Fantázia és merészség kellett ahhoz, hogy valaki Szolnok egyik legrondább épületének, meglehetősen csúf és elhanyagolt földszintjén merjen minden tekintetben minőségi borboltot nyitni. Persze vitathatatlan, hogy a megújulásra képtelen Árkád negatívumaival egy fontos pozitívum áll szemben. Mégpedig az elhelyezkedése. Hiszen hiába van az Árkád helyrajzilag a Kossuth utcában, az épületnek ez az oldala már a Szapáry út, annak is az eleje. Tehát a Borháló megnyitói úgy gondolkodhattak, hogy Szolnok központjában, az egykori és reménybeli korzó kapujában érdemes lehet olyan üzletet nyitni, ahol nem szimplán alkoholt árulnak, hanem annál jóval többet.
A Borhálóba annak is érdemes legalább egyszer betérni, aki egyébként nem akar bort vásárolni. Már csak a kialakítása miatt is. Néhány antikolt gerenda, köztük csupasz téglafallal a legsivárabb belső teret is képesek feldobni. A raklapokból összerakott középső pult, a szalmával megágyazott rekeszek, a krétázható fekete táblák, a prés, a boroshordó, a régi szódásüvegek mind-mind hozzátesznek valamit a térhez. Ráadásul egyikből sincs sok, így nincs műparasztkodás, meg hátba veregetős poénkodás, csak egy kedves bolt, ahol nézelődni is érdemes.
Sznob borszakértőknek persze nem ajánlható az üzlet. Itt ugyanis nem található meg Magyarország teljes borkínálata, nincs például Bock és Gere. Nincsenek továbbá túlárazott csúcsborok, vagy annak beállított divatlőrék. Saját nem szakértő véleményem szerint, a Borháló szolnoki üzletében – mert, mint kiderült, egy országos hálózat 45., franchise rendszerben működő boltjáról van szó – nagyon jól belőtték a kínálatot a városhoz. Vannak drágább borok, kiemelkedő minőségek, ám többségében megfizethető kategóriájú és vállalható pincészetek – tehát látott szőlőt a bor, és borászt a nedű – termékeit kínálják. Megfelelően széles skálán, szinte valamennyi borvidékről. Ráadásul itt a műanyag palack nem a tablettás vagy kannás bor szinonimája, hanem a praktikumé. Nem kell a dizájnt megfizetni, ha csak jó bort akarunk.
Amihez igény esetén némi magyarázat, és mögötte diszkréten felsejlő szakértelem is jár. Nem orrunkat pohárba dugdosó, Bödőcs Tibor karikírozta mellébeszélős szakértelem, hanem olyan, ami a jó kereskedőre jellemző. Partnerként magyaráz, rávezetni akar a tudásra, mert így lehet kínálni és eladni. Az az érzésem, hogy heti egy-két palack megvásárlása után, akár értő borfogyasztó is válhat a Borhálóban vásárlóból.
És kiváló reklámhordozó is. Az üzlet nevére visszautaló borháló ugyanis valóban létezik, és kérésre – ajánlásra – abba csomagolják a bort. Ráadásul úgy, hogy az erős háló, a megfelelő helyen történő elkötés után nemcsak kézben, de akár vállon is szállíthatóvá teszi a megvásárolt bort. Ami meglepően kényelmes módja a bor egyszemélyes és mértéktartó mennyiségű szállításának. A magam részről csak javasolni tudom, hogy Szolnokért, a Szapáry útért és a jó közérzetükért is engedjék magukat behálózni a város új borszaküzletében.
