2025.12.1. (hétfő)

Weinstock a Szent Ferenc utcában

Weinstock a Szent Ferenc utcában

Dátum:

A baldachin alatt ülő Szomorú Krisztust és a polgári leányiskolát 1914-től lehetett így megörökíteni, mégis Weinstock Ernő volt az első, akinek eszébe jutott ez a kompozíció. Talán azért, mert a nem szolnoki illetőségű fotósnak és képeslapkereskedőnek valami újat kellett mutatnia a sikerhez.

A baldachin alatt ülő Szomorú Krisztust és a polgári leányiskolát 1914-től lehetett így megörökíteni, mégis Weinstock Ernő volt az első, akinek eszébe jutott ez a kompozíció. Talán azért, mert a nem szolnoki illetőségű fotósnak és képeslapkereskedőnek valami újat kellett mutatnia a sikerhez.

A mai Templom utcában álló általános iskola épületét az első világháború előtt Rerrich Béla műépítész tervezte az izraelita hitközség épülete és a Belvárosi nagytemplom közötti telekre. Pontosabban a Templom utca és az akkoriban talán Laktanya utcának nevezett, később Szigonyra átkeresztelt derékszögű közterület által határolt helyre. Annak a promenádos parknak a maradékára, ahol a 19. században valószínűleg a Szomorú Krisztus szobrunk is megtalálható volt. Mindennek csak azért van jelentősége, mert a kifejezetten leányok részére készült iskolaépületről már 1915-ben jelentetett meg képeslapot a szolnoki Gettler József hírlapelőfizetési irodája, hogy aztán a második világháborúig viszonylag sok anziksz lásson napvilágot a város egyik legimpozánsabb középületéről. És csakis arról. Legfeljebb a Zsinagóga lógott még bele a felvételekbe, a Szomorú Krisztus soha.

Weinstock Ernő – akinek nagyon sok képeslapját bemutattam már ezen a felületen – azonban valamikor a harmincas években megláthatta az új kompozícióban rejlő lehetőséget. Bár szerintem nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, nemhogy meglátta, de egyenesen kereste az új, addig szokatlan beállítást. Merthogy Weinstock, az első világháborút fotósként megjáró fényképész, a húszas években látta meg az üzletet a különböző települések megörökítésében és képei anzikszon történő megjelentetésében. Ezt persze úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a budapesti vállalkozó olyan piacokra akarta betenni a lábát, amiket a helyi fotósok és kiadók uraltak, akik látatlanban nem nagyon akartak kockáztatni. Weinstock viszont zseniálist húzott: egy idő után nem képekkel házalt a helyi kereskedőknél, hanem nagy mennyiségben legyártott képeslapokkal is. Ez pedig bevált. A második világháború előtti időszak egyik legtöbb képeslapot készítő fotósa és kiadója lett. Ám ehhez szerintem az is kellett, hogy észrevegye új beállításokat.

Valamikor a harmincas évek eleje táján készíthette ezt a felvételt, aminek bal oldalára jó érzékkel bekomponálta az akkor már minimum száz éves létező, sokféle névvel illetett Krisztus-szobrunkat. Ami akkor éppen a Szent Ferenc utcára nézett, merthogy az addigi Templom utcát 1926-ben a Ferencesek kérésére keresztelték át, a 700 évvel korábban született Assisi Szent Ferenc tiszteletére.

Hogy a fotózás pillanatában valóban csak polgári leányiskolaként funkcionált-e az épület, ahhoz pontosan tudnunk kellene, Weinstock szolnoki tartózkodásának az időpontját. Mert, ha ez a kép már a harmincas évek elején készült, akkor bizony az épületben bontogatta a szárnyait a város első leánygimnáziuma is, köszönhetően Elmann Elvirának. Viszont, ha 1934 után járt a mester a Szent Ferenc utcában, akkor a lányok már a mai Varga épületében tanultak, és akkor pontos e képeslap alján lévő felirat.

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki facsarnok

Akár e képeslapon megörökített látványhoz hasonló is fogadhatta 1907 nyarán a Sátoraljaújhelyről Szolnokra érkező Erzsikét. Merthogy akkor még állt a régi, azaz kettővel ezelőtti szolnoki vasútállomás, amelynek peronján vendéglő működött, néhány sínje fölött pedig facsarnok volt.

Színház és kontraszt

E fotó készítésekor még Berényi Gábor volt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, ám mire képeslap lett a felvételből, már Székely Gábor állt a Tisza-parti teátrum élén. Az 1963-ban átadott és 1990-ig álló "doboz" illetve a mögötte feltűnő Tisza szálló két korszak találkozása egy képeslapon.

A kép széle az érdekes

A papír minősége alapján nagy példányszámban jelenhetett meg ez a képeslap, ami a Megyeházát mutatja a bővítés és a mögötte lévő park kialakítása után nem sokkal. Valamiért 1932 szerepel a lapon, de gyanítom, hogy a felvétel még a húszas években készült. Ma pedig nem a Megyeháza, hanem a mellette álló épületek az igazán érdekesek.

Kapott Pali levelet?

Ahogy elnézem ezt a képeslapot, úgy tűnik, hogy az elkészült gépiparira nagyon büszkék lehettek az egykori szolnokiak, hiszen még átadása előtt képeslapon jelent meg az épület. Az én példányomat két évvel később egy reményét vesztett fiatalember adta postára.