A legismertebb, de egyben talán a legszebb és a legjobb állapotban megmaradt kapufélfák a Magyar utca elején, a romantikus külsejű régi ház mellett találhatók. Hanyagul akár azt is gondolhatja az arra járó, hogy viszonylag új kapuról lehet itt szó, amely az Árkád hátsó frontját hivatott elválasztani az utcától. A régi szolnokiak vagy a város múltja iránt érdeklődők viszont pontosan tudják, hogy az egyébként példaértékű állapotban lévő kapufélfák olyan épülethez tartoztak, amely lassan négy évtizede tűnt el a térképről.
A két, terméskővel borított oszlopot megnézve, egyértelmű utalást találunk arra, hogy az egykori sörgyár és a későbbi palackozó üzem kapujával van dolgunk. A díszítésül használt, 25 literes hordók elemein még egy 1961-es felirat is látható, amiből arra következtethetünk, hogy bő fél évszázada itt még folyékony kenyér készült. A Szolnok múltját nálam alaposabban ismerők biztos, magyarázatot tudnak adni a KSM feliratra is, illetve az üzem eltűnésének időpontját is meg tudják adni.
A magam részéről ez utóbbit a hetvenes évek második felére tenném. Nagyjából akkorra, amikor elkezdték építeni a mai Árkádot. Persze nem kizárva annak a lehetőségét sem, hogy esetleg kicsit korábban, már a Nerfeld-palota 1969-es tűzesete után, vagy a Sztár áruház 1974-es átadásával egyidejűleg számolták fel az üzemet. Amiből csak ez a két, lényegében funkcióját vesztett kapufélfa maradt. Amelyeket valakik, valamiért legalább negyven éve gondosan karbantartanak. És talán egyszer valami tábla is kerül rájuk, hogy emlékeztessen azokra az időkre, amikor még a sör és az üdítő helyben készült, itt palackozták, és nemcsak ide szállították.
Szépség és állapot tekintetében nálam a második helyezett a Tószegi út és a Mártírok út kereszteződésénél, az utak háromszögében közrefogott bolt mögött található két kapuoszlop. Formájuk révén úgy állnak ott, mintha valami ókori vagy középkori emlékei lennének a városnak, holott nem hinném, hogy a múlt századnál régebben keletkeztek volna. Néhány hónappal ezelőtt az egyik közösségi felületen olvastam valami utalást az oszlopok egykori funkciójára, amire sajnos nem sikerült ismét rábukkannom.
A két oszlop közötti aszfaltcsík alapján azonban azt gondolom, hogy a kapun a belváros felől lehetett bejutni egy olyan telekre, amely a papírgyár felé nyúlt el. Nem tartom tehát kizártnak, hogy a Tószegi úti kereszteződés átépítése tüntette el azt a telket, amire a kapu bevezetett. Arról viszont sejtelmem sincs, hogy a telek, a rajta lévő épület és a kerítés eltűnése ellenére miért maradhatott fenn ez a két oszlop. Nem hinném, hogy a szépség, vagy a múlt iránti tisztelet okán, talán inkább a „majd jó lesz még valamire” mentalitásunk miatt.
Ezzel tudom magyarázni az egykori Szív utca 3. szám alatt álló épület kapujából megmarad torzó túlélését is. Sok funkciója persze már ennek sincs, hiszen az SZTK sarkánál lévő telek szabadon átjárható, azt se lehet pontosan tudni, hol a széle. A kiskaput és a nagykaput is kijelölő három kapufán az íveltségen kívül, sok díszt nem fedezhetünk fel. Holott a ház, aminek egykor az udvarát elválasztotta az utcától, szép épület lehetett fénykorában. Pusztulása pedig épp olyan rejtély, mint a szomszédos, Jászkürt utca 2. szám alatti, szép bérház túlélése. Ha ez megmaradhatott, a másik miért nem.
Az ugye világos, hogy a hatvanas évek végén úgy tervezték, hogy a négyes főút kiszélesítése és a régi Baross utcai házak eltüntetése után, a mai bank, a mellette lévő telek, illetve a Szív utca másik oldalán álló két bérház helyére ugyanolyan toronyházak épülnek, mint a Vízügyi és a Kőolajos székház az Ady és a Szapáry sarkán. Csakhogy a terven kívül ebből nem lett semmi. Így a Jászkürt utca 2. szám alatti házhoz hasonlóan a Szív utca 3. is megmenekült először, ám valamilyen oknál fogva, a nyolcvanas években mégis elpusztították. Hogy három évtizeddel a likvidálása után már – vagy még mindig – csak a kapu három magányos oszlopa emlékeztessen a múltra.
