2025.08.27. (szerda)

Varázslatos masinák

Varázslatos masinák

Dátum:

Az igazi gyűjtő nemcsak tárgyakat birtokol, hanem gyűjteménye darabjairól igyekszik mindent megtudni, ismereteit pedig feldolgozni és mindezt olykor be is mutatni. Kolozsi Sándor ilyen gyűjtő. Ezért is érdemes megnézni a Damjanich Múzeumban varázslatos masináit.

Ha esetleg nem volt szerencséjük gyerekkorukban diavetítős mesélésekhez, azaz a diavetítő szóra semmiféle bizsergés nem fogja el Önöket, de pénzen és tapasztalatokon kívül bármit is gyűjtenek, akkor nem hagyhatják ki a Damjanich János Múzeum április 7-ig látogatható időszaki kiállítását. A Kolozsi Sándor magángyűjteményéből Berta Ferenc közreműködésével összeállított tárlat ugyanis kiválóan érzékelteti, hogyan érdemes egyáltalán valamit is gyűjteni, tárgyakért szenvedélyesen lelkesedni.

Kolozsi Sándor gyerekként kapta az első diavetítőjét – ha jól sejtem, valamikor az ötvenes években -, majd már felnőttként kezdte ezeket a szerkezeteket gyűjteni, később pedig kutatni. Rájött ugyanis arra, ami számomra a kiállítás egyik legnagyobb újdonsága, hogy a diavetítő nem a huszadik század második felének találmánya.

Őszintén megmondom, a kiállítás megnézése előtt el nem tudtam képzelni, mit lehet ebben a témában bemutatni. Tartottam tőle, hogy valami Kádár-kori retró hangulatú, a Lemezárugyár termékeitől az orosz masinákig mindenféle diavetítőt látok majd, ma már vicces propaganda-, oktató- és rajzfilmekkel körítve. Mert A bűvös lámpa bűvöletében című kiállítás megnézéséig abban a hatalmas tévedésben éltem, hogy a diavetítő a szocializmus technikai pótcselekvése volt a videót, színes tévét és kvarcjátékot fejlesztő nyugattal szemben. De nem.

Kolozsi Sándor fantasztikus gyűjteménye megmutatja, hogy a diavetítés diadalútja a XX. század elején indult. Kifejezetten remek tablói pedig arról is beszámolnak, hogy korábbi századokban is sikerrel próbálkoztak már festett képek kivetítésével. Sőt, Franciaországban és Észak-Itáliában vásári mutatványosok foglalkoztak ilyesmivel már a XVIII. század végén is. Az igaz áttörést azonban a Leica formátum tökéletesítése hozta el, ami után sorra jelentek meg az akár otthon is használható vetítők. Ezek gyártásában pedig a legnagyobbak, a Kodak, az AGFA, a Zeiss is üzletet láttak, amit a kiállításon felvonultatott, második világháború előtti masinák szemléltetnek.

A szocialista diavetítő-ipart alig néhány masina képviseli – csak, hogy felkiálthassunk: ilyen volt nekünk is -, a többség ugyanis vagy technikatörténeti csoda, vagy a XX. század utolsó éveiből származó német és japán csúcstechnológia. A még borszeszégővel működő, kéményes kis masinától indulva juthatunk el a komoly képadagolóval, lencsével és fényforrással felszerelt szerkezetekig. Amik persze mára kimentek a divatból, de Kolozsi Sándornak és kiállításának köszönhetően nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemzedékek nőttek fel ilyen vizuális élményen.

(A bűvös lámpa bűvöletében, Damjanich János Múzeum, megtekinthető 2012. április 7-ig hétfő kivételével naponta 9-17 óráig)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Játszd újra!

Amerikai film is lehetne az egyik legnagyobb amerikai filmrendezőről szóló mozi. Ám a Curtiz magyar film, egy Amerikában naggyá lett magyarról, Kertész Mihályról. Akiről a Casablanca rendezése közben szőttek történetet egy új, magyar, filmes generáció tagjai. Michael Curtizhez méltóan.

Lelkiismereti problémák

Nehéz megfogni a pillanatot, amitől az emberben felébred a lelkiismeret-furdalás. Egy közösség vagy egy társadalom esetében meg pláne. Mindenesetre Török Ferenc 1945 című filmjében mindez sikerül. Amit azért kellene sokaknak megnézni, hogy ne utólag gondolkodjunk.

Irigyelt látvány

A miskolci Lézerpont Látványtár nemcsak azért kihagyhatatlan, mert különleges gyűjteményeket őriz, hanem mert megmutatja, miként lehet újrahasznosítani egy szocreál épületet és milyen az, amikor valaki vérbeli gyűjtő és meg akarja osztani másokkal is a kincseit. Nézzék meg, ha arra járnak!

Öt őszi Ajánlom

A Szolnok city of Rock 1-es lemezéről, a Szigligeti két bemutatójáról, A király beszédéről és a Liliomfiról, Szomjas György némi szolnoki vonatkozású könyvéről és az ATAFF-on bemutatott, az ünnepek alatt talán a tévében is látható új Ida regényéről írt recenzióimmal búcsúzok 2022-től.