2025.08.27. (szerda)

Városháza az utolsó békeévben

Városháza az utolsó békeévben

Dátum:

A második világháború utolsó olyan évében adták postára ezt a lapot Szolnokon, amikor még az ország területén és így a városban sem ropogtak a fegyverek. A következő esztendő végén azonban már a Városháza kupolái sem voltak meg. Niehold Jenő kiadványán ritka szögből látható az épület.

A második világháború utolsó olyan évében adták postára ezt a lapot Szolnokon, amikor még az ország területén és így a városban sem ropogtak a fegyverek. A következő esztendő végén azonban már a Városháza kupolái sem voltak meg. Niehold Jenő kiadványán ritka szögből látható az épület.

Ennek az 1943. május 28-án postára adott képeslapnak a papírminőségén, illetve a nagyítás élességén is érződnek a háborús körülmények. A húszas-harmincas években ehhez képest kőkemény kartonokon jelentek meg az anzikszok, a kissé elmosódott felvétel pedig a negyvenes évek jellemzője volt, még jóval a háború vége után is. De azt hiszem, 1943 körül a legkevésbé sem az volt a fontos, hogy jó minőségű képeslapot lehessen küldeni. Sokkal inkább az, hogy egyáltalán még lehetett küldeni, volt, aki feladja, fogadja, sőt elvigye azokat. Bő egy évvel Etuska Szolnokról Szegedre küldött, érdeklődő üdvözlete után, mindez lényegében megszűnt Magyarországon.

A mából nézve azonban nem ez az egyetlen érdekessége ennek a képeslapnak. Hanem például a Városháza megörökítésének a szöge, amihez hasonlót alig találni a Szolnokról, a Kossuth térről vagy éppen az erről az épületről megjelent képeslapokon. Valamiért sokkal jobban szerették a Városházát a másik, a Táncsics utca felőli sarokról megörökíteni, már az 1900-as évek elejétől is több ilyen képeslap ismert. Ha pedig a teret fotózták, akkor inkább a Baross utca felől, a Városháza oldalában állt a fotós, vagy éppen a ma már nem létező Steiner-fél házból dolgozott. Lehet, hogy tévedek, de a mai rendezvénytér és a műdombok környékéről készült, a Városházát mutató képeslap alig ismert a múlt század első feléből.

A felvétel készítésekor nagyjából hatvanéves épület körül az elmúlt hetvenöt évben sok minden megváltozott. Jobb oldalán bő fél évszázada már nem egy földszintes, utcafrontján boltnak helyet adó kereskedőház áll, hanem a Szolnok Megyei Tanács Tervezővállalata által odaálmodott, majd a rendszerváltás után tetővel megerőszakolt 77 lakásos társasház. A Kossuth téren 1872-ben (!) felállított 68-as obeliszk – a felvétel jobb szélén – is lassan hatvan éve nincs már az eredeti helyén, így aki fejet akarna hajtani a szolnoki egység elesett katonái előtt, annak ma már az Eötvös térre kell elsétálnia. Feltételezem, hogy a Városháza földszintjén lévő üzletek a negyvenes évek államosításával tűntek el, holott addig nemcsak bevételt hoztak Szolnoknak, de némi életet is vittek a Kossuth térre.

Ha jobban megnézzük ennek a képeslapnak a bal szélét, azt is láthatjuk, hogy a Táncsics utca túloldalán ma álló „lordok háza” helyén a negyvenes években még egy földszintes „parasztház” állt, amit majd csak a hatvanas években szanáltak.

Jó lenne egyszer utánaszámolni, hogy a legalább kétszáz éves téren hányszor ültettek új facsemetéket. E képeslap alapján biztosak lehetünk abban, hogy a második világháború kitörésének környékén például biztosan. De a Városháza előtti járda szélén álló, vagy éppen a Táncsics utca felé eső fák sem lehetnek 5-10 évesnél idősebbek. Ugyanilyen érdekes lenne a tér közlekedésszervezésének a ?vizsgálata? is, mert ezen a felvételen például jól látszik, hogy a Hubay és a Sólyom utcák felől, nagyjából a mai múzeum sarkával egyvonalban vezetett ki a főútra egy kocsiút. Kár, hogy a kanyarnál álló közlekedési tábla nem értelmezhető ezen a homályos képen.

Miként milyen érdekes lenne ennek a mellékútnak és a főútnak a kereszteződésében álló kerek hirdetőoszlopon lévő plakátokat is böngészni. Vagy éppen a 68-as obeliszk bal oldalán látható villanyoszlopon lévő reklámeszköz tartalmát kivenni. Sok mindent elárulnának az 1942-43-as Szolnokról, a kereskedelemről, a kultúráról és bizony olyan dolgokról is, amelyeket ma már csak szégyellni lehet.

Ha jól veszem ki ezen a bő háromnegyed évszázados fotón, az obeliszk mellett éppen négy katona ballag a tér másik vége felé. Nem tudom, kik lehettek, hová tartottak, mit kerestek Szolnokon. De sajnos jó esélyük volt arra, hogy 1945 tavaszát már nem élték meg, vagy éppen valahol fogságban töltötték, így nem láthatták az előtt kupolás Városházát, amire szűk egy évtizeddel a fotózás után másik rendszer felirata és egy világító vörös csillag is felkerült.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szinte még új a szolnoki korzó

Szinte még minden új volt a Szapáry úton, amikor az ehhez a laphoz használt fotó készült. Vagy legfeljebb húsz éves. Az az épület is, aminek emeletéről a képet lőtte az ismeretlen fotós, hogy abból Gettler József hírlap előfizetési irodája anzikszot csináljon, amit egy cseh katona postázott.

Rövid üzenet a sógornak

A Szolnokon élő Sándor a Cegléden lakó Ferencnek, a sógorának egy 1913 januárjában feladott képeslapon írta le, honnan és mikor érkező vonatnál találkoznak. A Wachs Pál kiadásában megjelent, korábbi szolnoki képekből összeállított anzikszra írt szöveg nem más, mint egy korabeli SMS.

A Szapáry fejlődése

Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.

Szolnokról Amszterdamba

Fantasztikus lenne ismerni azoknak a történetét, akiknek ehhez a XIX. század utolsó évében Szolnokon készült, Budapesten postára adott és Amszterdamba címzett képeslaphoz közük volt. Ennél talán csak az lenne érdekesebb, ha tudhatnánk, hogy a Földesi Vilmának címzett anziksz miként élte túl az elmúlt 117 évet, és került vissza Magyarországra.