2025.08.27. (szerda)

Szolnoki házak (12.): Cukorgyári bérház

Szolnoki házak (12.): Cukorgyári bérház

Dátum:

Legalább annyira meglepődnék, ha előbukkanna a Kossuth utca 12. szám alatti ház eredeti homlokzatszínén, mintha hirtelen tucat számra kerülnének elő fotók az épület elmúlt évtizedeiről. Ha a házszám alapján nem ugrik be, a hatvanasról van szó.

Szolnok egyik legszebb és kicsit különleges bérháza. Bár nagyjából egyidős a Táncsics utcában, a városháza mögött álló bérpalotával, kevés hasonlóságot mutat vele. Míg ez utóbbi inkább az első világháború előtt épült Gorove és Szapáry utcai, klasszicizáló épületekkel rokon, addig a Szigligeti utca sarkán álló inkább a fővárosban, a parlament környékén, a tízes évek végétől építeni kezdett bérházakkal és irodaházakkal mutat hasonlóságot.

Ez a háromemeletes ház a szolnokiak – mondjuk a húszon fölüliek – többségében hatvanasként él, ami a földszintjén 1951-ben megnyitott csemege bolt korabeli nevére utal.

Csak a fiatalabbak és a blogszolnokot frissen felfedezők kedvéért! Az a bolt azért kapta a keresztségben a hatvanas elnevezést, mert 1951-ben Rákosi Mátyás – a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára, azaz a magyar Sztálin – hatvanadik születésnapjára nyitották meg. Ha mondjuk, két évvel korábban jut valakinek eszébe, hogy ily módon kellene nevet keresni a város legjobban ellátott boltjának, akkor lehet, hogy ma hetvenesként emlegetnénk, mert akkoriban meg Sztálin kerek születésnapját ünnepelte az ország. A bolt így lett hatvanas, amit szerintem akkor mos majd le magáról, ha az az utolsó szolnoki is meghalt, akinek még így emlegették ezt a valamikor szebb napokat látott csemegét. (Tehát, talán soha.)

Ugyancsak ide kívánkozik, hogy természetesen, nem véletlenül jelölték ki éppen itt a hatvanast. Ez volt ugyanis legközelebb a korabeli hatalmi központokhoz, azaz az utca túloldalán lévő megyei pártbizottsághoz, a megyei illetve a városi tanács épületéhez. És ez a járási hivatal és a munkásőrség révén a hatvanas években még inkább igaz volt.

Ennek ellenére egészen meglepő, hogy az épületről alig maradt fenn korabeli ábrázolás. Minden bizonnyal azért, mert a képeslapkészítők és az amatőr fotósok szempontjából sem a legjobb helyen áll. Csak olyan képeken tűnik fel, amelyek a Kossuth tér a keleti végét mutatják. A Kossuth utca fotóit viszont, szinte kivétel nélkül, éppen erről az oldalról készítették, vagy ha nem, akkor a megyeháza és a kaszinó épületénél nem fotóztak távolabbra. (Ha valakinek vannak korabeli képei, kérem, ossza meg velem! Minden elképzelhető helyet átnézte, de csak egyetlen egyet találtam.)

A korabeli képek tucat számra való előkerülésénél csak az lenne nagyobb csoda, ha végre eredeti színében láthatnánk ezt a házat. Ha jobban megnézik, látható, hogy az emeleti szinteket viszonylag nagyméretű kőlapok – szerintem a mészkőnek valamelyik keményebb változata – borítják. Olyan anyag, amely az elmúlt évtizedekben nagyon jól magába szívta a ház előtt hömpölygő forgalom kormát.

Persze, nem csak ez hagyott látható nyomokat az L alaprajzú, gangos bérház homlokzatán. Az ablakok nem egyformák, szerintem eredeti nyílászáró nincs már a helyén. Ennél egy fokkal látványosabbak a falra, kívülre szerelt gázkonvektor-szellőzők fekete rácsai. Ami pedig egészen durva, az a homlokzaton futó sárga gázcsövek. Sajnos nem tudom, ki a ház eredeti tervezője, de örököseinek minimum a szerzői jogok megsértése miatt kellene perelnie azt a sok zsenit, akik így oldották meg a gáz bevezetését.

A ház különlegességét azonban nem is csak az építészeti megoldások és a Hatvanas legendárium adja, hanem az eredeti építtető. Számomra is csak nemrégiben derült ki, hogy ezt a bérházat eredetileg a Szolnoki Cukorgyár építtette a harmincas években. Az akkori trendeknek megfelelően azért, hogy a gyár magasabb beosztású tisztviselőinek, a fizetési osztályukhoz méltó otthonokat biztosítson. Azaz a magasabb beosztáshoz nagyobb és első emeleti, az alacsonyabbakhoz pedig kisebb és fentebb lévő lakás dukált. Míg az előbbiek több szobásak, cselédszobásak és fürdőszobásak is lehettek, az utóbbiak között egy-két helyiséges, közös wc-s is akadt talán. Míg nem 1948-ban ezt a házat is államosították, hogy aztán a helyi Ingatlankezelő Vállalat gondozásában ?egyen? bérlakások legyenek benne. (Kíváncsi lennék, mennyire szabták át a lakások alaprajzát az eredeti tervekhez képest.) Ha jól tudom, ma harminc otthon van az épületben, plusz a földszinten a COOP ABC és egy cipőbolt, illetve az udvaron az élelmiszerbolthoz kapcsolódó raktár.

Ha a Kossuth tér felől nézik ez épületet, a tömb levágott sarkán egy két emelet magas, vas rudat látnak. Ez mikor került ide? Illetve, ez valami jelkép vagy inkább zászlórúd?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Távközlés a múltból

Távirat, kroszbár, szalagos magnó. A múlt eltűnt darabjai. Amelyek olykor azért még feltűnnek régi filmekben, így néha meg kell magyarázni, hogy mire is voltak jó ezek. Lehet, hogy két évtized múlva az sms, az MP3 és a pendrive is erre a sorsra jut?

Dübörgött a kampány

Harminc évvel ezelőtt Szolnokon is dübörgött az első, szabad, országgyűlési választás kampánya. A város akkor két képviselői körzethez tartozott, amelyekben húsz jelölt versengett a demokráciát tanuló választók bizalmáért. A mellékelt, nem túl jó minőségű fotók akkor készültek.

Nyár’12: Szolnoki házak (7.): A lerombolt Madas-ház

A hatvanas évek második fele után születtek nem emlékezhetnek a Baross úton épült, de már a Beloiannisz úton lerombolt Madas-házra. A 33-as boltról készült fotók és a Hófehérke gyerekruházati üzlet miatt azonban a kollektív emlékezet része az épület, amelynek a helyén ma négysávos út halad.

Szolnok 900 (5.): Egymilliós emlék és más turpisságok

Egy 1945-ben megjelent bankjegyre került bélyegzők árulják el, hogy 1975. március 15-16-án nemcsak az éremgyűjtők vándorgyűlése volt városban, de akkor rendezték a III. Szolnoki Numizmatikai Kiállítást is. De a 900 éves évforduló kapcsán felbukkant két érdekes porcelán "töredék" is.