2025.10.14. (kedd)

Egy építkezés emlékei

Egy építkezés emlékei

Dátum:

Az Aba-Novák Kulturális Központban Szolnok Napján megnyitott A Tiszavirág-híd című fotókiállítást nézegetve nekem úgy tűnik, hogy van ebben a városban néhány - jó értelemben vett - amatőr fotós, akiknek sokszor sikerül jó képeket csinálniuk.

Szeretem nézni az építkezéseket. Amikor azt látni, hogy az emberek alkotnak. Ez számomra annál érdekesebb és szórakoztatóbb, minél nagyobb vagy különlegesebb építményről van szó. Persze azt nem teheti meg az ember, hogy folyamatosan ott áll a munkaterületek mellett, így óhatatlanul lemarad – általában a legjobb – pillanatokról.

Tudom magamról, hogy nem tudok fényképezni. Ennek ellenére mindig nálam van a masinám, mert soha sem lehet tudni, mit érdemes képben feljegyezni. Talán ezért is irigyelem rettenetesen – sőt tisztelem – azokat, akik nemcsak benéznek a lyukba, hanem látnak és láttatnak is azon keresztül. A digitális fényképezők korában azt hihetnénk, hogy mindenki tud fotografálni. De ez nem igaz. Ahogy 15 percre bárki híres lehet, ugyanúgy mindenkivel előfordulhat, hogy jó időben, jó helyen van, és még a masina is úgy sül el, ahogy kell. Ez a szerencse. A nagyközönség előtt is vállalható fényképek készítése viszont az, amikor valaki tudatosan van jó helyen – bár legtöbbször a tudatalattija vezérli -, és néhány pillanat alatt komponál, beállít, alkot, és nem véletlenül, hanem tudatosan születik a jó fotó. Nézegessenek újságokat, netes portálokat, és be fogják látni, hogy ez sokszor az ebből élő profiknak sem sikerül.

Az Aba-Novák Kulturális Központban Szolnok Napján megnyitott A Tiszavirág-híd című fotókiállítást nézegetve viszont nekem úgy tűnik, hogy van ebben a városban néhány – jó értelemben vett – amatőr fotós, akiknek sokszor sikerül jó képet csinálniuk. Például a Tiszavirág híd építkezésének legérdekesebb mozzanatairól. Így a képeiknek köszönhetően láthatunk olyan pillanatokat is, amelyek a legtöbbünknek, minden bizonnyal, kimaradtak az életéből. Például a tartócsövek összeillesztését, vagy a még burkolatlan járófelületet.

A régi képek és a hozzájuk kapcsolódó történetek szerelmeseként tudom, hogy néhány év múlva a Tiszavirág híd születése is a homályba vész majd. Évtizedek múlva pedig alig fog valaki emlékezni arra, hogy miként is született. Így csak reménykedni tudok abban, hogy ennek a mostani kamara kiállításnak az anyagát valakik, valahol megőrzik. Ha pedig pár sort írnak is a képekhez – ami a kiállításon talán azért maradt el, mert még friss az emlék -, akkor talán mégsem lesz igazam.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mellément rendőrösdi

Egy üldözéses jelenet nem attól jó, hogy sokáig tart, mivel minden fegyveres vak és céltévesztő benne. Nagy rajongója vagyok a magyar filmeknek, de valljuk be: a Cop Mortem több sebből vérzik. Ganxta Zolee és Anger Zsolt hiába menti a menthetőt. Lesz miről beszélgetni a Tisza moziban.

Ahol jó szolnokinak lenni

Ha néha kételkednének abban, hogy szolnokinak lenni jó, vagy van mire büszkének lenni a városban, akkor keressék fel a Damjanich Múzeumban végre megújult Szolnoki Képtárat, engedjenek a színek csábításának, és élvezzék azt a gazdagságot, amit a Művésztelepünk teremt.

Benne vagyunk a szerdában

A szerdai gyerekre természetesen büszkék lehetünk a szaporodó nemzetközi díjai miatt, számomra mégis sokkal fontosabb, hogy mutat valamit abból, milyen Magyarország a 2010-es években. Ez éppoly ritkaság a kamerák előtt, mint Thuróczy Szabolcsot ennyire finom és érzékeny filmszerepben látni.

Feminista férfiimádók

A három sárkány szolnoki adaptációjának vannak vitathatatlan erényei és érthetetlen gyengeségei. Ezekkel együtt a második felvonás okán az idei évad legfontosabb darabja. A négy főszereplő nő, Radó, Gombos, Császár, Lugosi pedig ismét nyomatékosítják, hogy Szolnokon színház működik.