Az október elején tartott önkormányzati választások megmutatták, hogy nem elég a győzelemhez a legnagyobb kormánypárt logója. Vannak ugyanis olyan települések, ahol a kormánypárti polgármestert annak ellenére elzavarták a helyiek, hogy már évek óta boldogította őket, és volt olyan hely is, ahol hiába jött az új arc a győztesnek hitt logóval, nem termett számára babér. Mert bár az ország többségének elege lett a korábbi kormányzópártból, azért a többség megmaradt választópolgárnak. Azaz, nem lehet olyan embert egy közösségre erőltetni, aki nem bírja a helyiek bizalmát.
És ennek a tanulságait a következő négy évben érdemes szem előtt tartani. A győztesek jó, ha tudják, a logó nem védi meg őket, dolgozni kell. A mai vesztesek pedig számolhatnak azzal, hogy ha többet dolgoznak a településért, ha összefognak, akkor a mai győztes csapat tagját is leválthatják. Tévedés azt gondolni, hogy a komoly ellenzéki oldal nélkül maradt képviselőtestületek azt tehetnek a településükön, amit akarnak, kár azt kárálni, hogy a béna ellenzék miatt, kontroll nélkül maradtak az önkormányzatok. Tessék lapozgatni az október 3-i eredményeket!
Ami pedig a majdnem egyszínűvé lett testületeket illeti. Bökjünk ide egy újabb idézetet: „Az ellenségeinkkel elleszünk valahogy, de a barátainktól ments meg Uram minket”. Láttam én már olyan képviselőtestületet, ahol a személyes érdekek és sérelmek mentén szakadt a frakció, és a pitiánerség szétverte a biztos többséget, a település pedig az egyéni érdekek miatt elvesztegetett négy évet. Nagy mutatványra lesz szüksége minden polgármesternek, hogy a támogatóit egybe tartsa, mert sok önkormányzati képviselő ringatja magát abban a tévedésben, hogy a voksok révén okosabb és intelligensebb lett, mint előtte volt. Ráadásul a győzelem olykor mámorító, és a mámoros ember, sokszor téved.
Nem irigylem a győztesektől a sikert, mert a látszat ellenére sem lesz könnyű az elkövetkező négy év. Mindenki csodát vár. Ma már nem lehet arra hivatkozni, hogy más színű a kormány, a megye, a város, ezért nem valósulnak meg a tervek, ezért nem jönnek a pályázati pénzek, az országos beruházások. Néhány hónapig még lehet visszafelé mutogatni, de eljön az az idő, amikor mást már nem lehet okolni.
Láttuk, az országos politikában meg lehet élni a parasztvakítással is, helyben azonban nem lehet sokáig vetíteni. Helyben dolgozni kell, és kézzel fogható eredményeket produkálni. Néha nagyokat, legtöbbször kicsiket és egyszerűeket. Az az igazi csoda, ha ez sikerül.
