Gyerekkoromban rengeteg ponyvát olvastam. A padláson porosodtak ládaszám ? apám fiatalkorából. Cowboy- és indiántörténetek, légiósak, alvilágiak. Az alvilágot úgy képzeltem, hogy a föld alatt van. Földalatti városok, utcák.
A tanév végére, a VIII. Tiszavirág Fesztivál kezdetére megjelent a SzolnokIFIrkász című városi diáklap idei harmadik száma. A lapban többek között interjú olvasható Kovács Ákossal, a fesztivál szervezőjével és Radó Denise színész-rendezővel is.
A könyvhét kicsit mindig szomorú. Szánalmas. Vagy nem is tudom, milyen. Régen csak listák voltak és új könyvek. Meg persze sorbaállás is, mert félő volt, hogy némely kiadványt elkapkodnak.
Bogarászok a gépemben, pakolgatom a fájlokat, s egy kis könyvismertetőre bukkanok. Még tavaly nyáron írtam. Gondoltam, a megyei lapban vagy az egyik helyi rádióban helye lesz - de válság van, így nem lett. Újra végiglapoztam a könyvet. A versek nem romlottak meg.
Egyik cimbora cigarettával kínálja a másikat, de az hárít. Hogyhogy, kérdem. Vagy tíz éve bagózik, még gimnazistaként kezdte. Ráadásul nemrég jól fizető állást talált, úgyhogy anyagi gondok sem magyarázzák leszokását. Azért, feleli ingerülten, mert már mindenünnen kiutálnak.
