2025.08.27. (szerda)

Van, ami örök

Van, ami örök

Dátum:

A képen látható fotó egy 1951-ben postára adott képeslapon található. Hogy pontosan mikor készült, nem tudom, de talán a háború után. Úgy tűnik, vannak örök dolgok a városban.

Annak idején azért vettem meg ezt a képeslapot, mert viszonylag ritkán kerül a kezembe olyan szolnoki lap, amelyik nem a Kossuth teret vagy a Tisza-partot és környékét ábrázolja. Vagy, ha elő is kerültek ilyen anzikszok egy-egy helyszínről alig lehetett újabb, korban később készült felvételt találni a városnak ugyanarról a pontjáról.

A kép könnyen azonosítható. A jobb oldalon álló két „palota” ma is pontosan ugyanígy néz ki. Talán csak romosabbak, mint ezen a hatvan-hatvanöt évvel ezelőtt készült felvételen. Szerintem a bal oldalon, a fák takarásában álló ház is áll még a Zrínyi utca sarkán, csak az utóbbi időben kicsit átépítették és bővítették.

Ami mai szemmel megdöbbentő, az a forgalom hiánya. Az árnyékokból úgy tűnik, valamikor koradélután készülhetett a felvétel. Az üzletek nyitva vannak, azonban a város legforgalmasabb utcáján egyetlen járművet, de még egy lovas szekeret sem látunk. Holott a Baross utcának ez a szakasza – mondhatjuk, hogy bő évszázadon keresztül – a Tisza-hídhoz vezető út volt, azaz a keleti országrészt kötötte össze a fővárossal.

Hol lehetnek az autók? A háború előtt már megindult a buszos tömegközlekedés a városban, korábbi lapokon konflisok és szekerek sora látható. A járműhiányból következtethetnénk arra, hogy a fotó az ötvenes években készült, amikor szinte nullára csökkent a hazai járműállomány, ám a dátumozás ezt nem támasztja alá. Sokkal valószínűbb, hogy 1945 után, de még 1948-49 előtt készült a felvétel, amikor a háború okozta károk miatt volt kevés jármű.

Amikor eldöntöttem, hogy ezt a képet is felteszem az Album rovatba, nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni róla. Aztán a napokban kicsit figyelmesebben is végigmentem ezen az utcán, és szinte azonnal bevillant, hogy vannak örök dolgok a városban. Nézzék meg a kép jobb sarkát! Látják ott az erkély alatt a Hentes feliratot? Ma is pontosan ott van.

Nem tudom, mikor nyitott ott a hentesüzlet. Csak emlékeimre hivatkozhatok, miszerint az elmúlt 25 évben biztos, hogy működött ott ilyen bolt. De az 1951-ben feladott képeslap arról tanúskodik, hogy jóval régebben is csattogott ott a hentesbárd.

Rendszerek jönnek, rendszerek mennek. Ha ez a képeslap 1948 előtt készült, akkor a Baross utcai hentesüzlet már működött a koalíciós időkben, nyitva lehetett Rákosi és Kádár alatt, túlélte a rendszerváltást és az elmúlt évtizedeket is, ezernyi hivatalt, hivatalnokot, szabályt és utasítást. Valószínűleg, egyetlen dolog nem változott: a vevők.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Négy évtizede a Tabán

Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy a Kilencszáz éves Szolnok című album képei közül Palicz József Tabán című rézkarca készült utoljára. A magyarázat igen kézenfekvő lenne: a képen a Szolnok Ispán körút panelsorai már mind állnak.

Iparművészeti főiskola Szolnokon?

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a régi képeslapokon látható fotók és a meghatározásukra szolgáló feliratok nem mindig vágtak egybe. Avagy a csak gépipariként emlegetett, lassan évszázados történetű iskolaépületben valóban működött iparművészeti főiskola valamikor a harmincas években? Na, de hogy kapcsolódik mindehhez a szolnoki repülés története?

A Kossuth tér egyik arca

Értelmetlen vitát folytathatnánk arról, hogy Szolnok főtere, a Kossuth tér mikor volt szebb. De talán kevesen ellenkeznének, ha azt mondanám: nem a mellékelt képeslapon megörökített pillanatában. Úgy tippelem, valamikor a hetvenes évek végén járunk.

Üdvözlet Kádár cukrászdájából

Nem az a Kádár, hiszen amikor ezek a fotók készültek, még meg sem született. Ez a Kádár a szolnoki Kádár, akinek a nevéhez a város első modern cukrászdája és kávéháza köthető. Kádár Kálmánról és a Szapáry utcai "intézményéről" van szó, aminek épülete 1910 körül kapta meg mai formáját.