2025.08.27. (szerda)

Utcasoroló (8.): Sóház utca

Utcasoroló (8.): Sóház utca

Dátum:

(NYÁR) Szolnok évezredes történetének egyik fontos mozgatójára, a sókereskedelemre utal ennek az egyre rövidebb, a Szapáry és a Magyar utca közötti közterületnek a neve. Ahogy elenyésztek a sóhoz kapcsolódó tevékenységek, úgy kapott új neveket a két évtizede ismét Sóházként jelölt utca.

A legelőször Só utcaként említett közterület egykor a Molnár utcától – ma Szapáry – indult, és a baromfi- és a búzapiac érintésével a Tisza-hídig vezetett. Feltételezhetjük, hogy a XIX. században a Szolnokot a mai belvárosi templom felől elérő utazók és kereskedők nem a Piac tér – ma Kossuth tér – felé kerülve, hanem erre közelítettek a tiszai átkelőhöz. Talán az se túlzás, hogy sokáig a város egyik legforgalmasabb utcája lehetett, ahol a piacok mellett a sóraktárakat, a sóhivatalt, a tiszai rakódó- és vízvevő helyeket is el lehetett érni.

Az utca fejlődése és átalakulása összefügg a környék eredeti funkciójának visszaszorulásával, a város életében legalább 900 évig szerepet játszó sókereskedelem jelentőségének a csökkenésével.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a sókereskedelmet már Gellért püspök is említi, akkor azt mondhatjuk: Szolnok és a só kapcsolata ezeréves. Tudjuk, hogy az erdélyi sóbányák termékeit még a XIX. században is Szolnok érintésével szállították Nyugatra. Egy ideig az úgynevezett szalacsi sóút fontos állomása, majd a folyami szállítás fellendülésével az átrakodás helyszíne volt a város. Sóhivatallal, aminek a királyi monopóliumnak számító só utáni adók beszedése, illetve a só raktározása volt a legfontosabb feladata. Mint tudjuk, Verseghy Ferenc is egy sóházi tiszt fiaként született ezen a környéken. Abba viszont talán ritkán gondolunk bele, hogy évszázadokkal ezelőtt a só olyan kincsnek számított Európában, mint ma az olaj. Tudjuk például, hogy az Alföldön keresztül szállított erdélyi sóért még Perzsiából is jöttek kereskedők.

A sóval való kereskedés és a szállítás jelentőségének visszaszorulása szerencsére egybeesett Szolnok megyeszékhellyé válásával, a város aranykorának kezdetével. Ez teremtett ugyanis lehetőséget arra, hogy ez az utca középületei révén, Szolnok egyik fontos, fejlődését jól reprezentáló része legyen. A Sóház utcában épült fel 1888-ban a város első gimnáziuma, majd hat évvel később itt kapott helyett a neogótikus református templom, miközben pár száz méterrel feljebb még zakatol a Scheftsik féle fatelep. A századforduló után a Sóház utca mentén készült el a város első kőszínháza, majd az első világháború után parkok épültek és átadták a Tisza Szállót is. Még Sóház volt, amikor a hídhoz vezető végét a Damjanich uszoda építése miatt levágták, hogy aztán két év múlva a nevét is Szabadságra változtassák.

A Szabadság utca a Ságvári körutat és az F. Bede László utcát kötötte össze 1990-ig. Akkor visszakapta múltjára utaló nevét, de már messze nem eredeti hosszában. A Sóház utca ma már csak a Magyar utcáig tart, hiszen a gimnázium már a Tisza parkban található. Azaz ma csak ez a jellegtelennek tűnő utcaszakasz emlékeztet mindarra, ami Szolnokot kiemelte a környék települései közül.

(Ez az írás február 8-án jelent meg először)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (52.): Ady Endre út

Ady Endre nevét halála után pár hónappal már közterület viselte Szolnokon. Igaz, ez nem tartott sokáig. Amikor ez hosszabb időre sikerült, akkor viszont volt néhány év, hogy két szolnoki utcát is így hívtak. A végül egyedüliként maradt Ady a mai város egyik legfontosabb utcája.

Utcasoroló (125): ’48-asok Szolnok térképén

Az emberiség, a nemzet és a város egykori nagyjaira emlékezés egyik módja a közterületek elnevezése. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek Szolnok térképe több mint 130 éve állít emlékeket. A 13 aradi vértanúból ötnek, igaz, az első, felelős kormánynál jobb az arány.

Számozott buszok és hangulat

"A személyi igazolványát ne gyűrje, ne rongálja. A benne lévő írást törölni, javítani nem szabad. Ne veszítse el, ne zálogosítsa el, gondosan őrizze! Rendőrség" Többek között ilyen "társadalmi célú hirdetés" is olvasható az 1956-os szolnoki buszmenetrendben, ami éppen októberig volt hatályos.

Szolnok 900 (10.): Emlékkönyv (2.)

A Járműjavítót is lehetett mással össze nem téveszthető stílusban ábrázolni, miként az olajiparról is születhetett olyan grafika, amit többször kell megnézni. Az egykori Tabánt felfaló Kun Béla körúti lakótelep pedig jellegzetes ábrázolása annak, ami a Szolnok 900 márka alatt történt.