2025.10.14. (kedd)

Vakáció előtt

Vakáció előtt

Dátum:

Balázs Péterrel, a Szigligeti direktorával, Papp Csabával, a Megavers4 harmadik helyezettjével, a nemrég Szolnokon koncertező Punnay Massif zenekarral és Báder Mártonnal, az Olaj KK kapitányával olvashatnak interjúkat a SzolnokIFIrkász most megjelent, a vakáció előtti utolsó számában.

Következő feladat a fontos

Negyedszer nyerte meg a bajnoki kupát a Szolnoki Olaj KK csapata. Az utolsó meccset Szolnokon játszották. A szombathelyi Falco-SZOVA KC kitartóan küzdött, de az Olajt nem lehetett eltántorítani a céljától. A döntő meccs előtt beszélgettünk a piros-fekete mezben játszó Báder Mártonnal, a csapat kapitányával.

– Több külföldi csapatnak is voltál a tagja. Milyen érzés magyar csapattal nemzetközi porondon szerepelni?

– Nagyon jó. Más külföldi csapatban külföldiként játszani, mint magyarként hazai pályán. Annak ellenére, hogy az Eurochallenge szintje nem olyan erős, mint ahol eddig játszottam, mégis a karrieremben előrébb helyezem ezeket a sikereket, mert Szolnokért, Magyarországért játszani sokkal jobb, mint egy idegen csapatért. Remélem, hogy sok ilyen jó szereplésben lesz még részem, mint amit az idén csináltunk. Azt hiszem, több ilyen sikeres évem lesz még itt a szolnoki csapatban.

– Hogy élte meg a csapat az Eurochallenget?

– Kezdetben még megfogalmazni sem tudtuk, hogy mi lesz a célunk. Tavaly bejutottunk a csoportkörbe, aztán a selejtezőből is továbbmentünk. Idén vágytunk arra, hogy az első csoportból tovább léphessünk. De legfőképpen jól akartunk szerepelni. Nem volt nyomás rajtunk. Nagyon nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy idáig eljutottunk, és végül a döntőben is jól szerepeltünk. Méltó ellenfelei voltunk a sokkal komolyabb csapatoknak. Örülünk neki. Szerintem kell egy kis idő, amíg ezt az ember fel tudja dolgozni, és a helyére tudja rakni kosárlabda karrierjében.

– Meddig tervezed, hogy maradsz?

– Évközben írtam alá az új szerződésemet, amiben az áll, hogy még három szezont játszom a szolnoki olaj színeiben. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy a következő szezont és az ideit bajnoki győzelemmel fejezzük be. Kis pihenőt tartunk nyáron, utána az a fontos, hogy a következő szezonban minél nagyobb sikereket érjünk el. Hogy mi lesz három év múlva, arra nem gondolok, igazából mindig a következő feladatra próbálok figyelni. (…)

– Már egy ideje Szolnokon játszol. Hogy tetszik a város?

– Két szezon óta vagyok itt. Amúgy Budapesten lakom. Tavaly sokszor haza jártam, idén a barátnőmmel együtt itt lakunk Szolnokon, és már jóval ritkábban járunk fel. Jól érezzük itt magunkat. Csendesebb Budapesthez képest. Néha vágyom a nyugalomra, néha pedig a nyüzsgésre, és ebben a két városban ezt megtalálom. Szolnok ideális hely arra, hogy az ember csak a kosárlabdára tudjon figyelni. Az itteniek szeretik a kosárlabdát. A feltételek nagyon jók, rendezettek a viszonyok a klubban, ahol kiváló szakmai munka folyik. Magyarországon belül Szolnokon kosárlabdázni nagyon jó dolog, és meg kell becsülni, hogy az ember ilyen klubban játszhat.

Tóth Rebeka

 

Tíz ember ízlése egy masszában

A Punnany Massif a Sun Kick turné keretében látogatott Szolnokra, a Frakk Lazító Klubba. Alap és normál, hogy a koncert levitte a hajunkat, akkorát szólt. A buli közben azt is megtapasztalhattuk, hogy a srácok többet látogatják a stúdiót, mint a konditermet. A performance előtt a zenekar két tagja, Mészáros Balázs (Meszi) és Felcsér Máté (RendbenMan) avatott be a Punnany család életébe.

– Milyen hangszereken játszik a zenekarotok?

Máté: Dob, nagybőgő, billentyű, trombita, hegedű, gitár, Dj szett.

– Be tudnátok határolni a Punnany Massif zenei stílusát?

Máté: Szerintem mi egy kísérleti zenekar vagyunk. Mindenfajta kortárs zenei elemeknek a fúziója. Olyan zenei műfajból válogatunk, ami számunkra befogadható, legyen az népzene, jazz, elektronika, rock, funky vagy ethno. A Punnany Massif igazából minden egyben. Ahogy kiteljesedünk élő zenébe, az tíz ember ízlése egy masszába.

– Mit jelent számotokra a zene?

Máté: Aki szereti a zenét, az a hangulatait is ezen keresztül éli meg. A zene egy nagyon fontos dolog, érzelmeket és hangulatokat fejez ki. Mint minden művészet, ez sem igazán határolható be. Egy lélegzés és gondolkodásféle rituálé. Minden ember rendelkezik egy ritmussal, egy zeneiséggel.

Meszi: Annyiban túlmutat a többi művészeti ágakon, hogy a zene egy egyetemes kommunikáció, egy univerzális nyelv, amit mindenki megért a világon. Egyfajta első istenség, első pszichiáter.

– Mit gondoltok, a zenétek milyen impulzusokat képes kiváltani az emberekből?

Meszi: Teljesen normális, hogy ahány ember annyi látásmód és ízlés létezik. Ha valakinek a dalaink szólnak valamiről, akkor egy dalunkról eszébe jut egy érzés, egy emlék. Amennyiben így van, akkor elértük a célunkat.

Máté: A zenénk hatásáról soha nem tudjuk, hogy mi az eredménye. Azt tudjuk, hogy van az embernek egy képessége az érzelmei kifejezésére. Hogy mit adunk ezáltal, nem tudjuk, csak azt: a képességünkkel valami pluszt tudunk nyújtani a hallgatóinknak. Egy kis segítséget a mindennapokhoz. (…)

Sülyös Szilvi

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ez is folyik Gyöngyösön

Hosszú idő után turistáskodtam ismét Gyöngyösön. Az Orczy-kastély belső udvarának fedését bármikor elfogadnám a szolnoki múzeumon is. A kastély parkjában lévő Mátra Múzeumot pedig nemcsak az épülete, de a filozófiája miatt is irigylem. A gyöngyösi éttermek pedig csak habok a tortán.

Wagner-Verdi Év zárása Szolnokon

Olasz, német és spanyol ritmusok találkoznak Szolnokon január 4-én. Wagner, Verdi és a spanyol eredetű bolero tánc keveredik majd a Sportcsarnok küzdőterén. A Wagner-Verdi Év zárásáról is beszélt Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója, a Bolero - Tánckoncert házigazdája.

Mintavételi sarok

Pólya Tibor az 1926-ban megnyílt Corvin áruház reklám- és kirakattervező részlegének is dolgozott. Ludvig Ede aviatikus, aki már a 19. század végén elkészítette a helikopter tervét, Szolnokon született. A Szolnok főterén is sokáig világító Elegant márka 1966-ban, Józsefvárosban született.

Mi lett volna, ha…

A történelem nem ismeri az így kezdődő mondatokat, mégis néha érdemes eljátszani az ilyesmivel. Például: mi lett volna, ha a Pfaff-féle szolnoki állomást 1944-ben nem éri bombatalálat, vagy később nem az elbontása, hanem a felújítása mellett döntenek. A válasz részben Cegléden található.