Szombaton este húsz-huszonöt ember társaságában használtam a Tisza Szálló gyógyfürdőjének szolgáltatásait. Ami, ha az elmúlt másfél évtized hétvégéire gondolok, akkor elég szerény szám, bár szó se róla, itt jobba a kevesebb. Igaz, az évről évre emelkedő belépő – most 1800 forint egy felnőtt jegy – áráért, már valami pluszszolgáltatást, vagy némi fejlesztést is várna az ember. Főleg, ha mondjuk a Tiszaligeti Strand áraira gondolok, vagy arra, hogy valamikor a mozijegy alternatívája volt az itteni fürdőbelépő.
Ültem a langyosabb körmedencében, és próbáltam felmérni, hogy az elmúlt bő évben, milyen, a vendég számára is érzékelhető változás történt. Feltétlenül ki kell emelni, hogy a vízből eltűntek az úszkáló algadarabok, így mind a két medence már-már kristálytisztának tűnik. Dicséretes, bár nekem az az érzésem, hogy ennek a víz hőmérséklete esett áldozatul. A körmedence például kifejezetten hűvös, a hátsó szögletes pedig már messze nem az a forró, mint amire emlékszem.
Szóval, ültem és mérlegeltem, mi változott. A ruhatárból például eltűnt a ruhatáros, így mindenki maga teszi be a holmiját. És bízhat benne, hogy aki 1800 forintért bejön ide relaxálni, az talán nem turkál más zsebeiben. Avagy igénybe veheti az egyetlen, feltűnő szolgáltatást, a zárható vasszekrényeket a mérleges előtérben. Ahol persze szembeötlő egy másik fejlesztés: viszonylag új a két kézi hajszárító.
A férfizuhanyzó ajtaja eltűnt, helyette szalagfüggönyön kell átbújni. A hideg csobbanó mellett már csak négy ágy van, bár a szombat esti forgalomhoz ez is éppen elegendő volt. A műanyag padok a régiek, az egyre inkább lejtős polcok sem változtak, és ahogy elnézem festésre és burkolásra se költhettek mostanában túl sokat. De ne legyek igazságtalan! Új a falióra a kupolateremben.
Ültem, nézelődtem, és először bosszankodtam, hogy már hányszor és micsoda fejlesztési ígéretek hangzottak el a szállóval és a fürdővel kapcsolatban. Legutóbb például bő két éve, amikor kínai tulajdonba került az egész.
Aztán egy továbbra is kellemes gőz és jéghideg csobbanás után, kicsit kitisztult fejjel is elkezdtem mérlegelni.
Ha mondjuk, én lennék a szálló és a fürdő tulajdonosa, vajon költenék-e egyetlen fillért is egy minimum tízéves megtérülésű felújításra, miközben tőlem alig szám méterre egy modern fürdő és gyógyhotel felépítését tervezik? Még akkor is nagyon elgondolkodnék a pénzem elköltésén, ha mondjuk, feleslegeim lennének. Mert lehet, hogy a Dami helyére tervezett beruházás évek óta csak álom, és lehet, hogy évekig az is marad. Ugyanakkor azon se csodálkozhatnék, ha holnap kiderülne, hogy még idén elkezdődik a beruházás.
Egyik szemem sírt, a másik meg megértő volt szombaton este a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Lehet, már azt is eredménynek kell elkönyvelni, hogy egyáltalán még kinyit a fürdő? És akinek ennyi pénzért nem tetszik, hát keressen máshol szórakozást?
