2025.08.27. (szerda)

Svéd-magyar Forest

Svéd-magyar Forest

Dátum:

Akik olvasták Jonas Jonasson első regényét, amely a frappáns A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt címet viseli, azok számára nem lehet kérdéses, hogy az azonos című svéd filmet is megnézik. De másnak is ajánlom a Tisza moziban esténként futó, részben magyar filmet.

Mondhatom, hogy egy tanítványom ajánlotta a figyelmembe vagy két évvel ezelőtt Jonasson regényét. Amit aztán a szó szoros értelmében nem tudtam letenni, és eszméletlenül jókat röhögtem rajta. Pedig az egykori svéd újságíró első regénye, amit a hírek szerint mára több mint 10 millió példányban adtak el világszerte, semmi különösről nem szól, mint egy kicsit egyszerű idős ember, és szellemileg sokban rá hasonlító barátai utazásáról, meneküléséről. Miközben persze kiderül, hogy ez az éppen 100 éves svéd bácsi egyszerűségének köszönhetően a XX. század szinte minden jelentős eseményénél ott volt, szinte valamennyi, a világtörténelmet formáló politikust személyesen is ismert.

A sztori és így a film is olyan, mintha a svéd Forest Gump története elevenedne meg, csak kevésbé szívszorító módon. Abszurd, olykor feketehumorba hajló, néhol banális, de kifejezetten szórakoztató. És ami igazán erénye, hogy szerintem a film alapjául szolgáló regény olvasása nélkül is érthető a sztori és a rengeteg mellékszál.

Persze a regény ismeretében könnyebb lehet a történetet követni, köszönhetően annak, hogy a forgatókönyvíró és a rendező sem akarta az eredeti regény címe alatt a saját agyszüleményét előadni. Didaktikusan követték az eredeti sztorit, a mellékszálakat a kellő helyen beleszőtték, és csupán egy nagyobb csokrot hagytak el belőlük, hogy azért élvezhető hosszúságú filmet készítsenek. Meghagyva az önmagukra nézve sem túl hízelgő öniróniát. Azt hiszem, a svédek tudnak magukon röhögni, és egyáltalán nem zavarja őket, ha ehhez mások is csatlakoznak.

A százéves ember szórakoztató történetének van két további, magyar vonatkozású erénye. Az egyik a szinkron. Kiváló magyar színészek kölcsönzik a hangjukat a svéd szereplőknek: Rudolf Péter, Csuja Imre, Liptai Claudia.

A másik, hogy eredetileg egy svéd filmre indultam, de nagyjából a felénél kiderült, hogy ehhez a filmhez elég sok közünk van nekünk, magyaroknak. Ez először a Gulagon játszódó jelenetnél lett gyanús – Sztálin jóvoltából Einstein testvérével kötött ott ki a főhős -, aminek a díszletei kísértetiesen hasonlítottak a fóti filmgyár területén álló, eredetileg a Sorstalanságnál használt lágerre. Aztán feltűnt a budavári palota, sőt szerintem az Operaház környéke, a budaörsi reptér, sőt a háttérben a Parlament is. A stáblistából pedig egészen egyértelművé vált, hogy ennek a svéd filmnek a jelentős részét a magyar filmipar remek szakembereinek a közreműködésével forgatták.

Jonas Jonasson, aki amióta sikeres író, saját, svéd szigetén veri a klaviatúrát, azóta egy újabb regénnyel is előrukkolt. A címe ennek sem lett egyszerűbb – Az analfabéta, aki tudott számolni -, és az alapötlet sem sokban különbözik a százéves ember történetétől, ráadásul a főszereplők is ugyanúgy bóklásznak a XX. század történelmében. És gyanítom, egy-két éven belül ebből is készül majd egy vígjáték. Mert lehet, hogy egy kis ország filmiparának világsikeréhez a világban bárhol eladható regény kell.

(A filémet június 11-ig este 6-kor vetítik a Tisza moziban)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egyfajta szembenézés

Szolnokon már elhallgattak a fegyverek, amikor Radnóti Miklós még Abda felé tartott, ahol valószínűleg magyar katonák meggyilkolták. A tömegsírból előkerült (?) füzetének néhány "fémlapja" Szolnokon is látható. Ács Dániel Nem tudhatod című könyvében nemcsak a gyilkosok nyomába ered.

Máshol végzetteknek is érdekes

A Verseghy Gimnázium 185 évéről szóló kamara-kiállítás azok számára is érdekes lehet, akik nem ebben a suliban tisztelik alma materüket. A Verseghy ugyanis fontos helyet foglal el Szolnok város- és kultúrtörténetében. Emiatt persze többet is érdemelne.

Hol a régi szerelem?

Talán bérletet se kellett volna venni. Vagy el se menni, esetleg felállni, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. Netán egy sort se írni róla. És mindezzel cserbenhagyni a színházamat. Mert történjen bármi is, a Szolnoki Szigligeti Színház az enyém is. Mint a kedvenc focicsapat. Elengedhetetlen.

Családi összejövetel után

A nyitójelenet elcsépelt. A játékidő jelentős részében egy autóban egymás mellett ülő és beszélgető főszereplők filmezése nem túl izgalmas. A végkifejlet sejthető, mégis sántít. A két főhőstől is többet vártam, amiért a mellékszereplők sem kárpótolnak. Szóval több sebből vérzik a Most van most.