A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!

A Belvárosi Nagytemplom lassan 270 éve áll. A református is bő 110 éve. De a Városháza ugyancsak bőven túl van már 130-on, és az iskoláink többsége is közelít az ötvenhez. Mit tudhattak elődeink? Nekik miért sikerült tartós épületeket létrehozniuk? Hol lehet a baj, hogy a Pelikán Bevásárlóközpont alatti buszpálya-udvart félig le kellett zárni? Ja, és a plusz költségeket ki fizeti? Vagy nem hibázott senki, csak az anyag, ami 10 év alatt elfáradt?

A járdán apró fehér körök. Körök, amelyek jelzik, időnként hol ácsorognak sokan. Sokan olyanok, akik ácsorgás közben rágnak. Rágnak rágót, ami idővel ízetlen lesz, ezért szabadulnak tőle. Tőle, az élelmiszeripari hulladéktól, ami a földre hull, elterül, ragad és marad. Marad és mint valami szétszórt üzenet hirdeti, hogy itt köpködni szokás. Köpködni a földre, Szolnok belvárosában!

Az együttélés szempontjából fontos táblák kerültek a Verseghy-park két végére. Egyértelműen jelzik, hogy a hatalmas park területén kutyát sétáltatni tilos. És korrekt módon azt is, hogy akkor hol lehet szabályosan a négylábúakat futtatni. De biztos akadt egy durva eb, aki mindezen kiakad, és az egyik tábla felét megette. Micsoda kutyák élnek közöttünk?