– Hogyan született ez az egyszemélyes színpadi adaptáció?
– A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben diplomáztam drámainstruktor-színjáték szakon, ahol azt a diplomamunka feladatot kaptuk, hogy végig kellett csinálnunk egy teljes színházi alkotófolyamatot. Azaz annak érdekében, hogy a színház minden szegmensébe belekóstolhassunk a darabválasztástól kezdve, a díszlettervezésen át, a színpadra állításig mindent nekünk kellett csinálni. Már akkor tudtam, hogy egy olyan darabot szeretnék végigvinni, ami a vizsga után is megállja a helyét, és akár üzleti alapon is elő lehet adni. Eredetileg a Harcosok klubjából szerettem volna egy monodrámát csinálni, de rájöttem, hogy ahhoz nagyon meg kellene erőszakolni a művet. Úgyhogy beültem a könyvtárba, és elkezdtem Chuck Palahniuk műveket olvasni, és így jött szembe a Túlélő.
– Mi fogott meg benne?
– A halálos alaphelyzet. Egy fickó ül egy repülő pilótafülkéjében és a fekete doboznak meséli el az élete történetét. Az író stílusa, a minden művében visszaköszönő társadalomkritika fogott meg igazán. Zsigeri és velős.
– Létezett a Túlélőből színpadi változat?
– Nem, korábban csak a regény létezett, úgyhogy ez egy világpremiernek is tekinthető, amit én írtam színpadra, és én is rendeztem. A covid előtt mutattuk be, 2019-ben, de azóta legalább harmincszor játszottam, Budapesten a B32-ben havonta egy-két alkalommal megy, és ha hívják, akkor utaztatható. Ács István technikussal úgy találtuk ki, hogy lényegében bárhol lehessen játszani, ráadásul Istvánnal, aki nagyon sokat segített a technikai dolgok kitalálásában, a világ végére is elmennék, mert tudom, ha ő ott van, működni fog az előadás.
– Bő évtizede vagy a pályán, sok helyen, sok mindent játszottál már, filmekben, sorozatokban is feltűntél, de az ismertség terén a legnagyobb áttörést talán a Besúgó hozta el.
– Biztosan így van, bár a Túlélő kapcsán nehéz megítélni a hatását. Ez egy viszonylag kis közönség, negyven néző előtt futó darab, de tény, hogy a Besúgó utáni előadásokra nem volt gond eladni a jegyeket. De a sorozatnak köszönhető, hogy felkértek a Bagossy Brothers Company új klipjére is, amiben a Besúgóban alakított csajozógéppel ellentétes karaktert kellett alakítanom, aki igyekszik minden lehetőséget kihagyni. Vitathatatlan, hogy a Besúgó miatt nagy figyelmet kapunk, ami új lehetőségeket is teremt. Gyakran csörög a telefonom.
– A kezdetektől szabadúszó vagy. Működik? Nem veszélyes?
– Szeretem a rizikó faktort. A rizikó és a szabadúszás jelentette nagyobb lehetőségek passzolnak a személyiségemhez. A covid időszakot leszámítva nem is volt problémám. Annak ellenére sem, hogy sokszor csináltam olyan huszárvágásokat, amik után hirtelen nem volt semmi. Hiszek a szerencsefaktorban is, hogy mindig megtalál valami, ráadásul egzisztenciális félelem sincs bennem. És ha éppen nem lenne elegendő színházi munkám, akkor máshogy teremteném meg az egzisztenciámat.
– Mostanában ez nem fenyeget. Sokat játszol?
– Most mutattuk be Bagó Bertalan rendezésében az Adáshibát a Játékszínben, ami ősztől Székesfehérváron megy bérletes előadásként. A Játékszín mellett játszom a Szkéné Színházban, az Átriumban, a Rózsavölgyi szalonban, a Gózón Gyula Színházban, és természetesen a B32-ben. Most, hogy végre nem volt leállás az évadban, nagyon felpörögtek a színházi munkáim.
– És a következő évad milyen lesz?
– Most úgy tűnik, hogy új darabot nem fogok próbálni az év végéig, viszont lesz két olyan dolog, amikre azt mondhatom, új kalandok találtak meg.
– Szolnokon játszottál már ezelőtt?
– Azt hiszem, nem, bár, amikor egy-egy darabbal utazunk, néha nem is tudom, hol vagyunk. De nem, Szolnokon most először állok közönség elé.
– És most is csak jössz, játszol, vagy kicsit szétnézel a városban és a Tiszavirág Fesztiválon?
– Nagy utazó vagyok, úgyhogy jó lenne, mert nagyon szeretek új helyeket, városokat megismerni. De attól függ, hogy sikerül a délutáni beállás, és lesz-e az előadás előtt egy óra, amikor legalább egy kört tehetek a fesztiválon.
(Varga Ádám Túlélő című monodrámája június 16-án, 20.30 órától a Damjanich múzeum udvarán.)
