(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. február 10-én jelent meg először.)
Nyolcvan-száz évvel ezelőtt egy valamire való belvárosi ház – mérettől és a benne kialakított lakások számától függetlenül – elképzelhetetlen volt pince nélkül. Ezt részben a városi telkek szűkös mérete, részben a jól átgondolt gazdaságossági számítások indokolták. A házak többségében ugyanis csak így lehetett megoldani a téli tüzelő és a mindenféle kacatok tárolását. Illetve az építtetők pontosan tudták, hogy egy belvárosi épület alagsora hasznot is hozhat a tulajdonosnak. Nem véletlen tehát, hogy a pincékre megfelelő méretű ablakok és ajtók kerültek, sőt, ha megoldható volt, az utcafrontról levezető lépcsőt alakítottak ki. Szolnok belvárosában ma is ott sorakoznak ezek az alápincézett, régimódi, kisebb-nagyobb házak, amelyeknek a lejáróit a járdákon kerülgetjük, változó szépségű pinceablak-rácsaikat pedig vagy észrevesszük, vagy nem.
Emlékeim szerint a nyolcvanas-kilencvenes években ezeknek a pincéknek a többsége még használatban volt. Az Arany János utca elején például tisztán emlékszem az út szintje alatt működő borozóra, amihez hasonló valahol a mai Szapáry utca végén is volt. De ugyanígy felrémlik, hogy a rendszerváltás környékén ilyen helyeken működtek a város heti- és havilapjai. A Telegráf a Kossuth utcai biztosítós bérház pincéjében rendezkedett be, míg a Torkolat a Hazafias Népfront Szapáry utcai székházának aljában működött. Itt-ott kisiparosok műhelyei és a legendás Sarudin kívüli más butikok vagy maszekok is működtek a járdák szintje alatt kicsivel vagy többel.
Mára alig maradt néhány ilyen módon használt pince. Műhelyek közül egyedül a Templom utca elején lévőt tudom felidézni, ahol Fehér Béla esztergályos várja a kuncsaftjait. Az utcáról nyíló lejárata meredeken vezet le a pincébe, ahonnan olykor igazi fém illat és csiszolás hangja száll fel. Amikor nincs ügyfélfogadás, vörösre festett vízszintes és függőleges ajtók zárják le nemcsak a pincét, de a járdába ékelődött lépcsőt is.
A pincei talponálló kocsmák azonban szinte mind megszűntek, talán a Sütő utcai Nádas az utolsó ilyen műintézmény. A már emlegetett Arany János utcai borozó helyére – ami később talán szimpla sörözővé degradálódott – már csak az utcafronton kint felejtett reklámfeliratok, a vakolaton maradt lenyomatok és a kék ajtóra firkált ártábla maradványai emlékeztetnek. A Táncsics utcai, utoljára Sport Bárnak nevezett hely – talán az utolsó ilyen klasszikus kocsma – is bezárta már a mélybe vezető ajtaját.
Az alagsori vendéglátóipari egységek persze nem tűntek el Szolnokról. A Szapáry utca végén lévő Stock Pubon kívül a Sóház utca sarkán, a Barta-palota pincéjében működnek még ilyenek. Igaz, ott mindjárt kettő vagy három is, és egészen más minőséget képviselnek, mint a fentebb említett elődeik. Az meg csak a helytörténet iránt érdeklődőket hozza lázba, hogy helyükön hat és fél évtizede az Államvédelmi Hatóság fogdái működtek.
A Szapáry utca páratlan oldalát egyébként érdemes ilyen szemmel is megnézni. A Stock után találunk néhány jelenleg használaton kívüli, ám lejáratuk kialakításában nagyon tipikus pincehelyiséget. Fentebb pedig ott az egykori Hazafias Népfront Székház, amelynek utcáról megközelíthető alagsorát ma is irodáknak használják. Pedig itt 1990 körül nemcsak szerkesztőség, hanem talán egy irodalmi kávéház is működött. Ahogy az utca túloldalán lévő polgárház alagsora is üzleteknek adott helyet még pár éve.
Ugyancsak szinte minden régi ház alatt találunk pincét a Kossuth utca Szabadság tér felé eső részén. Az egykori Mezőgazdasági Bank szecessziós épülete éppúgy használható pincén áll, mint a mellette lévő biztosítós bérház, ahol ugye szerkesztőség, legutóbb pedig nyelviskola működött. De az Arany János és a Dózsa György út elején is árválkodnak utcafronti pincelejárók, miként a Szabadság tér közismert palotái alatt is. Igaz, a betört ablakok, a fedetlen lejáróban felhalmozódó szemét és avar senkinek sem válik dicsőségére.
El nem tudom képzelni, hogy mi lesz ezeknek a pincéknek a jövője. Azt biztos, hogy nem lehet mindegyikben étterem vagy borozó, kisiparosok sem fogják már tömegesen megszállni őket, és irodának sem túlságosan alkalmasak. Lehet, hogy egy letűnt kor lenyomatai lesznek, amelyekre sokszor mostohább sors vár, mint a fölöttük álló házakra.
