Az elsőre csak a szolnoki zsinagóga megörökítésének tűnő képeslap a mai Tiszai hajósok terén egykor álló szökőkutat, a Szapáry utca jelenlegi elejének száz évvel ezelőtti házsorát, na meg két üzleti „zseni” kooperációjának emlékét is őrzi. Weinstock Ernő fotójából Nerfeld Ferenc adott ki képeslapot.
A két háború között Magyarország szinte valamennyi jelentősebb települését és épületét megörökítő Weinstock – a második világháború után Nagyváradi – Ernő (1893-1985) a húszas-harmincas években többször fotózott Szolnokon is. Ő volt ugyanis az az üzleti „zseni”, aki rájött, hogy a kiváló minőségű fotókból, első osztályú kartonra nyomott, sokak számára ismerős helyszíneket mutató képeslapokat több ezres, olykor tízezres példányban is el lehet adni. Főleg, ha egy-egy település képeinek a terjesztését nemcsak a saját cége, de helyi partnerek is végzik. Weinstock Ernő életműve a 20. század Magyarországának egyik legfontosabb lenyomata. Szerencsénk, hogy hozzánk is gyakran visszatért.
Miként a mellékelt fotó mutatja, a húszas évek második felében már fotózott Szolnokon, aminek képeslappá lett eredményét a helyi Nerfeld Ferenc közreműködésével juttatta el a nagyközönséghez. Arról a – minden bizonnyal ifjabb – Nerfeld Ferencről van szó, akinek édesapja 1881-ben nyitotta meg első kereskedését a mai Szapáry és Kossuth utcák kereszteződésében. Ahol aztán e képeslap kiadója 1929-ben felépítette a Nerfeld-palotát, ami sok szolnoki emlékezetében Centrum-sarokként maradt meg. Nerfeldék nagyszerű kereskedők voltak. A fiú apja segítségével pedig bankházat is alapított – ami később szintén a bárpalotájukban működött -, aminek műszerosztálya Weinstock Ernő partnere lett. Legalábbis erre utal az itt bemutatott, a lap hátsó felére nyomtatott dátum szerint 1928-ban kiadott képeslap.
Közös munkájuknak köszönhetően vizuális elképzelésünk lehet arról, hogyan is nézett ki a mai Tiszai hajósok tere, ami a fotó készítésekor még részben az Erzsébet királyné tér nevet viselte. Nagyjából addig, amíg a fotó előterében létható szökőkút – ma a világháborús emlékmű található a helyén – túlsó pereme, meg az alacsonyabb bokrok nyúlnak. Illetve a felvétel bal szélén látható kerítés széle is mutatja meddig is tarthatott a tér. Az a díszes oszlopú fakerítés ugyanis az Államrendőrséghez tartozott, amin túl a Szigony utca torkollott a Ferenc József néhai feleségéről elnevezett közterületbe. Ahol a Szapáry utca akkoriban szintén véget ért, hiszen a mai Tiszai hajósok terén álló házak – amelyek kicsit belógnak a felvétel jobb szélén – anno a néhai miniszterelnök nevét viselő közterület 36. és 38. számú telkein álltak.
Legalább ennyire érdekes azonban a Szapáry utca akkori végének páratlan oldalán sorakozó földszintes házak képe. (A Szapáry utca számozását a Ságvári körúttá átkeresztelésekor, a hatvanas évek elején fordították meg.) A bokrok takarásában látszik a Szapáry és a mai Templom út sarkán lévő épület „Patika” felirata, amiben a közelmúltban még kerékpárbolt és fagyizó működött. Majd következnek azok a földszintes házak, amelyek közül nagyon sok eltűnt a hatvanas években. Egyiknek a helyén ma is üres tele található, másiknak a helyén pedig az új óvoda áll. A távolban látszó hatalmas tűzfal az Erlich-palotához tartozik, onnan a fotós felé eső magasabb ház illetve a mellette lévő épület egyik fele ma is áll.
Ismereteim szerint alig maradt felvétel az utcának erről a szakaszáról. Weinstock Ernőnek köszönhetően viszont – ha távolról is – ezeket a mára eltűnt házakat is megidézhetjük.
