2025.10.14. (kedd)

Volánkönyv

Volánkönyv

Dátum:

Kevés olyan cég van a városban, amelyik annyira rányomná bélyegét Szolnok arculatára, mint a közösségi közlekedést bonyolító, negyedszázada Jászkun Volán néven ismert, tavaly 60 éves közlekedési vállalat. Ezért is érdekes a 60 év 60 oldalon című kiadvány.

A hatvan oldalas füzet körülbelül harmada csak azoknak érdekes, akik az elmúlt hat évtizedből valamennyit a helyi Volán alkalmazásában töltöttek. Nekik szórakoztatóak lehetnek a céges napokon készült fotók, a foci kupákról, családi eseményekről, szakmai kirándulásokról és díjakról szóló oldalak. Elsősorban azért, mert olyan plusz információkkal és tudással rendelkeznek ezekhez az eseményekhez kapcsolódóan, amivel egy kívülálló nem. A kiadványt lapozgatva sem.

A hatvan évre emlékező kiadványnak van további bő tíz oldala, ami a közösségi közlekedés, a buszozás szerelmeseinek lehet kedves olvasmány, hiszen a cég által használt járművekről ad viszonylag pontos leírást. Ha valakit lázba tud hozni az Ikarus 266, Ikarus 260, Ikarus 256, Ikarus 395, Ikarus 396, netán a számok alapján azt is meg tudja mondani, mi a különbség a magyar buszok között, akkor próbáljon magának szerezni egy ilyen kiadványt. Persze, a szemfüles olvasó ezeken az oldalakon is találhat helytörténeti érdekességeket. Például arról, hogy a város útjait is rótták olyan Magyarországra visszahozott Ikarusok, amelyeket pár évvel korábban még az NDK-ba exportáltunk.

Az igényes kivitelű kiadványt azonban a többi oldala miatt azoknak is érdemes beszerezni, akik legalább egy picit is érdeklődnek Szolnok múltja iránt. Roppant érdekes a helyi tömegközlekedés kialakulásáról, a második világháború előtti évekről szóló rész, amelyből kiderül, milyen sokan láttak fantáziát a buszokban, és mennyire utálták ezt a korabeli fiák keresek, vagy, hogy milyen útvonalon közlekedtek az első járatok. A magam részéről azonban sokkal érdekesebbnek tartom a háború után történtek leírását, mert ebből kiderül például, hogy 1955-ben kezdték használni a pótkocsis buszokat, a város 900 éves évfordulójára 20 új, csuklós buszt kapott Szolnok, vagy éppen az, hogy 1974-ben épült fel az akkori Landler Jenő – ma Nagy Sándor József úton – a cég központja, 1977. augusztus 20-ára pedig átadták az Ady Endre úti – azóta elbontott – buszpályaudvart. Kár, hogy mindezt inkább ismert képeslapokkal, sem mint különleges, ritkán látható, saját fotókkal illusztrálták a szerkesztők.

Azt persze egy pillanatig sem állítom, hogy történészi alapossággal, minden kérdést megválaszoló kiadvány született. Ám azt hiszem, ez sem a kiadónak, sem a szerkesztőknek nem volt a célja. Viszont mindez, a korábban már bemutatott kórház történeti könyvvel együtt kiváló alap Szolnok közelmúltjának a megismeréséhez. És csak ismételni tudom magam: milyen jó lenne, ha minden cég és közintézmény legalább egy ilyen színvonalú kiadvánnyal megtisztelné a várost saját évfordulóin. Mert ezek nélkül évről-évre vész el valami Szolnok múltjából.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mások élete?

Azért szeretem Radó Denise rendezéseit, mert napokig nem hagynak nyugodni. Mert nem másolatok ismert kópiákról. Mert játszanak a hangsúlyokkal. Mert meglepetéseket okoznak. A szolnoki Cabaret-ből nem hiányzik Liza Minnelli. Az első felvonás végén viszont nehéz tapsolni.

Jönnek a szovjetek

Csajka, ZIL, Zsiguli, Ural motorkerékpár és lábbal hajtós Moszkvics. Az ország szinte minden pontjáról várnak régi, szovjet járműveket a június első hétvégéjén, Szolnokon rendezendő veterános találkozóra. Az országban egyedülálló találkozóról, amelyhez börze, kiállítás és túra is kapcsolódik, a kitaláló-szervezővel, Ifj. Kánya Zoltánnal beszélgettünk.

Nagyember, az esendő kisember

Az emberek között nincsenek istenek. A legnagyobb történelmi személyeknek is voltak esendő, kisszerű pillanataik. Talán ezért tudtak naggyá válni. Azokban a történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokban, ahol a hősökről is lehet emberként beszélni. Például Sir Winston Churchill-ről.

Ez minden? Erre futotta?

Sok oka van annak, hogy a legjobb lenne mielőbb elfelejteni az idei március 15-ét. Ám ezek között előkelő helyet foglal el a szolnoki Szigligeti Általános Iskola 4. osztályos tanulóinak "Mindenünk e zászló" című, tulajdonképpeni városi megemlékezése. Ja, nem iskola. Színház. Színház?