2025.08.27. (szerda)

Verseghy megérkezett

Verseghy megérkezett

Dátum:

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése - Tóth Tamás park - sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Ezen a második világháború előtt kiadott szolnoki képeslapon nem az előtérben lévő békás szökőkút és nem is a háttérben látható Tisza szálló az igazán érdekes, sőt még csak a közterület akkori elnevezése – Tóth Tamás park – sem, hanem a már a helyén lévő Verseghy Ferenc-szobor.

Az első világháború után felerősödő szolnoki Verseghy Ferenc-kultusz egyik fontos pillanata volt, amikor a vármegyeháza és a Tisza között 1926-ban kialakított parkban felavatták a valahol a közelben született költő mellszobrát. A Szolnoki Művésztelephez kötődő Borbereki Kovács Zoltán alkotását 1934. szeptember 30-án leplezték le a Tisza szálló belvárosi híd felé eső kerítésének a közelében, és igazi kuriózum, hogy az elmúlt évszázadot nemcsak túlélte, de azóta is ugyanazon a helyen áll. Ez utóbbi kitétel még akkor is igaz, ha a felvilágosodás költőjének szolnoki szobra állt már a Tóth Tamás és a Marx parkban is, ami csak a rendszerváltás óta viseli a nevét.

A budapesti Barasits gondozásában megjelent, a Tisza-szállóra koncentráló képeslap persze akkor válik igazán érdekessé, ha mellé tesszük, mondjuk, az ugyancsak fővárosi Weinstock Ernő pár évvel korábbi kiadványát. Az idősebb – ennek ellenére jobb minőségű – képeslapon ugyanis jól látható, hogy mi volt 1934 előtt a Verseghy-szobor helyén. Először is egy ugyanolyan magas talapzatra helyezett, viszonylag nagy amfora, amiből ma is látható három, 1926-os vésettel a parkban. Korábban már írtam róla a blogSzolnokon, hogy ezekből eredetileg négy darab állt ezen a közterületen. Kettő talán ugyanazon a helyen van, ahová közel száz éve tették őket. A harmadik a parkon belül vándorolt, szerintem éppen a képen látható. A negyedik pedig előbb elhagyta ezt a környéket, majd feltűnt a mai 56-os park, később pedig az Eötvös téri víztorony tövében, hogy aztán nyoma vesszen.

További érdekesség, hogy a Verseghy-szobor elhelyezése érdekében – legalábbis a régebbi fotó tanúsága szerint – nemcsak az amforát kellett eltávolítani, de egy közvilágítási lámpaoszlopot, illetve egy padot is. Ugyanakkor a két anzikszot összehasonlítva az is feltűnhet, hogy szűk évtized alatt mennyit változott a park növényzete, hozzátéve, hogy lassan száz éve ez egy gondozott közparkja Szolnoknak. És egyébként éppen a növényzet árulja el, hogy a már a Verseghy-szobrot is mutató képeslap lekorábban 1935 nyarán készülhetett, hiszen a szoboravató ősszel volt, azaz utána hónapokig nem lehetett ilyen dús növényzettel megörökíteni Borbereki Kovács Zoltán alkotását.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Czehországba Szolnokról

Ennek a szolnoki lapnak a postára adója több okból sem járhatott a képen látható épületben. Egyrészt nem szabad akaratából tartózkodhatott a városban, másrészt nem beszélte a nyelvünket, harmadrészt pedig akkoriban elég ritkán játszottak a szolnoki színházban. Művelt ember lehetett.

Szerelmi vallomás 1901-ből

Az azonosíthatatlan H. Ö. a torkolatot ábrázoló szolnoki képeslapon emlékeztette a fővárosban élő Vargha Ferencznét arra, hogy 12 évvel korábban - azaz 1889-ben! - milyen szerelmes leveleket küldött neki Mendéről. Ez legalább annyira szép, mint az üzenethez használt 114 éves anziksz.

30 éves szolnoki üdvözlet

A bélyeg árulja el, hogy ezt a mozaikképeslapot csak 1994-ban küldhették Szolnokról Komlóra. Amennyiben az öt szolnoki kép egy napon készült, akkor a fotós legkorábban 1992 nyarán dolgozhatott. A lap kiadója egyébként a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik megtörője.

Alföldi a város közepén

Nem Alföld, hanem Alföldi áruház volt a neve annak az üzletnek, ami az egykori Nerfeld-palotában működött, még mielőtt az Centrum-sarokként rögzült volna a helyiekben, a mai Árkád helyén. Bő fél évszázad története a Szapáry, vagyis Ságvári úton. Szolnokon járunk 1964 körül.