Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Szerintem az a hagyomány, hogy a karácsonyfákat Vízkeresztkor lebontjuk. Ez ugye január 6-án volt. Óhatatlan, hogy ezen a napon, vagy utána lecsupaszított fenyőfák kerülnek a belvárosi utcákra. A kérdés, hogy a kidobott fáknak meddig kell Szolnok utcáit díszíteniük. Avagy a szállítóknál Vízkereszt akkor van, amikor akarják? (A kép január 17-én készült, 11 nappal Vízkereszt után.)

Azt nyilatkozta valaki, hogy a szolnoki közlekedési lámpák gyakran azért nem működnek, mert nem bírják a meleget. Szeptember 1-jén, reggel fél nyolckor trópusi idő tombolt a városban. Az Ady Endre úton ezért voltak sötétek a lámpák. Valami más, vicces magyarázat? Esetleg a hajnali pára, hideg, anyagfáradás? Legalább röhöghessünk, miközben sírni kell.

A város egyik legszebb szecessziós épülete volt a valamikori Mezőgazdasági Takarékpénztár az Arany János és a Kossuth út sarkán. Nem a múlt században épült, hanem korábban. Az egy dolog, hogy a díszei mára elkoptak. De, hogy a csatornából fa kezdjen kinőni, az az igénytelenség jele. Pedig, akik használják, önmaguk méltatására tettek már emléktáblát a ház falára. Létrát viszont még nem találtak.