Jövőre lesz száz éve, hogy Szolnok város képviselőtestülete támogatta Zombory Lajos festőművész – és nem mellesleg építész – azon ötletét, hogy a megyeháza és a Tisza közötti területen, az egykori búzapiac helyén, francia stílusú parkot alakítsanak ki. Fontos megjegyezni, hogy a terület parkosításának ötlete már az első világháború előtt is felmerült, de érthető okok miatt nem lett belőle semmi. Miként azt is, hogy a húszas évek elején Szolnoknak nem volt közparkja, hiszen a Belvárosi nagytemplom tornya előtt egykor volt park helyén már az iskola és a zsinagóga állt, a néhai Móricz-liget – azaz a mai Tiszaliget eleje – pedig még magán viselhette az 1919-1920-as háborús évek nyomait. Zombory grandiózus terve természetesen megszelídítve valósult meg, mindenesetre 1926-ban elkészülhetett az a francia stílusú park, amely a mai Verseghy park ősének tekinthető.
Korabeli fotók alapján – amelyek érdekes módon csak a Tisza szálló átadása után szaporodtak meg – azt mondhatjuk, hogy az ösvényekkel és virágágyásokkal szabdalt parkban két békás szökőkút (összesen nyolc békával), egy zenepavilon és négy darab posztamensre helyezett kő virágtartó tál (az egyszerűség kedvéért „amfora”) is helyet kapott. A békás szökőkutakról korábban már írtam a blogSzolnokon, jelezve, hogy a második kút valószínűleg a belvárosi Tisza-híd 1959-1963-as rekonstrukciója során sérülhetett meg, amikor a park egy részét felvonulási területnek használták. Illetve arról is írtam, hogy a megmaradt, a Tisza szállóhoz közelebb eső szökőkúton ma már nem az eredeti békák szájából jön a víz, merthogy azokat valamikor a hetvenes évek elején újakra cserélték. A zenepavilonról pedig csak annyi tudható, hogy valahol az egykori Damjanich uszoda helyén, a mai rózsakert szélén állhatott.
Egy ideje jobban izgat a park négy „amforájának” a sorsa, amelyek közül ma már csak három van a parkban, és nagyon valószínű, hogy már azok sem az eredeti helyükön. A mellékelt (fenti), 1928-as képeslapon jól látható, hogy egy „amfora” a mai Verseghy-mellszobor helyén állt, egy a park végében, nagyjából ott, ahol 1984-től Damjanich-mellszobra volt, egy pedig a második keresztútnál, szerintem a szolnoki csatára utaló nemzeti emlékhely-oszlop helyén. A negyedikről pedig biztosan állíthatjuk, hogy a megyeháza hátsó homlokzata előtt, nagyjából a mai Béres-csepp szökőkút környékén állt, talán egyvonalban a zenepavilonnal.
Az teljesen világos, hogy először 1934 szeptemberében nyúltak hozzá az „amforákhoz”, amikor a város regnáló polgármesteréről – Dr. Tóth Tamás – elnevezett parkban felállították Borbereki Kovács Zoltán Verseghy Ferencet ábrázoló alkotását. Azonban kérdés, hogy mi lett az elmozdított „amfora” sorsa. Feltételezhető-e, hogy a park területén maradt, vagy ez az, amelyik a város legalább két másik pontján felbukkant? Avagy a parkot elhagyó „amfora” inkább az, amelyik a megyeháza hátsó homlokzata közelében állt, és még a háború után is mutatják képeslapok? Be kell vallanom, erről sokáig azt gondoltam, hogy a negyvenes évek elején felállított Szapáry-szobor (szintén Borbereki alkotás) miatt tűnt el, de több, 1945 utáni képeslapon is látható még. Jelenleg inkább azt mondanám, hogy ezt a negyedik posztamensre helyezett virágtarót inkább 1954-ben, a Gecse Árpád-féle felszabadulási dombormű felállítása miatt távolíthatták el.
A parkról 1960-ban készült légifelvétel alapján egészen egyértelmű, hogy akkoriban egyik „amfora” sem volt a parkban. Ám a Damjanich uszoda egykori lelátós, fedett medencéjét ábrázoló 1967/68-as képeslap alapján viszont azt mondhatjuk, az építkezés után egy vagy több „amfora” visszakerült a parkba, kettő talán a legközelebb az eredeti helyéhez. Azt nem tudom, hogy a harmadik, amelyiknek a helyére a Damjanich-mellszobor került, a hetvenes években az eredeti helyén volt-e vagy inkább ott, ahol már ma is látható. Hozzátéve, hogy néhány kép alapján inkább azt mondanám, egy ideig csak két „amfora” volt a parkban.
Mert simán előfordulhatott, hogy egy ideig a város másik két terén „vendégeskedtek” valamiért ezek a közterületi díszek. Fotó bizonyítja ugyanis, hogy az egyik „amfora” a hetvenes években a mai 56-osok terén, a Bástya utca elején állt, míg egy másik az Eötvös teret díszítette, és valahol a mai nagyobb, füves részen állt a víztorony tövében. Persze nem zárható ki, hogy a két képen ugyanaz az „amfora” látható, bár ennek kisebb esélyét látom, minthogy a hatvanas évek első felében került a két műtárgy erre a két helyre, ahonnan majd csak a legutóbbi átalakításkor, azaz a kilencvenes évek után „tűntek” el. És, akkor már csak az a kérdés, hogy hová lett a négyből egy „amfora”. Persze, mondhatjuk azt, hogy Szolnok elmúlt száz éve, illetve az itteni köztéri alkotások sorsa alapján a négyből egy eltűnése nem is olyan rossz arány. Mert például az egykori Nerfeld-palota négy erkélydíszéből csak egy van meg.
