2025.08.27. (szerda)

30 éves szolnoki üdvözlet

30 éves szolnoki üdvözlet

Dátum:

A bélyeg árulja el, hogy ezt a mozaikképeslapot csak 1994-ban küldhették Szolnokról Komlóra. Amennyiben az öt szolnoki kép egy napon készült, akkor a fotós legkorábban 1992 nyarán dolgozhatott. A lap kiadója egyébként a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik megtörője.

A bélyeg árulja el, hogy ezt a mozaikképeslapot csak 1994-ban küldhették Szolnokról Komlóra. Amennyiben az öt szolnoki kép egy napon készült, akkor a fotós legkorábban 1992 nyarán dolgozhatott. A lap kiadója egyébként a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik megtörője.

A blogSzolnok Album rovatában először mutatok be rendszerváltás után készült szolnoki képeslapot. Egyrészt azért, mert a kilencvenes évektől alábbhagyott a képeslapok kiadása. Másrészt amiatt, hogy a megjelent kiadványok többsége kreativitásában meg sem közelítette a korábbi száz év kisnyomtatványait. Ez utóbbira talán jó példa ennek a kiadványnak a jobb alsó felvétele, amiről csak a beavatott szolnokiak tudják, hogy az a parasztház, az 1989-ben felújított Tabán 24., azaz a mai Tabáni tájház. De nem túl kreatív az alsó sor közepén lévő felvétel sem, amit szintén csak a szolnokiak tudnak azonosítani: az ott a Tisza, a Tisza szálló alatti kikötő, egy olykor a város alatt horgonyzó sétahajóval, szemben a Tiszaligeti üdülőivel.

Eddig azt is gondoltam, hogy azért nem foglalkozom 1989 után kiadott képeslapokkal, mert „még” kevés érdekességet rejtenek. Tévedésemet ez a harminc évvel ezelőtt postára adott képeslap  igazolja, aminek jobb felső, legnagyobb képén a megújult Szolnoki Szigligeti Színház homlokzata látható nem sokkal a nagy felújítás után. Ez azért is fontos, mert a rendszerváltás után sem merült fel, hogy a képeslapok megjelenésének évét feltüntessék a kiadványokon, így csak a képek alapján datálható a fotózás körülbelüli időpontja. A megújult színház miatt egyértelmű, hogy az a fotó csak 1991 áprilisa után készülhetett. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet a színház melletti tízemeletes erkélyein már feltűnő parabolaantennákra, amik a kilencvenes évek elején kezdték elcsúfítani a városképet.

Feltételezem, hogy ennek a képeslapnak az öt fotója egyetlen napon készült. Kiadója pedig a hazai képeslapkiadás monopóliumának egyik felszámolója, a Bozsán Péter és Árkai Ákos által alapított Lizzy Card nevű vállalkozás. Bozsán Péter profi fotós 1982-ban kapott engedélyt a minisztériumtól arra, hogy magyar városokról képeslapokat jelentessen meg, amit addig csak a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata tehetett meg. Bozsán a szintén művész feleségéről nevezte el cégét, amelynek rövid időn belül sikerült egymillió példányban képeslapokat eladnia. És ez a lendület a rendszerváltás után is megmaradt. Merthogy 1994-ben még forgalmazták a lapjaikat, hiszen 12 forintos postai bélyeget csak abban az évben használtunk ilyen célra. Egy ével korábban 2 forinttal olcsóbb, a következő évbe meg 2 forinttal drágább volt a képeslap küldözgetés.

Nem kizárt, hogy ezeket a képeket maga Bozsán Péter készítette, szerintem 1992 nyarán. A nyarat a mind az öt képen látható dús növények és fények miatt tippelem. Az 1992-es évet (korábban nem lehetett, később pedig csak 1993-ban) a bal alsó képen már látható fehér Opel Astra miatt mondanám. Ezt a típust ugyanis 1992. március 13-án kezdték gyártani Szentgotthárdon, és lett néhány hónapon belül a magyar utak látványát meghatározó személyautó. Akkor a többség még Trabanttal és Ladákkal járt, de az Opel Inveszta nevű cégnek köszönhetően Szolnokon is hamarosan feltűntek az első ilyen magyar gyártású Astrák. Talán éppen az egyik első parkol a színház mellett.

Amennyiben jó a feltételezésem, akkor az Astra előtt parkoló Trabant Combi a bal felső kép alsó sarkában, a csíkos pólós úr mellett látható sárga Wartburg mögött állt. Azaz a Budapestről Szolnokra érkezett fotós ugyanarról a helyről, csak egy kicsit elmozdítva a kameráját készítette ezt a két képet. Ha jól sejtem, itt még állami tulajdonban lévő Tisza szállóról, amit majd csak 1993-ban vehettek meg a dolgozók. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Tisza szálló nem maradhatott le egy maszek képeslapról sem, hiszen a kilencvenes évek elején is Szolnok elsőszámú hotelje volt, amivel nem igen versenyezhetett a hirtelen eltűnt szovjet turisták miatt már kínlódó Pelikán. De persze az sem zárható ki, hogy a Hotel Tisza azért került fel a Lizzy Card kiadványára is, mert a megelőző évtizedekben legtöbbször képeslap képpé lett szolnoki épület.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tiszai strand 90 éve Szolnoknál

A belvárosi Tisza-híd lábánál, a Zagyva torkolatával szemben működhetett a harmincas évek elején az ezen a képeslapon megőrződött szolnoki strandfürdő. Nemcsak gondozott, "homokos" partja, de kosaras stégje, vendéglője, öltözői, sőt játszótere is volt a bekerített helynek.

Szolnok leghíresebb kéménye

Ha festett is a gyárkéményből felszálló füst Szigeti Henrik felvételén, kétség nem férhet ahhoz, hogy a kép 1914. szeptember 20-a, azaz a Szolnoki Cukorgyár Rt. üzemének beindulása után készült. Szűk száz esztendővel a kémény felrobbantása előtt. Persze ez érdekelte legkevésbé e fotót megőrző képeslap feladóját és címzettjét.

Templomunk a háborúban

Amikor Meszlényi Imre postára adta ezt a szolnoki képeslapot, talán még nem tudta, hogy a második világháború első nagy felvonása éppen véget ért. És úgy tűnik, a legkevésbé sem izgatta, hogy Szolnok legrégebbi épületét ábrázoló fotóval üzenhet haza, hiszen az sokkal fontosabb volt számára, hogy hamarosan hat nap szabadságot kap.

Volt egyszer egy Kádár

A Szapáry utcai szecessziós ház földszintjén működő Kádár cukrászda nagyjából száz esztendővel ezelőtt így nézhetett ki, ahogy Gettler József hírlapelőfizetési irodájának kiadásában megjelent két képeslapon ránk maradt. Egyiken az elárusító tér, másikon a nagyterem látható.