Üzen a plakát, visszaüzen a plakát nézője. Magyar népi játék a választások idején. De legalább lenne szellemes, nem zsigerből utáló. Legalább lenne okunk nevetni.
Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.
Az egy dolog, hogy valaki ismét nagyon erős volt a Tiszaparti sétányon, és sikerült egy kukát megfektetnie. Az viszont elgondolkodtató, hogy mindezt a rendőrségtől 100 méterre, egy bekamerázott közterületen sikerült elkövetnie, ahol ráadásul olykor narancssárga mellényesek is járőröznek. Bár ahogy a mellvéd összefirkált tetejét, a még mindig ripityára tört kijelzőket elnézem, se nem egyedi, se nem új keletű a rongálás. Már-már megszokott, és megelőzhetetlen.
Vagy egy bénán parkoló autósnak, vagy egy utcán sétáló erős embernek volt útjában ez a Baross utcai, a járda szélére helyezett villanyóra-szekrény. Mindenesetre pár napja elvesztette eredeti alakját és az ajtaja is megadta magát, így szabad préda, avagy potenciális veszélyforrás. Milyen szép lenne, ha az, aki tönkretette, vállalná tettét, és igyekezne, hogy mielőbb visszaálljon a régi rend. Kár, hogy több esély van hosszú ideig így nézni ezt a villanyórát.
Az Árkád épületét se kiköpni, se lenyelni nem tudja a város, azaz egy megoldatlan problémahalmazként díszíti a város közepét. A hátsó üzletsorokhoz vezető folyosó pedig maga a bűzölgő ocsmányság. Magánterület? Magán gond?
