(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. május 7-én jelent meg először.)
A ma a Thököly és az Ifjúság útját összekötő Csokonai út és környéke nagyjából a XIX. század közepén, szerintem a Szolnok-Debrecen vasútvonal megépítésével lett Szolnok szerves része. Azt megelőzően is használhatták már a szolnokiak, de leginkább elszórt tanyák, hatalmas kertek lehettek itt, értékét pedig az akkoriban Szolnoknál sokkal jelentősebb Jászberény felé vezető út adhatta. Az 1857-re elkészülő vasúti töltés – ami a Tiszával együtt, lényegében körülzárta a várost – új irányt szabott a környék fejlődésének. Egyre több parasztház épülhetett errefelé, ahol még hatalmas telkeken – szérűskerteken – folyt a gazdálkodás. Nem véletlen, hogy az utca, vagy az annak mai nyomvonalához legközelebb eső közterület, az első szolnoki utcajegyzékben Csordajáró néven szerepelt. Erre hajthatták ugyanis a gazdák az állataikat legeltetni a város határába.
A környék jelentőségét csak fokozta, hogy Szolnok nagy, állatokat „forgalmazó” vásártere az előző századfordulóig az utca elejénél, a mainál jóval nagyobb Eötvös téren működött. Ahová a Jászság és Cegléd irányából is hajtották az állatokat, ráadásul a vasút viszonylagos közelsége is előnyt jelentett. Arról nem is beszélve, hogy a modern húsfeldolgozás és a hűtés megjelenéséig, a város ellátása miatt is sűrűbben voltak vásárnapok.
A Csokonai – a XIX. század utolsó éveiben az eleje még Liba sor, majd 1894-ben már Csorda – utca környéke az 1800-as évek végére még jobban beépülhetett, és ugyanolyan falusias képet mutathatott, mint a nagytemplom környéke vagy éppen a Tabán széle. Ráadásul két városrész határán is feküdt, hiszen páratlan oldala a Ferencváros, a páros pedig a Cigányváros és a Lengyel-telep része volt.
Az utca szerintem 1905-ben, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) halálának centenáriumán kapta a mai nevét. Legalábbis erre utal, hogy Cseh Géza szolnoki utcanevekkel foglalkozó könyvében azt írja: 1906-ban bukkan fel először ez a névalak. A kiegyezés után a múltját, egyre többször az osztrákoktól való különállást kereső országban nagy „divatja” volt a hasonló közterület elnevezéseknek, így Csokonai is kapóra jöhetett Szolnoknak. Ahol talán még azt is joggal feltételezhetjük, hogy a mindössze 31 évet élt költő, a korabeli országban tett vándorlásai során Szolnokra is elvetődhetett. És bár a névadás pillanatában nem túl jelentős közterület kapta a nevét, mára azt mondhatjuk: a Csokonai Vitéz Mihály út Szolnok egyik fontos utcája lett, ahol egy-egy társasházban többen élhetnek, mint annak idején az egész környéken.
Átalakulása, városiasodása a hetvenes években kezdődött, amikor döntés született arról, hogy az alsó végére négyemeletes lakóházak kerülnek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a vasútállomástól induló, a Mátyás király úton és a Thökölyn végigfutó házakkal mutatnak rokonságot a páratlan oldal elején álló épületek. Amelyekkel szembe, nagyjából a Bihari és a Mikes utcák közötti részre tizenöt emeletes toronyházat is terveztek, amelyek végül azért nem épültek meg, mert menetközben rájöttek: veszteséges dolog ilyeneket felhúzni. Szűk évtizeddel később azonban új lendületet kapott az utca fejlődése, hiszen egyik fontos terepe lett a különböző méretű és tervezésű társasházaknak. Amelyek építése lényegében a mai napig tart.
A páratlan oldal Szántó körúton túli része, néhány hatvanas évekbeli családi háztól eltekintve már szinte végig beépült. A páros oldalon is egyre több társasházat adnak át, ám közöttük még ritka, régi épületekre is bukkanhatunk. Van itt olyan villa, aminek inkább a színház környékén lenne a helye. Vagy éppen utcafrontra épült, hosszú, tornácos parasztház. Na és néhány olyan apró házikó is, amelyek ha a Balaton felvidéken állnának, sok millióért kelnének el, mint nyaralók. Bár, amilyen illatorgia van tavasszal a Csokonain – a különböző fákat számolni se tudtam -, a kerítések mögött itt is remek városi nyaralók lehetnének. A táblákat nézegetve azonban nem lehetnek illúzióink: a következő évtizedekben ezek a régi házak eltűnnek. Mert a nagy költőnkről elnevezett, komoly forgalmú utca még legalább fél évszázadon keresztül építési terület lesz. Aminek 2018-ban legjellegzetesebb képe az a társasházi tűzfal, amin látszik a lebontott, régi épület kontúrja, de tudható, hogy a gazos portán felhúzandó új épület előbb-utóbb elrejti majd.
