A Pozsonyi út az Ady Endre utcánál, a Xavéri Szent Ferenc kápolnánál lévő kereszteződéstől indul, és egészen a vasúti aluljáróig, azaz a Széchenyi városrész kapujáig tart. Az utca két jól elkülöníthető részre tagolható: a Szántó körúti körforgalomtól nagyjából Északra és Délre eső szakaszokra. A kettősség nemcsak az átmenő forgalom mértékében, de az épületekben is megmutatkozik, sőt történelmi gyökerei is vannak.
A Pozsonyi út helyén nagyjából elhelyezkedő közterületet a XIX. században – a vele sok rokonságot mutató Kassai úttal együtt – Hosszú utcának nevezték. Ez természetesen a fizikai méreteivel függött össze, hiszen miután a vasút körbekerítette a várost, még akkor is ritka volt az ilyen hosszúságú közterület. Talán ezzel függhetett össze, hogy egy 1894-es térképen – miként azt Cseh Géza írja – a Szántó utca által metszett közterületet Belső és Külső Hosszú utcaként jelölték a belvároshoz viszonyított helyzetük alapján. Külső részének a XIX. század végétől volt egy másik elnevezése is, a Nagy Csordajáró út, ami a Szántó utcához hasonlóan pontosan utalt arra, hogy a környéken élők szemében milyen funkciót töltött be ez a hely.
A XIX. századtól, a mai Ady Endre út felől fokozatosan beépült azt utca, a környékre jellemző, az utcafrontra merőlegesen álló hosszú parasztházakkal, amelyekben elsősorban a Szolnok határát művelő gazdálkodók lakhattak. A város fejlődésével aztán alsó vége ugyanúgy városiasodni kezdett, mint a mai József Attila és Petőfi utcák környéke. A hetvenes évekig azonban megmaradt a falusias arculata, azzal együtt, hogy a hosszú parasztházak helyére, a néhol még ma is álló, az alföldi falvakra jellemző kockaházak kerültek.
Mindeközben az utca háromszor is nevet váltott.
A XX. század elején a Szántó úttól befelé eső szakasz a Kápolna utca része volt, a másik pedig a Külső Kápolna utca nevet viselte. A trianoni diktátum utáni első nagy utcaátnevezés idején, 1926-ban kapta meg először a Pozsonyi nevet, amikor több szolnoki közterület is elcsatolt magyar városok nevére lett átkeresztelve. Az egykori főváros nevét a következő rendszerváltással összefüggő átnevezéskor törölték el, és lett a közterület 1949-től egészen 1991-ig Keskeny János utca, amikor visszanevezték. Az itt-ott még fellelhető Keskeny János feliratú házszámok kapcsán talán érdemes megjegyezni, hogy a névadó a munkásmozgalom helyi harcosa volt, aki kőműves segédként a Horthy-korszakban kétszer börtönben is ült, mivel több kommunista szervezet működtetésében is részt vett, 1944-ben pedig ott volt a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) szolnoki szervezetének megalakulásánál. Akár fényes karrier is várhatott volna rá a háború után, ha 1945-ben nem gázolja halálra egy szovjet katonai jármű.
A Keskeny János utca igazából a hetvenes években kezdett azzá alakulni, ami mára a Pozsonyi útból lett. A Széchenyi lakótelep építése, majd fokozatos benépesedése ugyanis megkívánta a régi és az új városrész összekapcsolását. Az ezzel részben összefüggő Szántó utca körúttá alakítása csak rásegített arra, hogy a Pozsonyi út felső szakasza a nyolcvanas évek elejétől a város egyik legforgalmasabb útja legyen. Sajnos nem tudom, hogy a több tízezresre méretezett Széchenyi lakótelep és a város összekötésére annak idején milyen tervek készültek. Azon viszont meglepődnék, ha eredetileg is úgy gondolták volna, hogy a város más részeire dolgozni járó lakók mozgatásához, a motorizáció várható fejlődése mellett elegendő lesz ez a valóban keskeny utca.
Mindenesetre a Szántó körút ma (is) markánsan két részre osztja a Pozsonyi utat. Az Ady Endre út felé eső rész jóval csendesebb, viszont a nyolcvanas évektől folyamatosan épülő társasházak miatt jóval sűrűbben lakott. Ennek a résznek az érdekessége a Hold utca környékén lévő kis tér, amit talán a XIX. század végén még ismert Fertő tér maradványának tekinthetünk. Illetve az utca első házának számító társasház, amin meglepő módon egy tábla emlékeztet az építtetőre, a tervezőre, sőt az építésvezetőre is. A Szántó körúton túl ezzel szemben még mindig jóval több a negyven-hatvan éves kockaház, bár látható, hogy a társasház építési kedv egyik színtere ez éppen a terület.
