A hatvanas években indult, és a hetvenes évek első felében kicsúcsosodó, majd 1979-1982 környékén befejeződő szolnoki beruházási dömping indokoltságával, egyes elemeivel talán lehet vitatkozni, abban azonban egészen biztos vagyok, hogy ilyen arányú városfejlesztés sem korábban, sem azóta nem valósult meg Szolnokon. Bizonyítani még nem tudom, de feltételezésként akár azt is hozzá merném tenni, hogy hasonló volumenű beruházás és város-átalakítás az országban is csak kevés helyen történhetett. Talán csak Dunaújváros és Tiszaújváros (Leninváros), illetve esetleg Salgótarján és Tatabánya vetekedhet ebből a szempontból Szolnokkal. (A viták elkerülése végett itt gyorsan hozzátéve, hogy még mi jártunk a legjobban.)

Boltok, lakások

Érzelmektől mentesen nézzünk körül a városban, és vegyük sorra, mi minden épült elsősorban 1965 és 1980 között! A gyárberuházásokat – mint amilyen a házgyár építése, a vegyiművek folyamatos fejlesztése, a papírgyár és a cukorgyár bővítése – most ne soroljuk ide. Csak a nem termelő, úgynevezett jóléti beruházásokat vegyük sorra.

Ebben az időszakban épült fel a nagyobb ABC-k közül a Jólét, a Szolnok, a Szövetség, készült el a Domus, a Centrum, a Skála és a piac is. És épültek a szűkebb környezetüket kiszolgáló boltok a városban folyamatosan emelkedő lakótelepeken, mint amilyen a Vosztok, a Várkonyi tér vagy éppen a Mátyás király út környéke, illetve a hetvenes évek végétől a Széchenyi volt. (Igaz, ez utóbbi inkább már egy másik korszak eredménye). Nem volt véletlen ez az iszonyatos tempójú lakásépítés, hiszen a duzzadó ipar vonzása és a környék településeiről történő elvándorlás részben Szolnok lakóinak számát gyarapította. Azt hiszem, soha annyi új lakás nem épült ebben a városban, mint abban a másfél évtizedben. (És tegyük hozzá, a lakásállomány minősége ugrásszerűen fejlődött, elég csak a fürdőszobák számára utalni.) Köztük több száz lakás az 1970-ben – a felszabadulás 25. évfordulójára – és 1971-ben – a Lenin centenáriumra – átadott két 18 emeletesben, illetve az 1975-ben – a 900 éves évfordulón – beköltözhetővé vált 24 emeletesben.

Iskolák, szórakozóhelyek

A lakóházakhoz kapcsolódóan pedig nemcsak boltok és játszóterek épültek – olykor kisebb-nagyobb késéssel, és sokszor komoly társadalmi munkával -, de iskolák és óvodák is. Ebben az időszakban készült el a kereskedelmi, a Pálfy és a később főiskolává tett – ma üresen álló – vízügyi szakközépiskola, akkor feltétlenül modernnek nevezhető épületei. Ugyancsak ennek az időszaknak az eredménye a Béla király úti, a Baross úti és a Tiszaparti kollégium, amelyek mind-mind a város oktatási központ jellegéhez járultak hozzá.

Ahol pedig ennyi a lakó és a diák, ott bizony szórakozóhelyek is kellettek. Lényegében ebben a megidézett másfél évtizedben alakult ki a Tiszaliget – a stranddal, az Aranylakat étteremmel, a sportcsarnokkal és a foci stadionnal -, ahogy ekkor épült fel a Tallinn mozi és az ANKK, leánykori nevén a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ is. És, ha már az akkor új városközpontnak nevezett környéken járunk, nem feledkezhetünk meg a Pelikánról, a pártházról a vízügyi és az olajos székházról sem. No meg, az egykori aluljáróról, ami az ugyancsak monstre beruházásnak számító négyes főút korszerűsítésének részeként készült el (ma éttermek működnek benne).

Biztos, nem soroltam fel mindent, de a sorból semmi esetre sem hagyható ki az 1975-ben átadott vasútállomás. Ez persze már nemcsak jóléti beruházás volt, de a körülötte kialakított tér – a postával, a művelődési házzal, a tízemeletesekkel és az akkor új járművekkel feltöltött buszpályaudvarral – mind ennek a hatalmas léptékű fejlesztésnek az eredménye. Annak a fejlesztésnek, aminek talán az egyik utolsó állomása a mai Szapáry és Kossuth utcák sarkán álló Árkád. Helyére egyébként 23 emeletes toronyházat is terveztek.

400-500 milliárd

Egy bekezdés erejéig vitát nyithatunk arról, hogy mi minden esett áldozatul ennek az elképesztő léptékű beruházásnak. Feltétlenül pusztulnia kellett-e a Steiner-, a Madas- és a Nerfeld-féle házaknak? Szolnok vesztett vagy nyert azokkal az építkezésekkel, amelyek bő három évtizede meghatározzák a város arculatát?

Egy dolgon azonban nem vitatkozhatunk. Az eddig összeszámolt, nagyjából 3-3,5 milliárd akkori forint hihetetlenül nagy összeg. Talán nem túlzás azt mondani, hogy abban a bő másfél évtizedben, mai áron számolva, körülbelül 400-500 milliárd (!) forintot költöttek a városra. Csak viszonyításképpen: a gyaloghíd 1,5 milliárd, a Kossuth tér szűk 1 milliárd, az új főiskola körülbelül 3 milliárd mai forintba került, a város 2011-es éves költségvetése pedig 20 milliárd körül volt. Még, ha a fejlesztés éveire vissza is osztjuk azt a saccolt 400-500 milliárdot, akkor is azt kell feltételeznünk, hogy a hatvanas-hetvenes években Szolnokon a jóléti beruházásokra évente annyit költöttek, mint amennyiből ma a város gazdálkodhat.

Persze ennek a hatalmas pénznek a forrásain is vitatkozhatunk, de akkor tegyük hozzá gyorsan azt is: nagyon jól állhatott lobbi erővel akkoriban Szolnok, ha ezt az irdatlan pénzt ide tudta csábítani. Ha majd egyszer értékeljük ezt a másfél évtizedes fejlesztést, a források felhajtóiról, kijáróiról is véleményt kell mondanunk. Bizony az elődök és az utódok fényében.