2025.11.30. (vasárnap)

Verseghy megérkezett

Verseghy megérkezett

Dátum:

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése – Tóth Tamás park – sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Az első világháború után felerősödő szolnoki Verseghy Ferenc-kultusz egyik fontos pillanata volt, amikor a vármegyeháza és a Tisza között 1926-ban kialakított parkban felavatták a valahol a közelben született költő mellszobrát. A Szolnoki Művésztelephez kötődő Borbereki Kovács Zoltán alkotását 1934. szeptember 30-án leplezték le a Tisza szálló belvárosi híd felé eső kerítésének a közelében, és igazi kuriózum, hogy az elmúlt évszázadot nemcsak túlélte, de azóta is ugyanazon a helyen áll. Ez utóbbi kitétel még akkor is igaz, ha a felvilágosodás költőjének szolnoki szobra állt már a Tóth Tamás és a Marx parkban is, ami csak a rendszerváltás óta viseli a nevét.

A budapesti Barasits gondozásában megjelent, a Tisza-szállóra koncentráló képeslap persze akkor válik igazán érdekessé, ha mellé tesszük, mondjuk, az ugyancsak fővárosi Weinstock Ernő pár évvel korábbi kiadványát. Az idősebb – ennek ellenére jobb minőségű – képeslapon ugyanis jól látható, hogy mi volt 1934 előtt a Verseghy-szobor helyén. Először is egy ugyanolyan magas talapzatra helyezett, viszonylag nagy amfora, amiből ma is látható három, 1926-os vésettel a parkban. Korábban már írtam róla a blogSzolnokon, hogy ezekből eredetileg négy darab állt ezen a közterületen. Kettő talán ugyanazon a helyen van, ahová közel száz éve tették őket. A harmadik a parkon belül vándorolt, szerintem éppen a képen látható. A negyedik pedig előbb elhagyta ezt a környéket, majd feltűnt a mai 56-os park, később pedig az Eötvös téri víztorony tövében, hogy aztán nyoma vesszen.

További érdekesség, hogy a Verseghy-szobor elhelyezése érdekében – legalábbis a régebbi fotó tanúsága szerint – nemcsak az amforát kellett eltávolítani, de egy közvilágítási lámpaoszlopot, illetve egy padot is. Ugyanakkor a két anzikszot összehasonlítva az is feltűnhet, hogy szűk évtized alatt mennyit változott a park növényzete, hozzátéve, hogy lassan száz éve ez egy gondozott közparkja Szolnoknak. És egyébként éppen a növényzet árulja el, hogy a már a Verseghy-szobrot is mutató képeslap lekorábban 1935 nyarán készülhetett, hiszen a szoboravató ősszel volt, azaz utána hónapokig nem lehetett ilyen dús növényzettel megörökíteni Borbereki Kovács Zoltán alkotását.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem Alpok! Szolnok

Az Alpokra, esetleg az otthonára emlékeztette ez a kép azt a katonát, aki az első világháború második évében Szolnokról a Monarchia nyugati végébe küldte ezt a lapot. Ha nem lenne a kép fölött felirat, bennünket is megtévesztene, hogy több mint száz éve hol is állt ez az alpesi stílusú ház.

Foci Szolnokon 1914-ben

A "Czeglédiek" két focicsapata játszott Szolnokon 1914 júliusában, amiről egy bizonyos Miki tudósította ifj. Bálint Ferenczet, aki ekkor minden bizonnyal az erdélyi Vízaknán nyaralt. Nehéz eldönteni, hogy ezen a képeslapon a tudósítás vagy a szolnoki állomás ritkán látott vége az érdekesebb.

Szolnoki lordok háza

Persze, hogy ezen a képeslapon nem egy balatoni szálloda, hanem a szolnoki "lordok háza" látható. Eredeti állapotában. Ízlés kérdése, volt-e annyira szép egykor ez a lakóház, hogy bő fél évszázada képeslapra kerüljön. Ám számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel a képeslappá lett fotón egy valami nem stimmel.

Például az SZTK helye

Az egykori szolnoki gróf Tisza István tér 2-es, 3-as és 4-es számú telkein álló házak, sőt talán az 1-es épületének egy részlete is ránk maradt Weinstock (Nagyváradi) Ernőnek köszönhetően, aki szerintem a 1928-29-ben (is) járhatott a városban, amiről ez az ötképes mozaiklap tanúskodik.