2025.08.27. (szerda)

Zsinagóga és fahíd van, Belvárosi nincs

Zsinagóga és fahíd van, Belvárosi nincs

Dátum:

Erről a festett képeslapról csak azt merem kijelenteni, hogy valamikor 1899 után készült. És talán 1907 vagy legkésőbb 1908 nyara előtt. A rendkívül rossz állapotú lap hátuljáról már rég eltűnt a bélyeg és a pecsét. A talán grafitceruzával írt több mint száz éves sorokról nem is beszélve.

Erről a festett képeslapról csak azt merem kijelenteni, hogy valamikor 1899 után készült. És talán 1907 vagy legkésőbb 1908 nyara előtt. A rendkívül rossz állapotú lap hátuljáról már rég eltűnt a bélyeg és a pecsét. A talán grafitceruzával írt több mint száz éves sorokról nem is beszélve.

Mivel Szolnokon semmiféle természetes magaslat nincs, és repülővel is nagyjából a második világháború környékétől lehetett fölébe szállni, az új perspektívákat kereső fotósok már a XIX. század végétől előszeretettel másztak fel masináikkal a város templomainak tornyaiba. Így tett ennek az eredetileg fekete-fehér fotónak a készítője is. Aki aztán vagy maga, vagy a negatívot eladva, már a képeslapot készítő új tulajdonos vagy valamelyik alkalmazottja színezte ki a felvételt.

Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotót Szigeti Henrik – udvari fényképész, de inkább Szolnok képes-krónikása – készítette, hiszen tőle ismerünk a leginkább ehhez hasonló „légi felvételeket”. Nemcsak a Belvárosi Nagytemplom, de a Vártemplom tornyából is készített szolnoki képeket a századforduló környékén. Egy másik, picit eltérő kivágású, de hasonló korú lap alapján pedig azt mondanám, hogy talán ebben az esetben is Faragó Sándor papíráruháza lehetett a kiadó.

Hogy a felvétel nem készülhetett 1899 előtt az azt hiszem, mindenki számára kézenfekvő, aki egy kicsit is jártas Szolnok történetében. A kép közepén látható zsinagóga – bő négy évtizede Galéria – ugyanis ebben az évben készült el, tehát ennél korábban nem dolgozhatott a fényképész. Mivel a környéken álló többi ház építésének pontos dátumát nem ismerem, először a jobb felső sarokban látszó Tisza-híd alapján próbáltam meghatározni a készítés lehetséges legkésőbbi időpontját. Egyértelmű ugyanis, hogy ezen a képen a város utolsó fahídja látható, amit 1909 telén sodort el a jeges ár. Mivel az utólagos színezés ellenére is biztosnak látszik, hogy az eredeti felvétel nyáron vagy kora ősszel készülhetett, azt mondhatjuk, legfeljebb 1908 harmadik negyedévében örökíthették meg a pillanatot.

Jobban megnézve ezt a szakad képeslapot, van egy apró részlet, ami alapján, talán legalább egy évvel előbbre is datálható a készítés utolsó dátuma. A bal felső sarokban látható egy nagyobb épülettömb, amiről azt gondolom, hogy a mai múzeum és könyvtár – az az a néhai Magyar Király Szálloda és a Pénzügyigazgatóság. Márpedig, ha ez így van, akkor 1907 után, ebből a szögből – szerintem – az abban az évben átadott Népbank – később tiszti klub, majd Sztár áruhát, most edzőterem – épületének ki kellene takarnia őket. Azaz a fotós csak 1899 és 1907 nyara között dolgozhatott.

A megörökített utcarészlet egyébként Szolnok legszebb, szinte máig hasonló képet mutató környéke. Annak ellenére, hogy a kép készítésekor még nem állt a nagytemplom előtt a Belvárosi iskola, a Sóház és a Szapáry utcák kereszteződésénél még nincs ott a Barta-palota és a jelenlegi kocka bérház, a jobbszélen lévő épületekben még talán a tűzoltóság és a rendőrség székelt, és majd csak bő hét évtizeddel később kerül oda a Pálfy. A zsinagógától jobbra álló, mag étteremként funkcionáló ház viszont ugyanúgy megvan, mint a Szapáryn látható házak többsége, vagy éppen a Templom utca páratlan oldalán sorakozó polgárházak. Azaz, az elmúlt szűk másfél évszázadban rengeteget változó Szolnok, egy szinte változatlanul megőrzött részét idézi fel ez a lap a rajta látható épületek „új korában”.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Építkezés a halott utcákban

A minden bizonnyal már lakatlan Könyök, Család, Kinizsi és Sas utcák házai még ott állnak a félig kész József Attila úti pontházak, meg a szinte csak az alapozásuknál tartó Csanádi György körúti tízemeletesek között, Nagy Zsolt körülbelül 1974-ben készült felvételén. Így épült a mai Szolnok egykor, ahol akár Csukás István ifjúsági regénye is játszódhatott volna.

Hol meneteltek a katonák?

Természetesen Szolnokon, éppen ötvennégy évvel ezelőtt, "hazánk felszabadulásának" tizenkilencedik évfordulója tiszteletére. A felvétel Nagy Zsolt, a megyei napilap akkori egyetlen fotóriporterének gyűjteményéből való. És számomra biztosnak tűnik, hogy a díszelgő egységet a Beloiannisz út és a Hősök tere sarkánál örökítette meg a nagyszerű fotós.

Kórház a Pityó partján

Szolnokinak, sőt talán ma már nyitott szemmel járó szolnokinak kell lenni ahhoz, hogy erről a legalább ötven évvel ezelőtti fotóról elsőre megmondja valaki, mi is látható rajta. Mert lehetne ez az épület akár egy üdülőhelyen álló szálloda, vagy valami elegáns hely frissen épült apartman háza, netán egy iparvállalat irodaháza. Mi azonban tudjuk, hogy ez az 1967-ben átadott szolnoki MÁV kórház.

Életkép létrával

Nehéz eldönteni, hogy 1909 kora tavaszán a Királyi Törvényházat, avagy a létrán a villanypóznára indulót akarta megörökíteni az a fotós, akinek ebből a kissé mulatságos életképéből Gerő Ignácz azért képeslapot jelentetett meg.