2025.08.27. (szerda)

A Tisza-tó dicsérete

A Tisza-tó dicsérete

Dátum:

Szolnokról egy nyári hétvégére a Balatont vagy a Velencei-tót célba venni, főleg kíváncsi gyerekek társaságában, a környék ismeretének hiányára utal. Bő órányira van tőlünk ugyanis Poroszló, ahol mindent megtalálunk, ami egy tartalmas két naphoz kell.

A Magyarországon idén átadott turisztikai látványosságok közül a legzseniálisabb a Tisza-tavi Ökocentrum Poroszlón. Ha azt mondom, hogy a tiszai élővilágát óriási akváriumokban mutatják be – elsőre kicsit a cápákat felvonultató fővárosi Tropicariumra hajaznak -, akkor sokaknak beugrik, miről beszélek. Aki viszont már járt is ott, az tudja, ugyan az akvárium, a víz alatti élővilág, az egyébként csak tányéron látható halak bemutatása elképesztően jó ötlet, és remek szórakozás, azért ez a hely ennél többet kínál.

A magam részéről a szitakötő sátorban dobtam az első hátast, mert ennyi apró állatot, ilyen közelről még soha nem láttam. És mintha idomítva lennének: nem hagyták ki az ujjunkra szállás lehetőségét. Mindez pedig nem egy zárt épületben, hanem szinte kint a szabadban, sűrű hálók alatt látható.

A másik, ami a csukák, pontyok, keszegek és számomra teljesen ismeretlen, már-már egzotikus halak csodálata mellett viszi a pálmát, az a Tisza-tóra épített tanösvény. A nádasban és a kis szigeteken futó pallóút évek óta léteznek, most azonban már az Ökocentrumból is megközelíthetők kishajóval. Így nyugodtan mondhatjuk, minimum 3-4 órát kell szánni a programra.

Ami után természetesen nem maradhat ki a Tisza-tóban fürdés. Poroszlónál jól kiépített strand található ötven méterre a falu központjától. Ám a fürdésnél szerintem sokkal izgalmasabb kenuba szállni, és evezni. Ha szerencsénk van, pillanatokon belül gyönyörű csendben csobog majd az evezőnk, és miközben a kiskorúak vizidiót gyűjtenek, közel kerül hozzánk a természet. Bakcsók, daruk, gémek, vízicsibék karnyújtásnyira figyelnek minket.

És még csak egy napja vagyunk Poroszlón. Amit természetesen egy jó vacsorával kell megkoronázni. A szívem vérzik a tavaly leégett Öreg Pákász étteremért – üszkös romjai még láthatók a főutcán -, de van méltó örökös. Ne hagyják ki a közelben lévő Kormorán éttermet – hatalmas fa szárazaljáról felismerik -, ahol a helyi szóda és limonádé mellé kiváló ételeket választhatnak.

Ha pedig már gasztronómia. A másnapot érdemes a Sarokház cukrászdában kezdeni, ahol valóban tudnak kávét készíteni, van valami fantázia a süteményeikben, a fagyi kiváló, és az épület is ki lett találva. Remek indítás mielőtt a Csicsman-kikötőben rocsót bérelnénk, és ismét nekivágnánk a nádasokkal szabdalt tónak. Egy dologra azonban figyeljenek! A Tisza-tó nem túl mély, gazdag a növényvilága, a nádasba vágott szűk utak pedig csalogatják az alkalmi hajósokat. A hajómotor viszont nem szereti, ha hínár tekeredik rá, és emiatt túlmelegszik. Bár tegyük hozzá, a hétvége egyik legtöbbet emlegetett élménye lehet, amikor a család a Tisza-tó közepén ringatózik szemerkélő esőben, és bízik benne, hogy vagy újraindul a motor vagy az egy szál evezővel sikerül partra hajtani a hajót a készülődő vihar előtt. Nem mondom, lesz egy kis izomláz a vállban. Ám a rocsózás így is kötelező program, főleg, hogy egy családi, pattogatott kukoricás mozizás árából kijön.

Mivel a Tisza-tó tényleg csak egy órányira van Szolnoktól, a második napi ebéd után sem érdemes azonnal haza indulni. Inkább át kell kelni a folyó másik oldalára, mert a Tiszafürednél található Robin kalandsziget értelmesen fárasztó élményt nyújt a kiskorúaknak. A strand mellől indul a kishajó a szigetre, ahová szülőként sétálójegyet is válthatunk, a srácok minden attrakcióra szóló belépője mellé. Így az idegösszeomlás és a büszkeség között ingadozva figyelhetjük, amint a 10 éves lányunk több méter magas falra mászik, 12 éves fiunk 400 métert suhan az ártéri erdő felett egy kötélen, és legalább egy órán keresztül akasztgatják a fák közé épített pályán a karabinereket.

Ezek után mondjuk, ne csodálkozzunk azon, hogy a hazafelé úton mélységes csend honol az autóban, és legtöbbször magányosan állapíthatjuk meg a kormány mögül, hogy tudunk azonosulni Petőfivel a végtelenek tűnő rónaság szeretetében.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Jászság kincsei megmentve

Mi kapcsolja egymáshoz egy szakács műfogsorát és egy néhai bolgár minisztert? És a Csörsz-árkot meg gróf Apponyi Albertet? Az a nagyjából kétszáz év alatt megjelent, körülbelül száz történet a Jászságból, amiket Bathó Edit gondosan szerkesztve Cicell néni meséi címmel adott közre.

104 éves 3D-s képek

Aki 1911-ben - nem elírás - készült 3D-s fotókat akar látni, az nézze meg a Szolnoki Galéria aktuális kiállítását. Hihetetlen, de létező csoda. Mindezt azért bocsájtom előre, mert minél többeket szeretnék rávenni a Fekete-Körös völgyéről szóló tárlat megtekintésére.

Nem vagyunk egyedül

"A bicikliket nekitámasztottuk a délutánnak..." Hát nem gyönyörű? Jenei Gyula Az időben rend van című, az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetében olvasható. Ami olyan, mint egy kapu, mögötte egy világgal, amit meg akarok ismerni. Mert kiderül, nem vagyunk egyedül.

Nyolc csillag

Mélyen meghajolok A Négyszögletű Kerek Erdő valamennyi alkotója előtt. A darabban játszó nyolc színészt pedig szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Ugyanis tudnak táncolni, énekelni és szívvel, alázattal játszani.