(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. március 31-én jelent meg először.)
Nincs rá bizonyítékom, de szerintem a Jósika út nem sokkal azután kezdett kialakulni, hogy a szolnoki vasútállomás a Tisza partjáról a mai helyére került. Ez ugyanis nemcsak azt jelentette, hogy az Abony felé vivő útra vasúti átjáró került, hanem kvázi a belváros felől nézve, síneken belüli lett a terület. Amit a XIX. század végén még Guszmag kertnek neveztek, ami a telkek birtokosának a nevére utalhatott. Feltételezem, hogy az egyre forgalmasabbá váló állomás és fűtőház dolgozói, illetve a különböző MÁV alkalmazottak kezdtek a kertek helyén kialakított házhelyeken építkezni. Bár az Abony felől érkezőknek nem ez volt az első utca, ami az állomáshoz vitt, de azért gondolom, komoly forgalom bonyolódott errefelé is.
Az utca 1926-ban kapta meg a Báró Jósika Miklós nevet, amikor még az Abonyi és a Baross utcákat kötötte össze. Páros oldalán a Könyök és a Család utcák, páratlan oldalán pedig a Vidra utca csatlakozott bele. Azaz olyan közterületek, amelyek a hatvanas évek közepén indult nagy vasútépítéssel, és a környék fejlesztésével eltűntek a térképről. Azokkal a feltételezhetően földszintes, kiskertes házakkal együtt, amelyek addig az állomás környékét jellemezték. És ekkoriban tűnhetett el az utca eleje is, aminek a helyén ma egy játszótér és talán a Jubileum tér egy része lehet.
A nagy átépítés idején persze már csak Jósika néven jelölték az utcát, hiszen 1950-ben mind a Bárót, mind a Miklóst elhagyták a névből. Így nem csodálkozhatunk azon, ha valaki ma azt gondolja, hogy a Jósika egy keresztnév, vagy egy másik ismert keresztnév becézett változata, amit Szolnokon közterület viselhet. Kicsit érthetetlen és szomorú is, hogy az elmúlt negyedszázadban nem sikerült rehabilitálni ezt az elnevezést.
Pedig Báró Jósika Miklósra igencsak büszkék lehetnénk. Merthogy nemcsak a magyar irodalom jelentős alakja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság kétszeres elnöke, hanem reformkori országgyűlések képviselő – Külső-Szolnok vármegye küldötteként -, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, és ebben a minőségében Világos után üldözött, akit 1850-ben jelképesen ki is végeznek. Ekkor 56 éves, és éppen Drezdában majd Brüsszelben próbál új egzisztenciát teremteni, miközben művei Európában nemcsak megjelentek, de egy ideig megélhetést is biztosítanak neki, és vele együtt emigráló második feleségének. A kiegyezést nem élhette meg, hiszen 1865-ben, Drezdában elhunyt, ám 1867-ben már Jókai emlékezik rá a Kisfaludy Társaság ülésén. Annak ellenére, hogy tettei és irodalmi munkássága ma már kevésbé közismertek, azért talán egy sima Jósikára lefokozásnál többre teszi méltóvá.
Igaz, a Jósika utcát csak az találja meg, akit GPS, googlemaps vagy az emlékezete vezet, mert olvasható utcatáblát sehol se találni. Pedig nem ártana, mert a Jósika utca lényegében a 7-es számmal kezdődik, azzal a kereszteződéssel, ami erre a közterületre bevezet. Alacsonyabb számozást nem érdemes keresni, azok, mint írtam, eltűntek a régi házakkal együtt. A páratlan számozás a 27-es számig tart, elsősorban azért, mert az utca vége lényegében a Kolozsvári felüljáró rámpája, ami ugye már a Bajcsyt jelenti. Szóval ez egy olyan utca, aminek mindkét vége csak zsákutca, és csak a két névtelen, betorkolló utcákon lehet megközelíteni.
Régi házaiból egy sem maradt. Sőt, az egész utca lényegében négy épületből áll. Az egyik a páratlan oldalon végigfutó, négyemeletes szalagház a maga tíz lépcsőházával és számozásával. A páros oldalon a nemrégiben felújított, elképesztően színes és vidám Pitypang óvoda, mellette pedig az 1979-ben épült másik közintézmény, amiben ma a bölcsődei igazgatóság van. Építési dátuma a falán a mai napig látható tábláról tudható, amelyik arra emlékeztet, hogy a Nemzetközi Gyermekévben adták át. Ezt követi az utca talán negyedik épülete, ami egy trafóház lehet egy aszfaltos mini focipálya mellett.
Mindez tényleg nem sok, és még azt se mondhatnám, hogy túl szép. Viszont a neve és kalandos átépítése miatt nem kevésbé érdekes, mint Szolnok bármelyik közterülete.
