Az illegális szemétlerakás olyan, mint a valóság show-k nézése. Mindenki tagadja, hogy egyszer is látott volna ilyet, de persze a többség pontosan tisztában van az agyatlanok minden pillanatával. Az erdőkbe, utak mellé, a város eldugott zugaiba is mindig mások rakják le a szemetüket, a többség pedig csak csodálkozik, hogy micsoda emberek vannak. Ami mondjuk, nem sokat változtat azon a tényen, hogy ha valaki vonattal érkezik a fővárosból Szolnokra, azt olyan elképesztő kép fogadja, ami alapján nyugodtan kijelentheti: ez egy koszos, elhanyagolt, szemetes és igénytelen város. A szolnokiak meg koszos, igénytelen emberek. Vitatkozhatunk, kikérhetjük magunknak az általánosítást, de a tények nem minket igazolnak.
Még akkor sem, ha azt lehet mondani, hogy az Abonyi úti felüljárótól a város határáig, a sínek mellett lerakott szeméthalmokból nem szabadna általánosítani. És akkor sem, ha mindenféle kamu indokokat kezdünk kitalálni, hogy kik és miért rakják le illegálisan a háztartási hulladéktól kezdve, az építkezési sitten át, a megunt bútorokig, a ki tudja, miféle veszélyes hulladékokig a szemetüket. Onnantól kezdve, hogy mindez nem a kukákba, a szemétlerakókba és a feldolgozókba kerül, már a közös ügyünk, a közös szégyenünk.
Nem akarok nagyon okoskodni, mert nem nagyon tudom a megoldást. Azt látom, hogy évtizedek óta megy a parasztvakítás a környezettudatos nevelésről. Egy pillanatig nem vonom kétségbe, hogy amit a közszolgáltatás terén meg lehet tenni – kukák, szemétszállítás, hulladékudvarok, lomtalanítás – az alapvetően rendben van a városban. Szívesen fújnék ebben az ügyben is a közterület felügyelőkre, ám be kell látnom, hogy Észak-Korea hadserege is kevés lenne, hogy mindenütt ott legyen egy közeg, ahol mi, magyarok képesek vagyunk egy kis szemetet elhelyezni. Mondanám, hogy a város költsön el egy halom pénzt az illegálisan lerakott szemetek összegyűjtésére, de a szívem szakadna meg, ha sok menne el az ilyesmire a közösből.
Az sem segítene, ha átmennék szélsőségesbe, és mindenféle középkori törvények bevezetését javasolnám arra hivatkozva, hogy a környezet szennyezése a jövő ellopásaként is értelmezhető, tehát aszerint kellene büntetni. Így nem marad más hátra, mint a büntetési tételek eszméletlen felemelése, a büntethetőség kiterjesztése és az ehhez szükséges, hatékony hatóság működtetése. Nem tudom, hogy a törvények lehetőséget adnak-e rá, de szerintem ezt akár városi hatáskörben is meg lehetne oldani.
Ha rajtam múlna, a szemétlerakást – a csikktől a komplett roncsautóig bezárólag – minden nem szemétlerakás céljára szolgáló helyen büntetném. Kivétel nincs, mert az kiskapukat szül. A büntetési tételt százezres nagyságrendűre emelném, hogy már fájjon. És mérséklésre ugyanúgy nem lenne lehetőség, mint a gyorshajtásnál. Aki pedig nem tud fizetni, gyorsított eljárásban – mint a kisebb bűncselekményeknél – azonnal közmunkára ítéltetik, és jól látható köztisztasági mellényben nekiáll szemetet szedni. Kibújás, méltányosság itt sincs. A befolyó pénzből pedig a „szemétrendőrséget” fejleszteném és premizálnám, hogy nagyon érdekeltek legyenek a jó munkavégzésben. Sőt, még abban is, hogy egy-egy nagyobb kupacban turkálva bizonyítékokat keressenek a szemét gazdáira. Azt a köztisztviselőt pedig, aki megpróbálná valakinek az illegális szemétlerakási ügyét elsikálni vagy elmismásolni, lebukás esetén minden olyan munkától örökre eltiltanám, amit az adózók pénzéből finanszíroznak. Beleértve a közmunkát is.
Persze tudom, hogy előbb az Unió haja állna égnek a szigortól, aztán az Alkotmánybíróságé meg a jogvédőké, de mivel az igazság alapvetően a mi oldalunkon áll – nem akarunk nyakig szemétben élni -, csak szándék kérdése, hogy mindenkinek megfelelő megoldást találjunk.
Egy pillanatig nem akarom azt állítani, hogy ez a legjobb megoldás. De az nem lehet, hogy ganéjdomb legyen a város határa. Mint a jó apróhirdetésben: „Minden megoldás érdekel”. Csak történjen már valami.
(A felhasznált képek nem a helyszínen és most, de Szolnokon készültek a közelmúltban.)
