2025.08.27. (szerda)

Utcasoroló (81): Egy szakasz ötödik névvel

Utcasoroló (81): Egy szakasz ötödik névvel

Dátum:

Soroltuk már ezt az utcát, így esett szó erről a szakaszáról is. Ami nem létezne, ha 1857-ben nem a mai helyére kerül a vasútállomás. Legalább 160 éves út, utca, ami minimum az ötödik nevét viseli. Ám sokkal fontosabb az iskolasor miatt. És kevés közterületünk van, ahol ennyi szobor állna.

(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2017. október 4-én jelent meg először.)

Diákéveimben a mai Baross utca Eötvös tér és Jubileum tér közötti szakaszának saját neve volt, azaz önálló közterületként létezett. Az 1979-ben, a Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulóján történt önállósítás és átkeresztelés utcaszerkezetileg érthető is, hiszen a város főutcájának vonala akkor már jó ideje megtört a víztorony előtt, holott a Baross/Beloiannisz korábban nyílegyenesen kötötte össze a főteret és az állomást. Ha őszinték akarunk lenni, a Gólya körforgalomnál ma is megvan ez a törés, így sokan nem is gondolják, hogy Baross utca onnan még folytatódik. Vagy ennyi erővel, akár a József Attila út is lehetne Szolnok főutcájának az újabb szakasza.

Így talán nem túlzás azt mondani, hogy a Baross utca 48-cal kezdődő szakasz az elnevezés ellenére is önálló közterület. Ráadásul építészetében és funkciójában is eltér a Baross Gólya és Szapáry közötti részétől. Külön fejezet Szolnok történetében.

A Vasút útnak is nevezett rész valószínűleg nem alakult volna ki, ha néhány évvel a Pest-Szolnok vasút megnyitása után nem születik döntés arról, hogy Debrecen felé nem a Tisza-parton, hanem a várost megkerülve viszik tovább a síneket. Ami magával hozta azt is, hogy a város második állomásépületét nem az indóháznál – jelenleg RepTár – alakítják ki, hanem a belvárostól majdnem két kilométerre, az alig lakott szérűskerteken túl. Mivel ez a döntés született, és 1857-re elkészült az új állomás, nyilvánvaló volt, hogy azt a belvárossal – pontosabban akkor még inkább Szolnokkal – egy mindig járható útnak kell összekötnie. Így született meg Vasút út – egyes képeslapokon fasor -, aminek fejlődése természetszerűen a város felől indult.

Az 1894-ben Barossra, majd 1952-ben Beloianniszra, aztán 1979-ben Tanácsköztársaságra, 1990-ben pedig ismét Baross Gábor utcára keresztelt szakasz az előző századforduló környékén kezdett felértékelődni. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az állomás környékén kialakuló vasutas kolónia, a forgalom által is megkövetelt, 1907 és 1909 között zajló harmadik állomásépítés, illetve Szolnok első aranykorának építkezésekben is mérhető fejlődése. Az egykori állatvásár téren felépített víztoronyról még ismert olyan képeslap, amin szinte magányosan áll, ám átadása után szinte azonnal elkezdődött a Baross ezen szakaszának tervszerű és központilag finanszírozott beépítése.

A páratlan oldalon a víztorony után a polgári fiúiskola épült fel először, amit az első világháborúban hadikórházként használtak, így csak ezt követően lett belőle tanintézmény. A háborút követő évtizedben aztán folytatódott az iskolasor kialakítása, hiszen itt kapott új helyet a Trianon miatt kitelepített Bábaképző, és 1927-re a Fémipari iskola is elkészült. A következő évtizedben, Szolnok második középiskolájának, a felsőkereskedelminek is elkezdték az új otthonát építeni, ám az újabb világégés miatt ezt csak a negyvenes években tudták befejezni. Ha az 1975-ben átadott Kereskedelmi Szakközépiskolát is idevesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a Baross utca ezen szakasza a város oktatási fejlődésének állít emléket még akkor is, ha a Bábaképzőben ma már társasház, a fiúiskolában pedig a megyei rendőrkapitányság működik.

Az utcaszakasz másik oldalán eleje – a 48-52 közötti rész – őriz még valamit az előző századelő polgárházaiból is. Kis túlzással a Templom utca elejéhez hasonló érték lehetne ez a szakasz, ha a Civilházhoz hasonlóan, legalább homlokzatokat sikerülne felújítani. Így van ez akkor is, ha a sort megtöri a vasutas laktanya valamikor a hatvanas években beszorított tömbje, a nem tudom mikor kialakított, mára kiürült butiksor, illetve az ugyancsak nem ehhez az utcához tartozó, rá merőleges vasutasház. Alapvetően nincs ezekkel semmi baj, ha a páros oldalra úgy tekintünk, mint a Kádár-kor építészetének lenyomatára. Az 1969-ben átadott Jólét ABC, a mögötte lévő sorházak, az egykori ÁÉV munkásszálló és az utcát záró tízemeletesek mind építészeti példái annak a 33 évnek. Miként a Közgé mellett álló társasház is a rendszerváltás építészetének, hiszen azt még az első szabad választások előtt kezdték tervezni, de már az Antall-kormány idején lehetett birtokba venni.

A Baross utca talán Vasúti fasornak is nevezhető szakaszának még két különlegessége van. Az egyik, hogy nincs még egy olyan közterületünk, ahol ennyi szobor és emléktábla állna. Kezdve Szamuely Tibor üres szobrotalapzatával, folytatva Vásárhelyi, Tisza Antal, Solymos Ignác köztéri és az egykori Bábaképzőben belül álló Anyaság című szobrokkal, vagy éppen a Boldog Sándor Istvánnak és Móra Ferencnek emléket állító táblákkal. A másik, az utca közösségi közlekedésben betöltött szerepe. Volt esély arra, hogy a közepén lóvasút, majd villamos fusson, de végül csak buszok járnak erre, ahol Szolnok első tömegközlekedési eszköze is járt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (51.): Vasutasház

Rövid ideig Szolnok egyik legmagasabb és legnagyobb lakóháza volt, az átadásakor még a Tóth Ferenc, ma már a Vitéz Szathmári József utca teljes páros oldalát elfoglaló 74 lakásos, körben erkélyes társasház. Egyben ez a második világháború után épült második liftes lakóház Szolnokon.

Szolnok néhai nagyjai

Aki a húszas évek második felében, akár tisztsége, akár vagyona miatt számított vagy befolyásos volt Szolnokon, az azt hiszem, nem maradhatott ki a Hirn László és Zsadányi Oszkár, korabeli hírlapírók, 1929-ben megjelent Szolnoki fejek című, nemcsak érdekes, de adatokban is gazdag könyvéből.

Twist, kubikusok, végállomás

A mai nagyik tinédzserként még úgy twistelhettek a Járműjavító Művelődési Házának Ötórai teáján, hogy az anyukák a terem szélére állított székekről tartották szemmel a fiatalokat. Hat évtizeddel ezelőtti március, amikor már alapozták a MÁV kórházat és éppen felújították a hajóállomást.

Távközlés a múltból

Távirat, kroszbár, szalagos magnó. A múlt eltűnt darabjai. Amelyek olykor azért még feltűnnek régi filmekben, így néha meg kell magyarázni, hogy mire is voltak jó ezek. Lehet, hogy két évtized múlva az sms, az MP3 és a pendrive is erre a sorsra jut?