Az Eső nyári száma két nagyobb blokknak ad helyet. Kezdjük a szomorúbbal. Tavaly decemberben, tragikusan fiatalon hunyt el a karcagi születésű Zápor György, akitől néhány versével és egy prózájával, valamint két hommage-költeménnyel (Lengyel Attilától és P. Nagy Istvántól), illetve Kele Fodor Ákos értelmező-értekező tanulmányával búcsúzik a folyóirat.

A vidámabb (persze minden relatív) blokknak egy születésnap ad okot. Nemrégiben töltötte be ötvenedik életévét P. Nagy István költő, aki az alapítástól fogva tagja az Eső szerkesztőségének. Jenei Gyula, immáron két esztendeje tartó életútinterjú-sorozatában most őt faggatja múltról, jelenről és talán jövőről is, hiszen a terítékre kerülő kérdések közül az egyik legfontosabb, hogy miért van az, hogy míg P. Nagy Pista a szülőföldjén, a Vajdaságban néhány esztendő leforgása alatt három remek kötettel rukkolt elő, addig 1993 óta tartó szolnoki léte „csupán” egy (részben régi darabokat is tartalmazó) verses és egy kritikai kötettel rukkolt elő. A választ nem akarom lelőni, tessék elolvasni a szokás szerint remek és igen beszédes interjút, amelyet Vilcsek Béla P. Nagy István költészetéről szóló alapos tanulmánya tesz teljessé (nem mellesleg ő is igyekszik választ találni a fent említett kérdésre), illetve amolyan „best of P. Nagy” összeállítás vezet be.

A fentieken kívül Turczi István, Rékassy Ildikó, Fecske Csaba, Kemény Lili, Szenti Ernő és Bartha Ildikó verseivel találkozhatunk, továbbá Matuz János, Novák Zsüliet és Szeivolt István prózáját olvashatjuk a lapban. Mivel nekem a versekhez hagyományosan botfülem van, ezért inkább utóbbiakról ejtenék röviden pár szót. Matuz János a tőle szokott minőségű szöveget hozza, ezúttal egy sajátos Pygmalion-újraértelmezés formájában. A mezőtúri születésű Novák Zsüliet szókimondó és bátor novelláit nemrég kezdtük közölgetni, Szeivolt Istvántól (A nyomozó című krimi szerzője) viszont első ízben hozunk anyagot.

A kritikai rovatban Sütő Csaba András Deák László verseskötetéről, Kiss Mirella Grecsó Krisztián regényéről, Verebes György pedig a rajzolás mágiájáról ír annak kapcsán, hogy az Eső nyári számát Péter László linómetszetei teszik teljessé.

Benedek Szabolcs