Feltehetnénk azt az álnaiv kérdést, hogy vajon a Szolnokon a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben zajló hatalmas beruházások azért történtek, mert közelgett a város első, ismert írásos említésének 900. évfordulója, avagy az akkori értékén is több tízmilliárd forintnyi építkezésnek kellett egy közös „brand”, egy kitűzhető céldátum, egy hivatkozási pont. Az Aba-Novák Agóra Kamaratermében 2023. február 14-én, 17 órakor kezdődő előadásomban az utóbbi mellett fogom letenni a voksomat. Eddigi kutakodásaim alapján ugyanis ki merem jelenteni, hogy elődeink csak gombot (ünnepi alkalmat) kerestek a kabáthoz (a rengeteg beruházáshoz). Szerintem ezt bizonyítja, hogy néhány építkezés – például a Pelikán hotel alapozása – már zajlott, amikor a hetvenes évek elején elkezdtek cikkek megjelenni a 900 éves jubileumról és az arra történő felkészülésről. Nem is beszélve a tervekről, amelyek többsége már a hatvanas években, azaz jóval a jubileum előtt készült. (Például az új belváros vagy a Móra Ferenc úti lakótelep tervei.)
A korszak megélői és ismerői természetesen feltehetnek egy következő – egyáltalán nem álnaiv, sőt inkább logikus – kérdést. A szocializmust építő Magyarországon miért nem a rendszerhez jobban illeszkedő dátum lett a „gomb”, a hatalmas beruházások közös „brand?-je” A felvetésre többféle magyarázatot is fogok adni a szolnoki Tourinform által szervezett, Szolnok múltja képekben sorozat tizenegyedik, a „900 éves új város – szolnoki fejlesztések 1960-1980 között” című, régi képekkel illusztrált előadásomon. A jubileumi beruházásokat teljesen logikus lett volna például 1969-hez kötni, ami ugye Szolnok „felszabadulásának”, illetve a Szolnokon 134 napig tartó Tanácsköztársaságnak a fél évszázados évfordulója lett volna. Csakhogy addigra szinte még semmi sem készült el, legfeljebb az „új” Tisza-hidat, a pártházat, a Kossuth tér lakóházait, esetleg a színház új homlokzatát lehetett volna mutogatni. Azaz, szerintem az 1975-ös dátum mellett a látványos beruházások csúszása is szólt, amiket előbb ugye meg kellett tervezni, elő kellett készíteni (például a 4-es főút rekonstrukciójával), sőt sok esetben a szükséges technológiát is telepíteni kellett (például a tömeges lakásépítéshez).
Más városok példáival párhuzamba állítva a „Szolnok 900 éves” beruházásokat, egy másik szempontot is megemlítek majd a február 14-ei előadásomban. Nevezetesen azt, hogy a kádári szocializmus jól látható törekvése volt a rendszer „történelmi gyökereinek” feltárása – a mából nézve inkább megteremtése. A deresebb halántékúak még emlékezhetnek az elnyomottakért felkelő Dózsa György már-már „szocialista” hérosszá alakítására, a soha nem létezett, 1848-as hősként beállított Guszev kapitányra, vagy éppen az utólag vörösre színezett alföldi földmunkás mozgalmakra. Ennek a történelem „ábrázolásnak” a része lehetett a 600 éves Gyula, a 650 éves Kecskemét, a 700 éves Győr és a 900 éves Szolnok ünnepségek a hatvanas-hetvenes években.
Előadásomat 1956-tal, az új szolnoki állomás építésének megkezdésével, majd megakadásával fogom kezdeni, és a Nerfeld-palota helyére, a Centrum-sarokra épített Árkád épülettel fogom zárni. Nagyjából negyedszázad, de inkább csak 15-16 év, amikor Szolnok képét alapvetően átalakították. És nem elsősorban valami rosszul értelmezett megalománia vagy a múlt elpusztításának igényével. Visszatérve ajánlóm első bekezdésére: arról fogok beszélni, hogy Szolnoknak égető szüksége volt arra a bizonyos, a hatvanas-hetvenes években készülő kabátra. A háború előtt negyvenezres város lakossága ugyanis nemcsak kicserélődött, de meg is duplázódott erre az időszakra. Márpedig az 1876 után kiépülni kezdett városszerkezet alkalmatlan volt ennyi ember korszerű kiszolgálására, gondoljunk csak a szükséges oktatási intézményekre, az új szemléletű kereskedelmi egységekre (ABC-k) vagy éppen a közlekedés gyökeres átalakulására (pl. a személygépkocsik számának növekedésére). Azaz Szolnoknak nem volt más lehetősége. Jubileumi ünnepségekkel vagy anélkül, de a végül elkészült beruházásokat meg kellett valósítani. A mából nézve azt mondom: szerencséje volt a városnak, hogy mindez koncentráltan, alig másfél évtized alatt megtörtént.
