. Vagy nem.
Az mindenesetre biztos, hogy ha már a város egyik legszebb sétányának nevet adunk, akkor azt nemcsak jelképesen kellene letudni. Ha meg valaminek emléket állítunk, akkor azt úgy kellene megtenni, hogy az az emlékállítás utáni időben is értelmezhető legyen. Mondjuk ebben az esetben a csónakház falára helyezett táblával, ami a név mellett azt is elárulja, hogy miben is áll az a bizonyos nemzetközi vízügyi együttműködés, ami érdemes volt egy szolnoki közterületre meg egy emléktáblára.
