A szolnoki Hild térről írva talán nem árt egyértelműsíteni, hogy nevét nem Hild Viktorról (1855-1929), a neves régészről, történészről és hírlapíróról, örökségével a Damjanich Múzeum alapjainak megteremtőjéről, hanem Hild Jánosról (1766-1811) kapta. Tehát még csak nem is Hild Józsefről, a XIX. század egyik legnevesebb, az ország arculatára máig hatással lévő építészről, hanem az ő apukájáról, aki ugyancsak építész volt, és jó két évszázaddal ezelőtt Pest kialakításában szerzett érdemeket.
Olyanokat, amelyek okán a Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban díjat nevezett el róla, amelyet a településfejlesztésben és településrendezésben kiemelkedő eredményeket elérő települések és építészek kaphatnak meg. A díjat 1977. november 7-e alkalmából Szolnok városa is kiérdemelte, mint a „szocialista városépítészetben élen járó kollektíva”.
A díj átadásakor természetesen még nem létezett Szolnokon a Hild János tér. Elsősorban azért, mert a helye még építési terület volt. A Hild tér ugyanis az egykori Csarnok utca – ez a mai Sütő utcával szemben, a Baross túloldalán indult – páros számú telkeinek, illetve az ebből nyíló Pillangó utca páratlan ingatlanjainak a helyén, a néhai szolnoki II. és III. kerületek határán található. Az itt álló földszintes, falusias épületeket a hatvanas évek végén kezdték szanálni – azaz eldózerolni -, hogy helyet csináljanak Szolnok új városközpontjának. A még névtelen tér egyik oldalán – közel fél évtized alatt – 1975-re felépült a Pelikán Szálló, igaz, az a Jászkürt utcához tartozik. Másik oldalán 1979-re elkészült a Skála Tiszavidék áruház, ami meg az Ady Endre út része.
Harmadik oldalán pedig, ugyancsak a Nemzetközi Gyermekévben átadták a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot, azaz a mai Aba-Novák Agóra régi szárnyát. Ami ma már a Hild János tér egyetlen számozott telkén áll.
Bár a szolnoki Hild János teret az Agóra és az elé szervezett számtalan városi program miatt mindenki ismeri, ám nehéz megmondani, hogy pontosan hol is húzódik e közterületünk határa. Mert a fentebb említett épületek ugyan egyértelműen kijelölik a három oldalát, a negyedik, Baross utca felé eső viszont kérdéses. Ugyanis, amikor ezt a közterületet kialakították, majd elnevezték, a tér déli része, ebben a formában még nem létezett. Tehát csak valami hallgatólagos közmegegyezés alapján mondhatjuk, hogy az új Agóra előtti, füves rész is a Hild térhez tartozik immár ötödik éve.
A Pelikán Szálló és az Agóra közötti tér Hild Jánosra kereszteléséről csak 1988. október 19-én döntött az akkori Városi Tanács. (Hogy 1979 és 1988 között hol állt az MMIK, nem tudtam kideríteni. Ha valaki tudja az akkori címét, ossza meg velem is!) Mégpedig azzal az indokkal, hogy Szolnok is birtokosa a Hild János-díjnak. Tehát, ha egy kicsit jobban megkapirgáljuk ezt a történetet, akkor a tér mai neve annak az elismerésnek állít emléket, amit Szolnok a szocialista városrendezés terén elért eredményeiért kapott. Azaz, az egykori Csarnok utca és környékének elbontásáért, a Baross utca egyik oldalának szanálásáért, a Tabán jelentős részének a felszámolásáért (mert 1977-re a városrész északi része már eltűnt), a Kossuth tér átformálásáért, az állomás környékének leradírozásáért.
Sokféleképpen gondolhatunk erre a visszavonhatatlan városrendezésre, Szolnok mai arculatának megszületésére, de városépítészeti, urbanisztikai szempontból semmi esetre sem dicsőségesen. Amiről legkevésbé sem Hild János tehet.
Persze, ki emlékszik három évtized távlatából, hogy miért is kapta ez a tér a nevét. A mából nézve sokkal fontosabb, hogy a Hild tér a város kulturális életének origója lett. Közösségi és zöld felületével, szobraival, immár emléktáblájával, kávézóival Szolnok egyik legtöbbet emlegetett, legtöbbet használt és legismertebb közterülete. Ahol csak egyetlen helyen, egészen eldugva található szabályos utcatábla.
(A fekete-fehér fotó Nagy Zsolt képe. Hild János egyetlen portréja pedig a Kozterkep.hu oldalról való.)
