2025.12.1. (hétfő)

Izgalmas történetek nyárra

Izgalmas történetek nyárra

Dátum:

Nyáron olyan könyvet kell olvasni, amit bármikor letehetünk anélkül, hogy aztán nehéz lenne újrakezdeni. Nem kell, hogy magvas gondolatokkal traktáljon, csak szórakoztasson, lekössön és kikapcsoljon. Benedek Szabolcs Vérgrófja ezeknek a kívánalmaimnak kiválóan megfelel.

Kis túlzással, akár egy ültő helyünkben is kiolvashatnánk a Szolnokhoz sok szállal kötődő Benedek Szabolcs tavasszal megjelent regényét, mert amolyan legjobb értelemben vett ponyva. Nekem azonban csak az estéim voltak a Vérgrófra, de nem bántam azt a kéthetet, amikor ezzel bő száz évvel ezelőtt játszódó történettel feküdtem.

Elsősorban azért nem, mert az író szórakoztatóan teremti meg a korabeli főváros atmoszféráját. Komolyan mondom, fél oldal elolvasása után, már a XX. század elejének Budapestjén éreztem magam, ahol bármelyik pillanatban felbukkanhatott egy ismerős utca vagy egy, az irodalomtörténet lapjairól megismert híresség. Ebben az értelemben a Vérgróf számomra egy jól megírt időutazás, korabeli útikönyv és irodalmi arcképcsarnok egyszerre.

Másodsorban azért nem bántam, hogy a Vérgróffal jó ideig napi kapcsolatban álltam, mert egyetlen este sem kellett azt éreznem: egy történetben tapicskolok hosszasan. A Vérgróf ugyanis legalább négy párhuzamosan, önállóan is élet- és regényképes sztori, amelyekről eleinte nem is lehet tudni, mi közük egymáshoz. Később viszont olyanok lesznek, hogy folyamatosan furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, mi is történhet az éppen nem olvasott másik szálakon. Emiatt pedig pillanatok alatt kikapcsol az ember agya a napi rutinból, és már ott lohol a rejtélyes bűntényt kutató nyomozó, a még rejtélyesebb gróf, vagy éppen az utcalányok, netán a színházi karriert feladó „szépasszony” nyomában.

Harmadsorban azért örülök, hogy esélyt adtam ennek a regénynek, mert messze nem az bontakozott ki belőle, amit az előzetesek alapján vártam. Szerintem ugyanis a Vérgróf se nem vérben tocsogó krimi – sőt még kriminek sem nevezném -, se nem vámpíros történet. A Vérgróf több izgalmas mese, amiket úgy tállal a szerző, hogy az utolsó oldalakig sem lankad a kíváncsiságunk. Sőt, amikor a végén sem oldja fel az író egyértelműen az általa teremtett titkokat, akkor sem csapjuk falnak a könyvet, hogy be lettünk csapva, hanem csak ülünk, kombinálunk magunkban, és izgatottan várjuk a beígért folytatást. Hátha, abból az sül ki, amit mi gondolunk.

Nyárra, strandra, szabadságra, édes semmittevésre ennél jobb új könyvet hirtelen nem is tudnék ajánlani. Kényeztessék magukat, és induljanak a múlt századi elejének Budapestjére, ahol fura figurák keresztezik egymás útját Benedek Szabolcs jóvoltából!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Duna-parti álom

Ha az itthon is nagy népszerűségnek örvendő La La Land (Kaliforniai álom) egészen az Oscar kapujáig menetelhetett, akkor az elriasztó című Pappa pianak dobogóra kell kerülnie a magyar filmek idei nézettségi versenyén. Nem bánják meg, ha jegyvásárlással Önök is besegítenek.

Klasszikus színház

Egy széles repertoárú színháznak időnként kötelező Csehovot játszania. Egy mára klasszikussá vált rendezőnek pedig jogában áll úgy dönteni, hogy a Cseresznyéskertet hagyományos színházi keretek között állítja színpadra. Szerethető és kötelező a szolnoki előadás.

Kiléptek a fénybe

A szolnoki Black comedy teljesen beszippantott. A két felvonás idejére megszűnt körülöttem a világ. Kikapcsolódtam és szórakoztam. És örültem is, mert az elvitathatatlan főszereplő, Ónodi Gábor mellett az eddig szintén kevésbé reflektorfénybe kerülő Vándor Attila és Sárvári Diána is brillírozhatott.

Maradj otthon mozi: Csoda (lenne) az Alföldön

Egy legenda szerint a Büdösvíz alapjául szolgáló Csoda Lomboson novellához egy Szolnok környéki település szolgált mintául, ahol a hatvanas években olajat kerestek, de termálvizet találtak, amire a szocializmus kereteit áthágva épült sok minden. Bán Frigyes ebből forgatott vígjátékot.