Ma már senki sem merne a Várkonyi téren úgy átsétálni az úton, ahogy az a két ember teszi ennek a fekete-fehér képeslapnak a közepén. Pár évvel később egy színes képen hasonló történik. Sokat változott négy évtized alatt a tér forgalma (is).
Egyszer már siránkoztam amiatt, hogy míg a világháború előtt készült képeslapokon szerepelnek évszámok, a szocialista időkben leszoktak erről a gyártók. Így csak egy apró részlet árulja el, hogy a hetvenes évek első felében készült három képeslap közül melyik született előbb.
Elsőre azt gondoltam, hogy a két színes fotó az idősebb, hiszen ezeken alig látszik néhány tévéantenna a négyemeletes házak tetején, míg a fekete-fehér képen már ott az antennaerdő. Márpedig, amikor átadták ezeket a házakat, kábeltévé még nem létezett – az majd jó másfél-két évtizeddel később jelenik meg -, tévé azonban már minden lakásban volt, de csak saját antennával lehetett elfogadható képminőséget produkálni. Ám, ha jobban megnézzük a három lap jobb alsó sarkát, akkor rájöhetünk, hogy az antennák félrevezetőek. A négyemeletes házak között lévő garázssor árulja el ugyanis, hogy a színes fotók készültek később, hiszen a fekete-fehér képen ez még nem látható. És ezt az időbeliséget látszanak alátámasztani egyébként a növények és a már eltűnt játszótér is.
A két színes lapról azt gondolom, hogy ugyanazon a napon készültek. Bár ezeket is a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalt jelentette meg, szerepel rajtuk a fotós neve, tehát tudjuk, hogy Tulok Ferenc munkái. A különbség csak abban van, hogy más helyről készültek. Ami azonban egyformává és érdekessé teszi őket, az két dolog. Az egyik, hogy itt még hiányzik a 18 emeletes alól a szolgáltatóház, ami az egyik irányban ma a Ságvári körúti házakhoz kapcsolja a tömböt. A másik, pedig hogy bár ?tájképnek? készültek a fotók, mind a kettőre kerültek emberek.
Azon a lapon, amelynek bal alsó sarkába egy Trabant 601-es orra lóg be, a Várkonyi tér kellős közepén két hölgy grasszál át a kereszteződésen. A szép nyári napon az egyik kerékpárt tol, a másik meg mintha szatyrot cipelne. A mából nézve bátor emberek. Ahogy a fekete-fehér lap közepén sétáló két úr is, akik nyugodtan ballagnak a tér közepe felé. Ki merne ma itt ugyanígy átkelni?
A forgalom megnövekedéséért azonban nem kizárólag az autók számának a változása a felelős. Hanem a környék közlekedési rendjének a gyökeres megváltozása is. Biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy e képek készültekor a mai Szolnok ispán körút még nem lehetett teljesen kész, és a Zagyva-parti házakat sem adták át, így abból az irányból kevésbé volt forgalom. Ahogy a Szántó körút felől se nagyon érkezett még senki a térre, hiszen annak a Pozsonyi út felé eső folytatása a hetvenes évek első felében még nem épült ki, ráadásul a Széchenyi lakótelep is csak tervekben létezett ekkor.
Ez magyarázhatja, hogy az új lakásokba költözők pár évig még bátran mászkáltak az út közepén. És bringázni is nyugodtan le lehetett engedni a gyerekeket, ahogy a második színes lap jobb szélén láthatjuk. Gyönyörű jelenet! Talán csak az eredeti lapon vehető ki, hogy az a szőke kisfiú egy 28-as, tehát felnőtt, férfi – azaz középen vázas – kerékpárral teker. Úgy, hogy a jobb lábát a váz alatt dugta át. Akinek volt szerencséje ilyen módon a nagyapja vagy az apukája bringáját hajtani, az pontosan tudja: ehhez is bátorság kellett. És ezt akár az a szőke kissrác is igazolhatná, aki ma már ötvenfelé járhat. Vajon még a Várkonyin vagy valahol máshol?
