(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. január 4-én jelent meg először.)
A Kossuth Lajos utcáról százszázalékos biztonsággal állíthatjuk, hogy ott minden szolnoki megfordult már, és ha nemcsak átutazókról van szó, akkor a vendégeink is biztosan járnak erre. Annak ellenére, hogy ma már nem itt vezet át az ország egyik legfontosabb tranzitútja, sőt az egyik része lényegében forgalom elől elzárt terület, Szolnok „elkerülhetetlen” főutcája maradt. Ami a hasonló nevű főterünk mellett talán a legtöbbször fotózott és így rengeteg régi képeslapon is megörökített része a városnak. A Kossuth tér által kettészelt utca számozás szerinti alsó vége majdnem változatlanul őrzi Szolnok első aranykorának legszebb építészeti emlékeit, míg a felső végén a szocialista lakásépítés hagyta ott a nyomait.
A Kossuth Lajos utca lényegében négy másik közterületünk találkozásától indul, hiszen a Szabadság tér, a Damjanich utca, a Lengyel Légió útja és a 2016 júniusa óta Dr. Kronberg János nevét viselő, egykori Somogyi Béla út is határos vele. Páros oldalának első telkén az utca legrégebbi épülete, az 1878-ban elkészült Megyeháza, míg srégen szemben, az 1-es telken a Bíróság 1891-ben átadott és 1924-ben felfelé bővített épülete áll. Az utca alsó vége elvileg a Kossuth térig tart, a valóságban azonban Jókai és a Szigligeti utcáknál ér véget, ahonnan visszanézve, három épület kivételével, az előző századforduló környékén épült palotasorban gyönyörködhetünk.
A már említett Bíróság mellett, a 3-as szám alatt az egykori biztosítós bérház áll, ami 1956-ig az állampárt, az MDP egyik szolnoki székháza volt, jelenleg pedig társasházként funkcionál. Az 5-ös számú épület Szolnok egykor legszebb szecessziós alkotása, a néhai Mezőgazdasági Takarékbank székháza, ami 1899-ben a Fiumei és a Sipos téri iskola elődjének számító intézmény telkére épült, ma irodaként szolgál. Az Arany János utca másik oldalán a Császi-féle ház áll jelenleg éppen üresen, míg a 9-es telkes egy ugyancsak századfordulós, eklektikus lakóház. A páros oldalon három régi épület maradt meg, a már említett Megyeháza, a jelenleg siralmas állapotban, állítólag nemrégiben gazdát cserélt, 1896-ban épült Kaszinó és a 10-es szám alatt lévő – sajnos leglepusztultabb – Kintzler-ház, ami minden bizonnyal az utca második legöregebb épülete.
A gyönyörű épületek közé – korábbi, földszintes házak helyére – először a harmincas években épített a Szolnoki Cukorgyár egy akkor kifejezetten modernnek számító lakóházat, amit a mai napig „Hatvanasként” emlegetünk a földszintjén lévő ABC és Rákosi Mátyás miatt. Bár már ez is kilóg a palotasorból, de talán nem annyira bántó, mint a 6-8-as telekre valamikor a hatvanas években épült irodaház, ami ráadásul a megyét és a várost alaposan átszabó tervezővállalat székháza volt eredetileg. Akiknek a Hatvanassal szemben, a 11. szám alatt található, az egykori tervekhez képest a felújítás után még rondábbá alakított néhai járási hivatal épületét is köszönhetjük.
Ehhez képest kevésbé bántó az utca felső szakasza, ahová úgy kerültek a hatvanas-hetvenes évek házai, hogy a korábban ott álló épületeknek nyoma sem maradt. Részben ennek is köszönhető, hogy jó néhány házszám el is tűnt a Kossuth Lajos utcából, így nem érdemes a páratlan oldalon a 13-as és 15-ös számokat keresni, míg szemben a 12-es után a 18-as következik. Ez utóbbi az 1969-es Centrum tűzre fogott, nemcsak az egykori áruházat magában foglaló Nerfeld-palota, hanem a mellette lévő régi házak elbontásával kialakított területen jött létre. Az Árkád néven emlegetett épület a 900 éves évfordulóhoz kapcsolódó nagy szolnoki beruházások utolsó darabja, és tulajdonképpen hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ez, és nem az elsőre ide álmodott huszonemeletes felhőkarcoló épült meg itt. Szemben vele, a 17-23. szám alatt a „Fradi-házként” is emlegetett társasház, illetve a számomra nagyon titokzatos 25-ös épület áll. Ez utóbbiról ugyanis azt feltételezem, hogy a két szomszédos épületnél legalább három évtizeddel idősebb, és inkább a Hatvanassal mutat rokonságot.
Amennyire érdekes a Kossuth utca eleje, legalább annyira regényes a vége. Ami bizony az új városközpont kialakításának és a néhai Ságvári körút kinyitásának esett áldozatul. Ugyanis az 1950-es átkereszteléskor az utcának még volt 27-es, 29-es és 31-es telke is. Ha jól azonosítom a régi térképen, akkor a 27-es szám helyén a mai Boldog Sándor István körút első, 1959-ben átadott társasháza áll. A 29-es telken a Szapáry utat lezáró, egykori Kereskedelmi Bank szecessziós épülete volt, míg a 31. szám alatt egy földszintes, a háború előtt temetkezési vállalkozásnak otthont adó épület állt. Ez utóbbiak helyén ma nagyjából a „Fehérház” áll.
Mivel öt évvel ezelőtt már írtam a Gorove utcáról, a névváltoztatás kapcsán csak ismételni tudom magam. Számomra érthetetlen, hogy a Szolnokhoz kötődő, Kossuth hívének számító, a Kiegyezés utáni többszörös miniszter nevét miért kellett 1950-ben eltörölni. Miként az is, hogy a rendszerváltás után miért nem merült fel, hogy valahol Szolnok közterületein neki is ugyanúgy igazságot szolgáltatunk, mint Szapárynak vagy éppen az el nem törölt, csak elfelejtett Horánszkynak.
