(Nyári ismétlés: Ez az irás 2015. február 26-án jelent meg először.)
Gyanítom, a Baross és Ady Endre utcákat összekötő, 1991 óta ismét a Kápolna nevet viselő közterületet már azt megelőzően is ezen a néven emlegethették, hogy 1863-ban hivatalosan így került be a helyi utcajegyzékbe. Leginkább azért, mert a hivatalos utcaelnevezések előtt az emberek a közterület irányára – pl. Pesti út -, funkciójára – pl. Piac tér – vagy éppen egy jellegzetes épületére utalva neveztek meg helyeket. Márpedig itt 1733 – más források szerint 1749 – óta kápolnához visz az út.
Gyanúm szerint maga a Xavéri Szent Ferenc Kápolna – amit a város második legöregebb épületének tekinthetünk – az Ady vagy a Horánszky utcában található helyrajzilag. Korában azért vagyok bizonytalan, mert a legtöbb helyen az 1749-es nagy pestisjárványhoz – amikor lényegében Szolnok kipusztult – kötik az építését. Az 1767 óta búcsújáró helynek számító kis kápolna, 1808-ban épített barokk tornya alatti bejárat fölött is az 1749-es dátumra találunk utalást. Viszont a templomról szóló leírásokban az 1733-as járványt emlegetik, mint aminek emlékére 1735-ben felszentelték a még torony nélküli kápolnát. Mindenesetre azt tényként fogadhatjuk el, hogy a XVIII. század második felében, Szolnok városfalaitól messze már állt ez a kápolna, amit temető vett körül.
Maga az utca a város XIX. század közepén indult terjeszkedésével, a vasútállomáshoz, illetve a Jászságba és a fővárosba vivő utak miatt értékelődhetett fel, és lett előbb mezőgazdasági területből kertes, majd egyre inkább városias rész. A ma is látható zártsoros, földszintes házakból álló beépítésére pedig a XX. század elején kerülhetett sor. Szerintem egy-két korabeli ház még ma is áll az utcában, aminek legjellegzetesebb épületei azonban a Baross utcai sarkoknál láthatók.
Az első utcanév cserére egy olyan évben – 1937-ben – került sor, amikor nem volt tömeges utcaátkeresztelés Szolnokon. Minden bizonnyal a kiválasztott névadó halálának 10. évfordulójával függött össze az átkeresztelés. Meg azzal, hogy Prohászka Ottokár (1858-1927) székesfehérvári püspököt, katolikus egyházi írót, a Magyar Tudományos Akadémia tagját a két világháború közötti magyar középosztály gondolkodását alapvetően meghatározó antiszemitizmus fontos alakjának tartották. Személyéről, munkásságában megjelenő gondolkodásáról máig viták folynak, amit jelez, hogy 1947-ben ledöntött szobrát 1984-ben állították fel újra, püspökké szentelésének száz éves jubileumán emlékévet rendeztek, de boldoggá avatását a Vatikán sem támogatta, és tömeges utcaelnevezés sem történt a rendszerváltás után.
Azt hiszem, semmi meglepő nincs abban, hogy az 1950-es, második nagy szolnoki utcaátnevezési hullám elsodorta a Horthy-korszak szellemiségéhez köthető nevet. A helyi nagy névváltozásokat figyelve pedig azon sem csodálkozhatunk, hogy a helyét egy kommunista „mártír” kapta meg, így 1950 és 1991 között Sallai Imre nevét viselte az utca. Aki egyébként 21 évesen csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, amiért letartóztatták, hogy aztán egy évvel később a Tanácsköztársaság Belügyi Népbiztosságának Politikai Osztályát vezesse. A bukás után Bécsbe, majd Moszkvába emigrált, ahonnan állítólag Kun Béla azért küldte vissza a harmincas évek elején Magyarországra, hogy megszabaduljon tőle. Ami olyan jól sikerült, hogy 1932-ben, a Matuska Szilveszter féle biatorbágyi vonatrobbantás után kihirdetett statárium idején Fürst Sándorral együtt felakasztották.
A Sallai út négyes főút kiszélesítése és növekvő forgalma miatt sokáig zsákutca, azaz egy csendes, a századelő hangulatát idéző közterület volt. Miután visszakapta a Kápolna nevet, hamarosan ismét megnyitották, és a két végén lámpás keresztezőssel a város egyik legforgalmasabb utcája lett. A régi házak helyére épített néhány tetszetős új épület azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben néhányan fantáziát láttak a fejlesztésében, ami mára kicsit megtorpant. Holott azt gondolom, a tágan vett belváros egyik legígéretesebb fejlesztési területének a szélén fekszik. Számozás szerinti végén a névadó Xavéri Szent Ferenc vagy pestiskápolnával.
