Üzen a plakát, visszaüzen a plakát nézője. Magyar népi játék a választások idején. De legalább lenne szellemes, nem zsigerből utáló. Legalább lenne okunk nevetni.
A Belvárosi Nagytemplom lassan 270 éve áll. A református is bő 110 éve. De a Városháza ugyancsak bőven túl van már 130-on, és az iskoláink többsége is közelít az ötvenhez. Mit tudhattak elődeink? Nekik miért sikerült tartós épületeket létrehozniuk? Hol lehet a baj, hogy a Pelikán Bevásárlóközpont alatti buszpálya-udvart félig le kellett zárni? Ja, és a plusz költségeket ki fizeti? Vagy nem hibázott senki, csak az anyag, ami 10 év alatt elfáradt?
A Szapáry úti nagy banképület tetején bő nyolcvan éve mutatja óra az időt. Persze, amióta mindenkinek a karjára, zsebébe óra került, talán már nem is annyira fontosak ezek a közterületi időmérők. Bár szerintem zavaróak tudnak lenni, ha nem a helyi, hanem mondjuk, a nyugat-szibériai pontos időt mutatják. Márpedig a néhai Tünde/Kádár cukrászdától felnézve a bank homlokzatára, ez a helyzet. Vajon ki állíthatja be azt az órát?
A hétvégi Lego-kiállítás idején sűrű növényzet takarta (védte?) az Aba-Novák Agóra Erkel-terme mellett álló Kozák László ("nagy Grofo") szobrot. Ha büszkék vagyunk egy szoborra, akkor nem takarjuk el, akkor a mozgatható bukszusoknak máshol találunk helyet. Ha annyira nem akarunk mutogatni egy szobrot, akkor nem a növénytakaró a megoldás. Talán ebben az esetben is érdemes lett volna előbb gondolkodni, utána cselekedni, és nem fordítva. Kinek a szégyene?
A belváros egyik forgalmas pontján, a Mészáros Lőrinc utcán éktelenkedik egy ideje ez a lassan beszakadó, kilyukadó csatornafedél. Nem tudom, kinek kellene észrevennie még az előtt, hogy egy autó, vagy egy gyalogos alatt beszakadna. Kié az út? Kié a csatorna? Kié a város? Ha beszakad, kiderül.