2025.08.27. (szerda)

Választók árnyékában

Választók árnyékában

Dátum:

Szolnokon lennénk 350-en, akik aláírásunkkal kérjük a közgyűlést, hogy egy általunk javasolt témát megtárgyaljon? Mondjuk, a helyi épületek védettségéről. Rosszul teszem fel a kérdést. El tudjuk képzelni, hogy bármelyik szolnoki polgár napirendi pontot javasolhasson a közgyűlésnek?

Tapasztalatból tudom, hogy egy település képviselőtestülete első körben olyan napirendeket tárgyal, amelyek a jegyzők és a polgármesteri hivatal ügyintézői számára, a napi ügymenet szempontjából fontosak. Mert működtetni kell a települést, mert kismillió törvényi előírásnak kell eleget tenni, mert a hivatal pontosan tudja, mi a teendő, de a döntést mégiscsak a képviselőknek kell meghozniuk (még ha olykor el is vesznek a paragrafusokban), hogy aztán a felelősség is az övék lehessen. Ezek után jöhetnek azok a témák, amelyek a polgármesteri hivatalban választás, vagy választottak révén ülők – többnyire a polgármesterek, nagyobb helyeken alpolgármesterek, még nagyobb helyeken tanácsnokok és kabinet tagok – számára fontosak. Mert az adott téma valamiért közel áll a szívükhöz, mert esetleg rácuppantak egy ügyre, netán valaki rajtuk keresztül érte el, hogy az az ügy fontos legyen. Ezeket követhetik a többségben lévők javaslatai, majd a többséghez közel álló vállalkozók és civilszerűek ügyei, végül pedig – hiszen demokráciában élünk – a kisebbség előterjesztéssé formált felvetései. Mivel normális időkben havonta vannak közgyűlések, amelyeknek vannak időbeli korlátai (éjfélkor ki tud még figyelni), a napirendre vehető témák száma erősen korlátozott.

E korláton táncolva jöhetnének azok a javaslatok, amelyeket a hivatali útvesztőktől és a testületi birkózásoktól távol állók, leginkább alkalmanként, legkevésbé politikai haszonszerzéstől motiválva, őszinte lokálpatriotizmustól vezérelve szeretnének felvetni, esetleg valamilyen támogatást a hátuk mögött tudva megvalósítani. Csak hát általában a rengeteg napirendben megjelenő sok munka miatt pont ezekre nem jut idő. Vagy szándék, hajlandóság, akarat. Netán az a válasz, hogy mondják el az évente egyszer tartott közmeghallgatáson, vagy keressenek hozzá támogatót a testületben, és csússzanak bele a helyi politikai iszapbirkózásba. (Hiszen, ma Magyarországon hiába van egy jó ötlet, oldalakhoz sorolódik aszerint, ki mondta először. Agyrém.)

Persze lehetne ezt másként is, és a fővárosi közgyűlés mostanában épp erre tesz kísérletet. Az egyeztetés után lévő javaslatuk arról szól, hogy minden 14 évesnél idősebb – hiszen mielőtt valaki először voksolhat, már simán nagykorúvá válhat – budapesti polgár formálhatja a közgyűlés napirendjét. Persze csak akkor, ha a törvényeket nem sértő felvetéshez tízezer fővárosi (a lakosság nagyjából 0,5%-a) aláírást sikerül 60 nap alatt megszereznie. Ám, ha ennyi nem jön össze, csak ezer vagy annál több, a főváros illetékeseinek már akkor is egyeztetniük kell a téma kezdeményezőivel.

Nagyon durva számítás szerint, az arányok megtartásával, a 70 ezres Szolnokon ez azt jelenthetné, hogy 350 szolnoki már napirendre vetethetne ügyeket, de már 35 fő aláírása esetén is tárgyalnia kellene a városházának a kezdeményezővel. A hivatalban és a testületben ülve tudom, hogy ez elsőre agyrém, mert azt lehet mondani, azért vannak a választások, hogy a választottak döntsenek. De a hivatali irodák okozta vakságot, pártállástól függetlenül, egy kis empátiával le is lehet vetkőzni. (Mert mondjuk olyan is előfordul, például a főváros második kerületében, hogy a polgármester a lakossághoz, a választóihoz fordul, tegyenek javaslatot a kerület védendő épületeire, értékeire.)

Persze jól tudom, hogy miként a Magyar Államvasutak is remekül működne, ha az utasok nem akadályoznák a munkavégzést, és olyan iskolák is vannak, ahol minden probléma forrása a diák, így előfordulhatnak települések és polgármesteri hivatalok is, amelyek a polgárok – pláne a gondolkodó, beleszólni akaró, véleményt megfogalmazó polgárok – nélkül tudnák a legjobb teljesítmény nyújtani. Csakhogy a jövőben ez elég nehéz lesz, ha az ország legnagyobb településén a módszer beválik és működik. Milyen szép lenne, ha Szolnok nemcsak nézné, vagy csupán politikai okokból lózungokkal kritizálná a pesti találmányt, hanem a választópolgárait valódi polgárnak nézve ezen a téren meghaladná Budapestet!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Almán vesznek

Hány kiló alma hoz egy szavazatot? A költség-haszon elv alapján biztosan van erre is valami aránypár. Ha pedig van, akkor a számolás folytatható: hány voksért áldozunk fel egy helyi kereskedőt? Emlékeznek Monorira a Teleki térről? Ő is politikai almával kereskedett, aztán hogy ráfázott.

A szünet 50 napja

Lesz, aki úgy érzi, ötven nyugodt nap következik az életében, mert nem bosszantom azzal, hogy mást merek gondolni, mint ő (szerinte: hülyeségeket). De vannak néhány százan, akiknek talán hiányozni fog a napi frissítés. Igazából miattuk próbálok naponta letenni valamit Szolnok asztalára.

Tessék engem békén hagyni!

Hogy ki ütött vissza először, abba most sem mennék bele. Miként az érintettek szellemi, erkölcsi és szakmai képességeinek taglalásába sem, mert hiszem, hogy minden országnak olyan politikusai vannak, amilyeneket a polgárai megérdemelnek. Nem lesz könnyű a 2022. Ne tessék vegzálni!

Bélák leszünk vagy választók?

A demokrácia lényege, hogy aki nagykorú, az választó és választható. Azaz, miként senkinek sem tiltható meg, hogy éljen szavazati jogával, abban sem korlátozható, hogy önmagából országgyűlési képviselőjelöltet csináljon. És nekem se, hogy a 34 (!) szolnoki önjelölt láttán cifrákat gondoljak.