(Nyári ismétlés. Ez a cikk 2015. február 18-án jelent meg először.)
Két szép nevű, de csonka utcáról van szó az új belváros szélén. A Jászkürt utca lényegében ma nem más, mint a Pelikán Szálló előtti parkoló, míg a Szív utca ezt a parkolót és az SZTK melletti Budai Nagy Antal utcát köti össze. A Szív utcában egyetlen ház sem áll már, így át van verve, akit ilyen címre küldenek. A Jászkürt utcában pedig fura módon az 1-es számot a szálloda, a 2-eset pedig a város egyik legszebb, harmincas években épült bérháza viseli.
A környék másfél évszázaddal ezelőtt a város nyugati határán túli, földművelésre használt területe lehetett. Legalábbis erre utal a Jászkürt utca első ismert elnevezés. A mai Baross utcára merőleges közterületet ugyanis 1863 és 1894 között Kertész utcának hívták. A környék városiasodása szorosan összefügghetett a Molnár – későbbi Szapáry – utca fejlődésével, illetve az új vasútállomás felépítésével. Azzal ugyanis, hogy 1857-ben lényegében a mai helyére került az állomás, az onnan a belvárosig vezető út és környéke alaposan felértékelődött. Legalábbis abban az értelemben, hogy a kertek, esetleg kertészetek helyére már érdemes volt lakóházakat vagy mást is építeni.
A Jászkürt és a Szív utca környékének XIX. század végi állapotait jól mutatja Zrumetzky Béla lapszerkesztő 1894-ben készült írása, amiben az állomástól a főtérig vezető út kocsmáit vette számba. A mai Pelikán parkoló környékén több „vendéglátó-ipari” egységet is megemlít, köztük a Jászkürt fogadót, amiről állítólag az utca a második nevét is kapta. Feltételezem, hogy a Zrumetzky lapszerkesztő úr által nem éppen a „Jászok büszkeségéhez” méltónak tartott kocsma az utca Baross felőli végén állt, hiszen csak így kerülhetett bele a vasúttól a főtérig tartó, talán első szolnoki kocsmatérképbe.
Kósa Károlytól pedig azt tudhatjuk, hogy a környék a XX. század elején sem örvendett túl jó hírnévnek, hiszen a növekvő város „tisztes polgárainak” a szemét egyre inkább szúró nyilvánosházaknak adott otthont. Mint Kósa Károly honlapján olvasható, a Jászkürt utcában is több bordélyház működött, amiket csak az első világháború előtt sikerült a városnak távolabbra paterolni. Egy nagyjából ez idő tájt, a Belvárosi Nagytemplom tornyából készült panorámakép alapján persze nem gondolnám, hogy komoly, városias műintézményekről lehetett szó, hiszen a környéket földszintes, alföldi parasztházak jellemezték akkoriban. Komolyabb fejlődésnek csak a harmincas évek elején indulhatott a Jászkürt utca eleje, amikor a közelben felépült a Madas-ház, az új nagyposta, a Baross utcára üzlethelyiségekkel néző épületek, és szerintem a ma a Jászkürt utca 2. szám alatt álló bárház is.
A virágzás azonban nem tartott sokáig. A következő évtizedben Szolnok történetének legszégyenteljesebb időszaka köthető a környékhez. Itt jelölték ki ugyanis a második világháború idején a városi gettót – amire ma a szálloda falán tábla emlékeztet -, és innen indult sok honfitársunk a biztos pusztulásba.
A környék legbékésebb időszaka talán a világháborút követő két évtized lehetett. A Csarnok utca közelsége miatt lényegében a városi piac szomszédságának számított. Aztán az ötvenes években felépült SZTK révén a szolnokiak és a város körül élők számára lett megkerülhetetlen a környék. Aminek vesztét, az itt élők, talán már a hatvanas évek elején sejthették, amikor elkezdődött az új belváros első beruházása, a pártház felépítése. Bő tíz év alatt pedig lényegében teljesen eltűnt az egykor az Ady Endre útig tartó Jászkürt utca huszonöt házából huszonnégy, miközben a Szív utca páros oldalára hátukat mutató Baross utcai üzleteket is eldózerolták. Máig rejtély számomra, hogy a két utca sarkán álló bérház miként úszhatta meg a pusztítást. Aminek következtében az egykori Jászkürt utca páros számú telkeit ma parkolók, páratlan oldalát pedig a szálloda, a Hild tér és a Skála foglalja el.
A Szív utcával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy ebben a mára ház nélkül maradt utcában korábban se volt sok épület. A páros oldala ugyanis nem volt más, mint a Baross utcára nyíló telkek vége. Rövidsége miatt pedig a páratlan oldalán is csak két házhely volt, főleg azt követően, hogy a Budai Nagy Antal utcát kiegyenesítették, így a Baross felőli torkolatát a Mária utca közeléből a Madách felé tolták.
