2025.08.27. (szerda)

Ötvenhat nap után

Ötvenhat nap után

Dátum:

Ötvenhat nap. Ennyi idő telt el az új Tom Hanks film magyarországi és szolnoki premierje között. Miért? Mert csak négyen voltunk kíváncsiak arra, hogy Tom Hanks filmet csinált azért, mert meg akarta csókolni Julia Roberts-et.

Nem először fordult elő, hogy minden újság tele volt egy új film ajánlóival, ám az Szolnokra vagy soha nem érkezett meg, vagy csak hónapok múlva jutott el valamelyik moziba. Emlékszem, a Levelek Júliának című – egyébként közepes – filmmel is így jártunk, és végül DVD-n tudtuk megnézni. Persze, biztos velem van a baj, hiszen, ha a lerúgom-lelövöm-felrobbantom kategóriákra, vagy a képzelet világában játszódó felnőtt mesékre vágynék, akár a hazai premierekkel egyidőben is mehetnék Szolnokon moziba.

A Tom Hanks által részben írt és egyedül rendezett Larry Crowne-t június óta reklámozták a lapok. És ki ne figyelt volna fel egy olyan filmre, amiben a kilencvenes évek legzseniálisabb amerikai, férfi színésze – Hanks – a nyolcvanas évek legszebb színésznőjével – Julia Roberts – jön össze? A rengeteg B-kategóriás mozi, a blődli vígjátékok és az eszement krimik között felüdülést ígért a két óriás kalandja.

Ötvenhat nappal a magyarországi premier után persze már tudom, hogy az ígéretet nem sikerült betartani. A Larry Crowne – ez a Tom Hanks által alakított főszereplő neve – első pár perce ugyan zseniális, Tom Hanks nagyszerűen mutatja meg a munkájáért élő, ám a válságra hivatkozva mégis kirúgott kisembert. Szerethetők a banki ügyintézővel, az ócskásként dolgozó szomszéddal játszott jelenetek. Utána azonban leül a történet, és soha nem arra mozdul, amerre jó lenne. Mintha Tom Hanks csak azért szórakoztatna másfél óráig bennünket, hogy megcsókolhassa Julia Roberts-et. Közben pedig hatalmas lehetőségek között megy el, kezdve az osztálytársak személyes történeteitől, a közgazdaságtan professzoron át, a másik női főszereplő történetéig.

Persze így is örülök, hogy moziban, a Tisza Moziban láthattam a Larry Crowne-t. Ebben a hónapban még megy. Ne hagyják ki! Már csak azért sem, mert gyanítom, a filmek lassú Szolnokra érésének egyik oka lehet, hogy két ilyen sztárra is csak négyen voltunk kíváncsiak az első vetítési napon.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az éhes város

Molnár Ferenc 1902-ben írta meg Az éhes város című regényét. A nemrégiben ismét kiadott könyvet szívesen reklámozzák azzal, hogy a pénzéhes főváros megrajzolt képe, akár mai is születhetne. Azt hiszem, ezt Molnár is kikérné magának.

Volánkönyv

Kevés olyan cég van a városban, amelyik annyira rányomná bélyegét Szolnok arculatára, mint a közösségi közlekedést bonyolító, negyedszázada Jászkun Volán néven ismert, tavaly 60 éves közlekedési vállalat. Ezért is érdekes a 60 év 60 oldalon című kiadvány.

A Hatalom pofonja

Egy vadászaton lelőnek egy hajtót. Kiderül, hogy a puska egy fontos ember kezében volt. Meg az is, hogy mindenkinek megvan a maga érdeke az ügy elsikálására. Azt hittem, a hatalom arroganciája fog felbőszíteni ebben a szlovák-magyar filmben, de igazából a személyes előnyök keresése keserített el.

Múlt századi kalandjaink

A múltunknak is kell a reklám. Azaz múltunk feldolgozására is ráfér a marketing, hogy azok, akiknek tanulniuk kellene belőle, rábukkanjanak a leckékre. Erre kiválóan alkalmas a Szovjetunióba disszidálni akaró egykori diák sztorija. Ez a cégére a 35. Zounuknak, ami aztán letehetetlen.