Valószínűsíthetjük, hogy volt néhány olyan év, amikor Szolnok közigazgatási határain belül például két Dózsa György utca létezett. Ami Budapesten ma is megszokott, igaz, ott az azonos nevű utcák a névvel is megjelölhető kerületek alapján különböztethetők meg. Így akár az is megtörténhetett volna, hogy Szolnokon is megmarad, mondjuk a két Kossuth utca, és ma csak azt kellene hozzátennünk, hogy a belvárosira vagy éppen a szandaira gondolunk. Ezt a gondot azonban eleink levették a vállunkról, mivelhogy az egyforma utcanevek egyik felét 1972-ben megváltoztatták. És ugye nem kell mondani, hogy a nagyhal – Szolnok – által bekebelezett kishal – Szandaszőlős – volt ennek a játszmának a vesztese. Még akkor is, ha teszem azt, a korbeli szandai Damjanich utcában valószínűleg többen lakhattak, mint a hasonló nevű szolnokiban.
Hogy az utcák átkeresztelésére miért éppen 1972-ben kerül sor, rejtély. Igaz, nagyjából éppen akkora, minthogy Szandaszőlőst pontosan mikor is csatolták vissza a városhoz. Erre vonatkozóan ugyanis 1962, 1963 és 1968 is felbukkan a különböző forrásokban. (Képzeljük el, hogy a 100-200 éves emlékeink mennyire lehetnek pontosak!) Igaz, Szanda önállósulására is találtam 1950-es és 1951-es meghatározást. Ami egyébként azért is érdekes, mert abban az időben éppen Nagy-Budapest kialakítása volt napirenden, azaz Szanda leválasztása nem passzol a szocialista nagyvárosok létrehozását célzó tervekbe. Remélem, lesz egyszer egy helytörténész, aki feldolgozza ezt az izgalmas kérdést, és mondjuk választ talál arra is, hogy a „függetlenné” vált településen miért csak egy vagy két évvel később tartották fontosnak az utcák átkeresztelését, illetve elnevezését.
Mert az tény, hogy a bevezetőben említett Lenin körút 1952-ban jött létre, hogy aztán 1972-ban Veres Péter út váljék belőle. Ami abból a szempontból érdekes, hogy ekkor Szolnokon csak az 1965-ben elkeresztelt Lenin park – a Verseghy gimivel szemben – viselte Uljanov nevét. Megkockáztatnám, hogy a Lenin névvel más tervei lehettek a várostervezőknek. Teszem azt, valamelyik akkoriban kialakuló körútnak szánták. Csak aztán valamiért megfeledkeztek vagy egyszerűen letettek róla. (Ez is micsoda remek szakdolgozat téma lehetne egy Szolnok iránt érdeklődő végzős történésznek.)
A Vörösmező útról – ami 1952 és 1956 között Rákosi Mátyás nevét viselte – nyíló Veres Péterből juthatunk be a Váci Mihály utcába, ami 1952-től 1972-ig Petőfi Sándor nevét viselte. Ez a név pedig Szolnok tágan vett belvárosában 1894 óta foglalt. Ugyanakkor a Váci Mihály utcával párhuzamos Tömörkény István utca már megőrizhető nevet kapott a keresztségben, igaz, erre az aktusra csak 1966-ban került sor. Vagyis vagy a Szolnokhoz való visszacsatolás után, vagy még előtte. Az azonban biztos, hogy Szanda 1952-es és 1972-es nagy utca el- és átnevezési hulláma közé beékelődik az 1966-os. Igaz, ez utóbbi inkább a település(rész) újabb utcanyitásaival függhetett össze, miként a nyolcvanas évek második felére eső negyedik ilyen hullám is.
Persze hiba lenne azt képzelni, hogy Szandán ne lettek volna névvel jelzett utcák már az ötvenes évek előtt is. Ne felejtsük, hogy a városrész alapjait 1775-ben fektették le gróf Keglevich Károly és a Szolnok között kötött szerződéssel. Szandaszőlősnek pedig már 1891-ben önálló iskolája, 1911-től pedig saját temploma volt. A második világháború után pedig olyan közterület nevekkel találkozhattunk, mint a Harang vagy a Csonka dűlő. Előbbit 1950-ig Szanda „főutcája” viselte – itt áll a templom, a posta, később a legnagyobb bolt, egykor a mozi -, hogy aztán 1972-ig Kossuth, azt követően pedig Krúdy Gyula legyen. A 442-esről az egykori Gorkíjnál nyíló Csonka dűlő pedig előbb Damjanich, majd Stromfeld Aurél utca lett.
Szandaszőlős önállósulásával párhuzamosan, a rajta áthaladó főút – a 442-es – is nevet kapott, és egészen 1972-ig Rákóczi nevét viselte, hogy aztán a Vörösmező úti kereszteződéstől a város új határáig Karinthy Frigyesre változzék. Az ekkor Szolnok egyik legszélső utcájává váló Dózsa György út is ekkor kapott új nevet, és lettek a szántóföldekkel szemben álló házak a Kölcsey utca részei, miként a belőle nyíló Táncsics utcaiakból Bródy Sándor útiak.
Míg a fenti változások többsége Szolnok szemszögéből nézve érthető, hiszen például a belvárosi Dózsa György és Táncsics utcák mégiscsak két évvel korábban kapták a nevüket, mint szandai társaik. A Szabadság név elvétele azonban már nehezen magyarázható, hiszen ilyen néven csak tér van a városban. Mindenesetre a korabeli döntnökök jobbnak látták, ha a függetlenségét vesztő nagyközségben nem lesz Szabadság, helyette inkább Fazekas Mihály kerül a térképre.
