2025.08.27. (szerda)

Játsszunk együtt!

Játsszunk együtt!

Dátum:

A szolnoki Shakespeare Összes Röviden egyrészt tökéletes kikapcsolódás, másrészt jó alkalom arra, hogy a jövő színházi nézőit megfertőzze. Mert szobaszínházi körülmények között sok mindent megmutat a színjátszás lehetőségeiből, miközben nemcsak nézők, de játszótársak is vagyunk.

Bevallom, féltem kicsit, hogy a szolnoki S. Ö. R. a lassan negyedszázados Kálloy Molnár Péter, Kálid Artúr és Gáspár András által játszott előadás reprodukciója lesz. Mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy ebből a látszólagos rögtönzés-özönből, miként lehet egyedit, pláne helyit varázsolni. Pontosabban fogalmazva: meghaladható-e az a klasszikus, amire a kilencvenes évek elején, amikor a szolnoki HEMO színpadán játszották, nem lehetett beférni. És ami azóta is fut a fővárosban, ráadásul éppen tavaly ilyenkor jelent meg DVD-n.

Nyugodt szívvel ki merem jelenteni: Molnár László rendezőnek és a három, szerepében lubickoló színésznek – Harna Péter, Ónodi Gábor és Mészáros István – köszönhetően, ez minden képzeletet felülmúló módon sikerült.

A szolnoki előadásban, hála az égnek, nem jelenik meg a szerepét nem tudó, az előadást megúszni akaró színész figurája. Viszont helyi poénnal nyit, miszerint ők hárman csak azért próbálnak minden Shakespeare művet egy este eljátszani, mert nem fértek bele a Cabaret című darabba. (Ha így volt, ha nem, nézőként így jártunk jól.) Ugyancsak nincs túlpörögve az a szál, hogy egyetlen előadásba kell belegyömöszölni az angol klasszikus minden írását. Molnár rendezésében inkább olyan az egész, mintha fejünkre esett volna a Shakespeare Összes díszkiadása, és a lapjait valami bolond szél elkezdte fújkálni, a színészek meg próbálják összekapkodni az oldalakat. Esküszöm, sokkal kellemesebb és kevésbé izzadságszagú így a játék.

A Shakespeare Összes Röviden látszólag a három színész felhőtlen játéka, csupa rögtönzése. A valóságban azonban a szolnoki előadásban nemcsak hárman játszanak. Aktív szereplő a súgó – akit be is mutatnak -, nem éppen a hiányos szövegtudás miatt, a világosító – Béla -, akit nem látunk, de hallunk, és lényegében az egész közönség. Ez az előadás ugyanis akkor működik jól, ha a nézőtéren ülők is mernek bekiabálni, felszólításra mozogni vagy éppen az ölükbe pattanó színészeket elviselni. Sőt, lesznek olyanok is, akikre ennél egy kicsit több feladat vár. Azaz a nézők is aktív részesei ennek az egyébként jól felépített és megrendezett játéknak.

Nem tudom, ki találta ki, hogy éppen ez a trió játssza el a S. Ö. R.-t Szolnokon, de a kezét csókolom az ötletért. Az előadást látva, már nem is tudom elképzelni, hogy mások is lehettek volna a szereplők. Akik nem olcsó humorbonbonokat hajigálnak, nem mennek le alpáriba egy kis röhögtetésért, hanem a színész megnevezéshez méltóan hoznak ki mindent a szerepeikről. Sőt, még megrendítő pillanatokat is képesek a könnyeztető nevetés közé varázsolni. Például, amikor Mészáros István, azaz Pulcher, a Velencei kalmár monológjából mond el egy részletet.

Belátom: a félelmem alaptalan volt. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy a Shakespeare Összes Röviden című darabról bennem élő, klasszikus kifejezéssel illetett adaptáció is módosult. Pontosabban felülíródott. Igaz, ez a felülírás még nem fejeződött be. Ugyanis azt gondolom, hogy kétszer nem látható ugyanaz a szolnoki S. Ö. R. Így néhányszor még be kell ülnöm a Szín-Mű-Hely nézőterére.

(A fotók a színház honlapjáról származnak.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Életközepi Kálmán

Filmet természetesen bármiről, bárhol és miként a magyar valóság mutatja, bármennyi pénzből is lehet csinálni. A jó filmhez ezeknél azonban jóval több kell, és Hajdu Szabolcs immár másodjára bizonyítja, hogy kevésből, kis helyen is tud remekelni. Most például életközepi válságról.

Pogácsásék itt élnek

Két dolgot egészen biztosan tudok. Egy: Fehér Bélát olvasni kell. Kettő: A rendszerváltás regénye még nem született meg - lehet, nem is fog -, viszont a rendszerváltás környékének Magyarországát megmutató könyvek sorába el kell helyezni az Alszik a doki Betlehemben című kötetet.

Halálos helyezkedés

Lehet-e történelmi eseményekből viccet csinálni? Ezekben a viccekben kifigurázhatók-e egy kor valós figurái? Hol a határ a fikció és a valóság között? Más népek történelméből kinek van joga fekete abszurdot forgatni? Lehet ezeken vacillálni, vagy sírva röhögni a Sztálin halála című filmen.

Elszalasztott Oscar és remény

Ha rossz kedvbe akarnak süllyedni, csak akkor nézzék meg a Larry című új magyar filmet, mert olyan maflást ad a valóság, hogy nincs az a vakhitű troll, aki hasonlóra lenne képes. Bernáth Szilárd filmje lenne a magyar Oscar-jelölt, ha bármit is számítana még itt a minőség és a hitelesség.