Bő másfél évszázada áll a Hetényi Kórház különböző pontjain Szomor László Kígyóölő című alkotása. Elhelyezésének eredeti terveiről éppúgy van legenda, mint arról, hogy a kompozíció csak a betegség legyőzéséről, avagy a kommunizmus egyik áldozatáról szól-e.
Lehet, tévedek, de emlékeim szerint a Kígyóölő című szobor pár éve még a megyei kórház kertjének a városhoz közelebbi sarkában, az egyik régi pavilonépület előtt, arra merőlegesen, háttal a kerítésnek állt. Ezért hittem sokáig, hogy talán eltűnt. Aztán persze örömmel fedeztem fel jelenlegi helyén, a régi épületek közé első osztályú módon beillesztett új sürgősségi és ügyeleti részleg előtt, a mentőbeállónál. Emlékeim alátámasztása érdekében azonban átlapoztam a 2012-ben megjelent Egy ember fontosabb, mint az egész világ című, a Hetényi Géza Kórház történetét bemutató könyvet, és megállapíthattam: ez a szobor még legalább három másik helyen is állt már az intézmény kertjében.
A legrégebbinek látszó felvételen (249. oldal) úgy tűnik, mintha egy magasabb, téglával kirakott talapzaton, valamelyik főépület előtt állt volna. Aztán van egy második kép (243. oldal), amelyik a parkban, a földre lerakva, kivehetetlen helyen mutatja. Míg a harmadik fotó – ami talán 1976-ban készült (24. oldal) – a mai helyéhez közel, azonban a belgyógyászati pavilonnak háttal, ellenben szintén egy kisebb talapzaton mutatja.
Mindezekből pedig nemcsak az következik, hogy Szomor László (1908-1980) alkotása elég sokat vándorolt a kórház udvarában az 1960-as felállítása óta, hanem az is, hogy az alkotást hol feltették egy talapzatra, hol meg levették róla. Jelenleg, nem túl esztétikus módon, a földbe süppedve áll a kígyót legyőző férfi kompozíciója. A változó talapzat esetleg igazolhatja azt a Köztérképen olvasható vélekedést, miszerint a szobrot eredetileg valamelyik épület homlokzatára szánták, csak éppen az építők nem alakítottak ki neki megfelelő helyet. A szocializmus szobor rendelési szokásait ismerve, ahhoz nem férhet kétség, hogy az 1960 körüli nagyobb beruházáshoz kapcsolódóan kapta a mester az állami megrendelést.
Aki egyébként a második világháború előtt végezte el a Képzőművészetit, így a harmincas évektől ismertek köztéri alkotásai. Ezek közül talán a legérdekesebbek a még 1945 előtt felavatott A hírközlés története című, illetve a statisztikáról szóló, házfalnyi faliképei Budapesten. Érdekes egyébként, hogy miközben a Horthy-korban első világháborús emlékműveket alkotott, Rákosiék alatt Tanácsköztársasági, Kádárék idején pedig inkább sematikus figurák kötődnek a nevéhez. Jelentős elismerésben soha sem részesült, azonban szinte élete végéig alkotott, ma is közel két tucat köztéri alkotása ismert.
Hogy az egyetlen szolnoki szobra mit ábrázol, arra kétféle magyarázat van. Az egyik – és szerintem valószínűbb – szerint a kígyóval viaskodó férfi a betegséget legyőző orvos allegóriája. A másik – sokaknak kedvesebb – viszont összefüggésbe hozza Pátzay Pál 1949-es, Raoul Wallenberg emlékművével. Amit Rákosiék a felavatása előtt tüntettek el, hiszen máig nem tisztázott, hogy a második világháborúban zsidókat mentő svéd diplomatát hol, mikor és miként likvidálta a szovjet államgépezet. Pátzay ugyancsak kígyóval viaskodó férfit ábrázoló szobra aztán 1952-ben Debrecenbe került, és ma is ott áll az egyik gyógyszergyár épülete előtt. Ha egybevetjük Pátzay és Szomor alkotását, akkor azt láthatjuk, mintha a szolnoki szoborba öntött férfi már egy-két lépéssel előbbre tartana a kígyó, azaz a betegség legyőzésében.
