A tavasz beköszönte alkalmából részesültek rangos elismerésben Szolnok város közterület-felügyelői. Az országban elsőként megkapott kitüntetést többek között a város közterületein évek-évtizedek óta elhagyott hirdetőtáblák eltüntetésére, a fákra rögzített illegális reklámok gyors eltávolítására, illetve a szombat és vasárnap reggeli belvárosi takarításra kidolgozott akciótervükkel érdemelték ki. Ugyancsak a szolnoki közterületesek díjazása mellett szólt, hogy az idei télen nagyságrendekkel kevesebben estek el a rossz tetőcsatornákról lecsöpögő és megfagyó tócsák miatt, amihez természetesen nincs köze az enyhe időjárásnak. Ezt az is bizonyítja, hogy a városunk adójából fizetett, és végre kitüntetett munkatársak a lebontott házak helyén a gazosodás, illetve az ilyen telkek előtt szétrombolt járdák észre nem vevésében is élen jártak.
A bírálóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint a gépkocsiban töltött órák, illetve a város aszfaltja és a szolgálati cipő talpa közötti legrövidebb idejű fizikai kapcsolat kategóriákban is csak kevéssel maradtak le köztereseink az egyébként győztes szolnoki rendőrök mögött. Akik e két kategória mellett az esténként láthatatlanná váló és eltűnő járőrautók, illetve a dugóban is mérő traffipax kategóriában is letarolták a mezőnyt. A gyalogátkelőknél bemutatott forgalomirányítás számban csak azért nem díjazták a bennünket szolgáló és védő szolnokiakat, mert ezen a téren egyszerűen nem akadt kihívójuk.
Nem hagyható szó nélkül a nap-éj egyenlőség tiszteletére kihirdetett városfejlesztői kitüntetés sem, amelyet ebben az évben ugyancsak Szolnok érdemelt ki. Mint a díj odaítélői megszellőztették, városunk elismerése mellett elsősorban az elhagyott középületek újrahasznosítására kidolgozott koncepció szólt. Információink szerint ebben olyan alapvetések szerepelnek, hogy köz- vagy állami pénzből új épület akkor sem készül a városban, ha azt az Unió kifejezetten követeli, és háborúval fenyegetve tukmálja a támogatást. Sőt, állítólag az is olvasható a hamarosan megérkező kitüntetés laudációjában, hogy Szolnok tesz a legtöbbet a régi szobrok és emléktáblák megmentéséért, valamint a második világháború előtt épült házak gipszkartonnal vagy álfallal történő elcsúfítása ellen. A díjat odaítélő társaság nemzetközi folyóirata ennek kapcsán talán arról is cikkezik, hogy a város megválasztott képviselői testükkel védtek általuk ismeretlen köztéri alkotásokat és stukkókat. Ha értesüléseink nem falsak, a komoly pénzbeli támogatással is járó kitüntetésnek köszönhetően befolyó pénzt a volt Mezőgazdasági Bank renoválására, a Technika Háza madárszaros homlokzatának megtisztítására, és a Városháza igényes bádogburkolatának a megerősítésére szánják.
Érdekesség, hogy a fenti elismerést Szolnokkal megosztva a Magyar Államvasutak is megkapta, mégpedig az igénytelenre pusztult szolnoki vasútállomással kapcsolatos lózungokért és álmokért. Ugyancsak a díj odaítélői szellőztették meg, hogy az elismerést azért szerették volna 2015-ben a közlekedési komplexumnak és tulajdonos-működtetőjének ítélni, mert ritkán látni negyven éves épületet ilyen állapotban. Ha jól tudjuk, a kitüntetés kapcsán a NatGeo és több más tévécsatorna is érdeklődik a hihetetlen történet megfilmesítési jogainak megszerzése iránt.
Ritkán fordul elő, hogy egy város egyszerre ilyen sok és rangos elismerésben részesüljön. Így nem véletlen, hogy a díjazottak vagy az elismerésért dolgozók tiszteletére adott fogadáson – ahol Ex/I-tánc Társulata a Meg nem valósult ígéretek című táncjátékot adta elő – nemcsak a kitüntetetteket, de IX. Károly francia királyt és április elseje jelentőségét is méltatták.
