2025.08.27. (szerda)

Új évi Tisza trió

Új évi Tisza trió

Dátum:

Az év első három estéjét a Tisza moziban töltöttem, és azt hiszem, már láttam az év egyik legjobb és legfontosabb filmjét, valamint példát arra, hogy jó sztoriból az olaszok is képesek vacak mozit forgatni, illetve az öregedő Hugh Grant sem veszett fejszenyele.

Remélem, egy ideig még látható lesz a Tisza moziban a Büszkeség és bányászélet című angol film, amit sajnos a magyar sajtó vígjátékként aposztrofál, holott messze nem az. Maximum egy olyan önironikus, valós eseményeken alapuló film – filmdráma? -, amiben az angolok képesek a közelmúltjuk fájó sebeire fanyar humorral reagálni. Kétségem nincs afelől, hogy az idei év egyik legjobb és legfontosabb filmje, egyben a legkiválóbb magyar címet kapott alkotása is. Természetesen Bill Nighy – Igazából szerelem, Időről időre – ismét zseniális, de egy pillanatra sem mondanám főszereplőnek, vagy a legjobbnak. A bányászfeleségek illetve a Melegek és Leszbikusok a Sztrájkoló Bányászokért szervezet fiataljai is feledhetetlen alakítást nyújtanak.

Csütörtökig még biztosan megnézhetik a Tisza moziban. Márpedig, ha az elfogadásról, az összefogásról, és a valódi civil kurázsiról szeretnének példát látni, akkor ne hagyják ki. Ráadásul hiába játszódik a történet a nyolcvanas évek közepén, Nagy-Britanniában, nem egy olyan pillanata van a filmnek, amire azt mondhatjuk: ma, itt is volna mit tanulnunk. Attól pedig nem kell félni, hogy egy-egy magyar vagy amerikai film stílusában nyomnák az arcunkba a melegeket. A Büszkeség és bányászélet végig olyan kimért, elegáns és fanyar, mint amilyennek Bill Nighyt bármelyik filmje alapján felsejlik bennünk. Miközben úgy van megfilmesítve a megtörtént eset – amire és következményeire a mai napig büszkék lehetnek a britek -, hogy közben a fősodorhoz illeszkedő mellékszálak nagyon sok mindent elmesélnek a korabeli Egyesült Királyságról.

Mindehhez képest, tulajdonképpen katasztrofális élmény a Zűrös olasz esküvő című alkotás, amit kizárólag a magyar főszereplőnő, Osvárt Andrea – Megdönteni Hajnal Tímeát – miatt néztünk meg. De sajnos nincs mit szépíteni: Osvárt Andrea színészi képességei csak egy fadarabéhoz mérhetőek. Amin az sem segít, hogy a többi szereplőről sem mondhatnánk, hogy sokat megvillantanak a színészmesterségből. Holott alapvetően jó történetről, rengeteg remek mellékszállal, karakterrel, és nem kevés társadalomkritikával megírt forgatókönyvről lehetett szó eredetileg. De hát úgy tűnik, nemcsak magyar betegség a rendezők bénázása, miközben fergeteges film és így egy remek este is kikerülhetett volna a kezeik közül.

Persze, lehet, hogy az elvárásaimmal van a baj. Mert például a Hugh Grant főszereplésével futó Hogyan írjunk szerelmet című amerikai, romantikus vígjátéktól nem vártam semmi különöset, ám azt sikerült felülmúlnia. Talán mert a forgatókönyvírásról, meg a filmkészítésről valóban úgy gondolkodnak az amerikai filmgyártás iparosai, ahogy az itt megjelenik. Kell lennie valaminek a történet mögött. Még akkor is, ha nem Oscar-díjas alkotásról van szó. Hanem csak egy olyan szórakoztató filmről, ami úgy is működik, hogy nem alpári, és a vígjátékot nem a primitív poénok durrogtatása mentén képzeli el. Nem vagyok biztos benne, hogy pár hónap múlva a film minden részletére emlékezni fogok, de egy pillanatig sem bánom, hogy láttam. Tulajdonképpen remek, újévi családi mozi volt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Rólunk rajzolt doku

Kinyíltak a határok, de sokunknak üres volt a pénztárcája. A rendszerváltás meg a következő évek személyes történelmeinek egyik nagy ellentmondása. Számomra csak Csáki László egészestés, rajzolt "dokumentumfilmjéből" derült ki, hogy sokaknak a Kék Pelikán jelentette a megoldást.

Öt őszi Ajánlom

A Szolnok city of Rock 1-es lemezéről, a Szigligeti két bemutatójáról, A király beszédéről és a Liliomfiról, Szomjas György némi szolnoki vonatkozású könyvéről és az ATAFF-on bemutatott, az ünnepek alatt talán a tévében is látható új Ida regényéről írt recenzióimmal búcsúzok 2022-től.

Kikérem magamnak

Makk Károly új filmjéért legalább kétszer fizettem. Egyszer, amikor a közös kasszából támogatták az elkészítését, másodszor pedig, amikor vettem rá két jegyet a Tisza Mozi pénztárában. Azon az estén ketten láttuk az Így, ahogy vagytok című új magyar filmet. Azok sem vesztettek semmit, akik nem csatlakoztak hozzánk.

Részben ilyen

Amennyiben nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom: a Szolnok című képes album remek ajándék lehet, ha valami helyit szeretnénk átnyújtani. Ha azonban objektíven szemlélem a kötetet, be kell vallanom: van vele néhány problémám, ami miatt nem mindenkinek ajándékoznám szívesen.